Romániában gyártottak OSB-lapokat a tátrai fákból Kacsinecz Krisztián2025. 08. 14., cs – 18:55
A másik, a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) területén kitermelt faszállítmány, amelybe a Denník N újságírói GPS-nyomkövetőket rejtettek, szintén Romániába került, egy botrányos ügyektől sem mentes nemzetközi konszern brassói üzemében dolgozták fel. A természetvédők szerint a fakitermelés amellett, hogy jelentős ökológiai károkat okozott, gazdaságilag sem térült meg.
A Denník N újságírói, valamint a My sme les (Mi vagyunk az erdő) önkéntesei korábban GPS-nyomkövetők segítségével kiderítették, hogy a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) területén, Tatranská Javorina környékén kivágott faanyag egy romániai fűrészüzemben kötött ki. A kitermelést és az eladást az állami természetvédők engedélyezték, akik ebben nem látnak problémát.
A GPS-nyomkövetőket a nemzeti park két különböző pontján található, óriási farakás fatörzseibe rejtették. A másik helyszín a lengyel–szlovák határnál van, mostanra pedig kiderült, hogy az itt kivágott hatalmas famennyiséget szintén Romániában, az osztrák tulajdonban lévő Kronospan brassói üzemében dolgozták fel.
Az újabb adatok tehát megerősítették, hogy a tátrai erdőkből származó fák külföldön való értékesítése nem egyedi eset.
Költési időszakban irtották az erdőt
Ez a faanyag magasabb védettségi fokozatú területről származik, mint az, amit Tatranská Javorina község mellett termeltek ki, és amelyet a HS Timber osztrák fűrészüzem romániai leányvállalata vett át. A fákat a Bielovodská-völgy nemzeti természetvédelmi rezervátumban vágták ki, amely számos ritka faj otthona, és közvetlenül kapcsolódik egy lengyelországi beavatkozásmentes övezethez.
Bár a terület 4-es és 5-ös fokozatú védelem alatt áll, bizonyos részein a törvény lehetővé teszi a szúk által megtámadott fák kitermelését. A TANAP Igazgatósága szerint ebben az esetben is ilyen fakitermelés történt. A lengyelek a szomszédos erdőkben szúkár esetén is békén hagyják a fákat.
A Denník Na által megszólaltatott ökológusok hangsúlyozták, hogy a szú már évekkel ezelőtt kirepült ezekből a fákból, így kitermelésük az erdő védelme szempontjából értelmetlen volt. A fa ráadásul nagyon rossz minőségű: a nyomkövetők rögzítésekor a törzsek szinte szétmállottak. Vélhetően gazdaságilag sem volt tehát kifizetődő a fakitermelés, a nehéz erdészeti gépek viszont kárt tettek az ökoszisztémában.
A favágás ráadásul fészkelési időszakban zajlott, amikor nagy eséllyel még madarak költöttek a fatörzsek üregeiben. Az ökológusok arra is rámutattak, hogy a holt fa rendkívül értékes élőhely a rovarok és a ritka madárfajok számára, a nemzeti park Igazgatósága pedig erre hivatkozva megakadályozhatta volna a kitermelését.
A TANAP korábbi vezetése az egész rezervátumot az „A”, vagyis a beavatkozásmentes zónába sorolta volna. Ezzel szemben a jelenlegi vezetés – a környezetvédelmi miniszter, Tomáš Taraba (SNS) jelöltjeivel – egyes részeket, köztük a fakitermelés helyszínét, „C” zónába sorolná, ahol szinte korlátlanul lehet fakitermelést végezni.
Huliak testvére is érintett lehet
A kitermelési szerződést ezúttal is ugyanaz a viszonteladó, a brünni székhelyű Silvium DH cég kötötte a nemzeti parkkal. A brassói üzem, ahová a fa került, évente 400 ezer köbméter OSB-lapot gyárt. A gyár tulajdonosa az ausztriai székhelyű, nemzetközi Kronospan konszern, amely egyben a világ legnagyobb farostlemezgyártója.
A cégnek korábban voltak már botrányos ügyei, egyebek mellett illegális fakereskedelemmel és fakitermelési adatok manipulálásával is gyanúsították.
Zólyomi leányvállalatuk egyik ügyvezetője Daniel Huliak, Rudolf Huliak (Strana vidieka) sport- és idegenforgalmi miniszter testvére. Arra a kérdésre, hogy a zólyomi kirendeltség részt vett-e a fa Romániába történő exportjában, az üzem nem reagált.
A Kronospan a szlovák portál megkeresésére azt válaszolta, hogy minden beszállítást alaposan ellenőriz, beleértve a hivatalos fakitermelési engedélyeket is, és zéró toleranciát alkalmaz a korrupcióval szemben.
Kapcsolódó cikkünk
A Denník N újságírói, valamint a My sme les (Mi vagyunk az erdő) önkéntesei GPS-nyomkövetők segítségével kiderítették, hogy a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) területén kivágott faanyag több száz kilométert megtéve egy romániai fűrészüzemben kötött ki – egy olyan vállalatnál, amely korábban vállalta, hogy nem dolgoz fel nemzeti parkokból származó fát. A kitermelést és az eladást az állami természetvédők engedélyezték, akik ebben nem látnak problémát.
A GPS-nyomkövetőket a nemzeti park két különböző pontján található, óriási farakás fatörzseibe rejtették. Az első helyszín Tatranská Javorina község mellett található, a másik a lengyel–szlovák határnál.
Az első helyről a faanyag a nyomkövetők szerint a Réty (Reci) romániai községben található fűrészüzemében kötött ki, amely a HS Timber tulajdonában van. A vállalat korábban botrányokba keveredett illegális fakitermelések miatt, és bár ezután vállalta, hogy nem dolgoz fel nemzeti parkokból származó fát, most kiderült, hogy ezt kizárólag a romániai és ukrajnai parkokra értették – nem a szlovákokra. Hogy a másik farakás hová került, egyelőre nem sikerült kideríteni.
A tarvágásos fakitermelést, amelyből a Tatranská Javorina melletti faanyag származik, a TANAP engedélyezte szúkárra hivatkozva. A terepi vizsgálatok alapján a faanyag egy jelentős része gyenge minőségű, gazdaságilag értéktelen. A Denník N-nek nyilatkozó ökológus, Ondrej Kameniar ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet, hogy
ökológiai szempontból sokkal hasznosabb lett volna, ha a fákat nem vágják ki, hiszen szú már nem volt bennük.
A TANAP vezetését nem érdekli, hová kerül a fa
A faanyag értékesítése egy brünni székhelyű cégen keresztül zajlott, amely versenytárgyaláson nyerte el a felvásárlási jogot az állami tulajdonú faanyagra, amelyet aztán tovább adott a romániai feldolgozónak. A TANAP vezetése szerint nincs jogszabályi kötelezettségük nyomon követni a fa sorsát.
Ez a gyakorlat azonban éles ellentétben áll Richard Takáč (Smer) földművelésügyi miniszter korábbi kijelentésével, miszerint arra kell törekedni, hogy a fát olyan vevőknek adják el, akik saját feldolgozóüzemmel rendelkeznek, nem pedig viszonteladóknak.
A viszonteladók olyan kereskedelmi cégek, amelyek pusztán felvásárolják és továbbértékesítik a faanyagot a valódi, rendszerint külföldi feldolgozó vállalatoknak. Ez utóbbiak az alapanyagból értékesebb termékeket állítanak elő, és több embert foglalkoztatnak.
Az orvvadász és a fanepper
A Tátrai Nemzeti Parkot július végéig Peter Olexa vezette, akit korábban jogerősen elítéltek orvvadászatért. A posztra Tomáš Taraba (SNS-jelölt) környezetvédelmi miniszter nevezte ki. A múlt héten lemondott tisztségéről.
A Denník N információi szerint Olexa szoros kapcsolatban állt Filip Kuffa államtitkárral, aki a nemzeti parkokért felel a tárcánál.
Kapcsolódó cikkünk
A Murányi-fennsík Nemzeti Park (NP Muránska planina) a rossz erdőgazdálkodás, különösen a szúkárral sújtott erdőrészek elhibázott kitermelése miatt akár el is pusztulhat. A 2025 és 2027 közötti időszakban közel 300 000 köbméter szúkáros faanyag kitermelését tervezik – figyelmeztetett pénteki sajtótájékoztatóján Alojz Hlina, Szabadság és Szolidaritás (SaS) képviselője.
Ha nem foglalkozunk ezzel, és hagyjuk a jelenlegi vezetést úgy működni, ahogy eddig, akkor a Murányi-fennsík Nemzeti Park el fog tűnni. Tulajdonképpen ők ezt mintha már előre sejtették volna, hiszen három évre keretszerződéseket írtak alá összesen mintegy 300 000 köbméternyi faanyag kitermelésére. Ez rettenetesen sok fa egyetlen nemzeti parkból
– mutatott rá Hlina.
Elmondása szerint a Murányi-fennsíkon tavaly nem a károsodott területek helyreállításával foglalkoztak, hanem csak a fakitermeléssel. A képviselő szerint ennek hátterében a környezetvédelmi minisztérium vezetésének üzleti érdekei állnak. „Ők maguk idézik elő a katasztrófát. Aláírtak a keretszerződéseket 300 000 köbméterre, vagyis gyakorlatilag azt mondják: jöhet a szú, repüljön és zabáljon. Több a szú a Murányi-fennsíkon, mint ahány szúnyog van Pozsonyban, amikor kilép a Duna a medréből. És ők nem csinálnak semmit, csak nevetnek rajtunk” – hangsúlyozta Hlina.
Hozzátette: tavaly a Murányi-fennsík Nemzeti Parkban három vagy négy igazgatót is leváltottak. “Az ott dolgozni akaró emberek tudták, hogy katasztrófahelyzet van. Közbeszerzési eljárásokat készítettek elő, de azokat a minisztérium többször is leállította. Tavaly tehát nem kezelték a katasztrófát, pedig az már jelen volt. A szúk kétszer is kirajzottak, de nem történt semmi, mert a pályázatok nem voltak megfelelően előkészítve” – fejtette ki a képviselő Hlina.
(tasr, kk)
Kapcsolódó cikkünk
Zuzana Piussi dokumetumfilm-rendezőnek az igazságszolgáltatás visszásságait leleplező Nemoc tretej moci (A harmadik hatalmi ág betegsége) hozta meg az országos és nemzetközi ismertséget 2011-ben. Legújabb alkotásában azt mutatja be, hogyan vált Szlovákia egyik legfontosabb természeti kincse, az erdő a természetvédők és az erdészek, erdőtulajdonosok két táborának „harctérévé” – s mindeközben a politika zsákmányává.
Középkorú vagy korosodó férfiak ülnek körbe egy asztalt, néhányan komor, mások rezignált tekintettel, megint mások olyan ábrázattal, mint akik nem igazán értik, mi zajlik körülöttük. Vezetőjük, egy jól öltözött, szemüveges férfi irónia és cinikus mosolygás mögé rejtett felháborodással lobogtat egy papírlapot. Egy tizenegy éves alapiskolás fogalmazása az, melyet egy tévében látott természetfilmről írt.
Azok, akik a filmet forgatták, azt akarták bemutatni, hogy a természet képes önmagáról gondoskodni
– idéz a férfi a házi feladatból. Hatásszünetet tart, végignéz a síri csendben ülő társaságon.
Az illető Milan Ovseník, a nem állami erdők tulajdonosait összefogó ernyőszervezet elnöke. Az alapiskolás pedig, akinek a házi feladatából idéz, a saját kislánya. A fénymásolatból felolvasott mondatot elrettentő példaként hozza fel arra, hogyan manipulálják, mossák át már a legfiatalabbak agyát is. Hogy pontosan kik, nem hangzik el, de azért sejthető: a „zöldek”, akik mindenbe beleütik az orrukat, és akik olyan „képtelenségeket” terjesztenek, hogy a természetet békén kell hagyni, nem kell állandóan beavatkozni, a fákat nem szabad kivágni.
Azelőtt nem volt így, azt sem tudtuk, mi az, hogy természetvédő
– idézik fel néhányan a bezzegidőket. Egyikük hevesen gesztikulálva magyarázni kezdi: muszáj saját (ellen)propagandahadjáratot indítani, hogy a maguk oldalára állítsák a nyilvánosságot – ehhez pedig a jól bevált goebbelsi módszereket kell segítségül hívni.
Az erdész nem természetvédő, a faültetvény nem erdő
Az abszurd jelenet Zuzana Piussi, az ismert szlovák dokumentumfilmes legújabb, Hlas lesa (Az erdő hangja) című alkotásában látható. Nem ez az egyetlen megdöbbentő nyilatkozat a filmben, ami elgondolkodtatja a nézőt, milyen országban is él valójában. Andrej Kunca, a selmecbányai erdészeti védelmi szolgálat erdővédelemért felelős munkatársa például teljesen komolyan ecseteli, hogy ha lenne többszáz hektár erdője, az összes védett állatot kiirtaná belőle, a fekete gólyától a medvén és a hiúzon át a farkasig – mindent. Az erdő ugyanis számára nem más, mint bevételforrás, a fa pedig csupán árucikk.
A filmből kiderül az is, hogy ezzel a véleménnyel egyáltalán nincs egyedül:
az erdészeti akadémián ugyanis minden hallgatóba azt a feltehetően az átkosból itt ragadt dogmát sulykolják, hogy az erdőt fejszével kell gondozni – ami lényegében azt jelenti, hogy időközönként le kell tarolni, majd újraültetni.
A végzett erdészek közül kevesen vették a fáradságot, hogy önszorgalomból elsajátítsák a számos országban már elterjedt, korszerű módszereket, amelyek lényege a természetes erdei ökoszisztémák minimális beavatkozással való fenntartása.
Ehhez azonban Szlovákiában jelenleg nemcsak a megfelelő szakértelem és akarat hiányzik, hanem a politikai támogatás is. A magát környezetvédelminek nevező minisztérium ugyanis sokkal inkább a feleslegesnek ítélt, természetes erdők pénzzé tételét pártolja. Jó példa erre a Tátrai Nemzeti Park javasolt „reformja”, amely több ezer hektárnyi, rendkívül értékes őserdőben és idős erdőben tenné lehetővé a fakitermelést, a védett területek egy jelentős részét erdőgazdasággá változtatva.
Dehát az újraültetett erdő is erdő – érvelnek az erdészek. Erre részben az a szomorú felvétel cáfol rá a filmben, amely nyolc év után mutat meg egy tarvágott, de állítólag revitalizált területet – magáért beszél. Ezen túl elég rákeresni, hogy mi a különbség a valódi erdő és egy tarvágás után telepített faültetvény között: tucatnyi tanulmány és ismeretterjesztő cikk magyarázza el, hogy a klímaváltozás hatásainak számottevő mérséklésére, ahogy az egészséges ökoszisztéma fenntartására is csak az előbbi alkalmas. Furcsa, hogy ezeket a tanulmányokat éppen az erdőkkel foglalkozó szakemberek nem ismerik – vagy csak nem akarnak tudomást venni róluk.
Ki védi meg tőlünk a jövő generációit?
A dokumentumfilm nagy teret szentel egy másik megosztó témának is, bemutatva, hogy a deprimáló felvételeken ábrázolt élőhelypusztítás hogyan vezetett el a – politikai haszonszerzés céljából jócskán felfújt – medveproblémához. Pedig nem olyan nehéz belátni, hogyha egy élőlénynek elpusztítják az otthonát – jelen esetben az erdőt –, kénytelen máshol boldogulni. Így nem csoda, hogy egyre több medve és más állat húzódik a lakott területek közelébe.
Egy normális ország normális környezetvédelmi minisztériuma erre valószínűleg úgy reagálna, hogy a már menthetetlenül az embertől függő, ezért egyszersmind az embert veszélyeztető, „konténerező” medvék célzott likvidálása mellett mindent megtenne az erdőirtás leállítása érdekében. Aki követi a szabad sajtót, az pontosan tudja, ehelyett hogyan élik fel, és váltják aprópénzre az ország természeti kincseit.
Döbbenetes vallomásokból a film második felében sincs hiány:
Tibor Pataky, a zólyomi erdészeti akadémia tanára például a legnagyobb természetességgel beszél arról a kamerának, hogy hány rendőr és ügyész ejt el rendszeresen – s persze illegálisan – védett nagyragadozókat. Ezért ő maga már régen feladta, hogy jelentse az orvvadászatot.
Szlovákia rendkívül súlyos, mégsem eléggé hangsúlyozott problémáira irányítja rá a figyelmet Zuzana Piussi legújabb filmje. Egyetlen hiányossága, hogy – akarva-akaratlanul – azt a benyomást kelti, hogy az ország jelenlegei erdészeti gyakorlata leginkább a medvéknek árt. Pedig a valóság az, hogy az erdőirtás legnagyobb vesztesei mi magunk vagyunk, és még inkább az utánunk jövő generáció – igen, a természetet kisajátítani próbáló erdőtulajdonosok, a rég meghaladott dogmákhoz ragaszkodó erdészeti szakemberek, és az erdőkre kizárólag bevételforrásként tekintő politikusok csemetéi is. Köztük a bevezetőben említett tizenegy éves kislány, aki már ennyi idősen tudja azt, aminek belátásához másnak egy diploma, vagy egy élet sem volt elég.
Itt tekinthető meg, hol és mikor vetítik a filmet.
A szóban forgó fakitermelés szempontjából kulcsszereplő Ján Slivinský, a Tatranská Javorina védelmi körzet vezetője is. Slivinský, aki korábban az állami erdőgazdaságnál dolgozott, ismert arról, hogy ellenzi a beavatkozásmentes kezelési módot, ami azt jelenti, hogy az erdő természetes fejlődésébe nem avatkoznak be. Az ő aláírása szerepel annak a faanyagnak az átvételi dokumentumán, amely a nyomkövető adatai szerint végül Romániában kötött ki.
Taraba megint előhúzta az „ellenzéki hisztéria” kártyát
Taraba egy a közösségi oldalán megosztott videóüzenetben „a szlovák erdők állítólagos kifosztását” ellenzéki hisztériának nevezte. Szerinte „badarság”, hogy Szlovákiában faanyaghiány lenne.
Állítása szerint azután, hogy bírálat érte az állami erdőgazdaságot amiatt, hogy nem értékesítik magasabb áron a fát, megnyitották a versenyt „egész Európa” előtt. „Igen, ilyenkor a fa Franciaországtól Romániáig, nem is tudom hová kerülhet, ahhoz, aki a legtöbbet fizeti érte. Ilyenkor megint jönnek a népmese-mondók, és azt kérdezik, miért nem a helyi feldolgozóknak adták” – fogalmazott a miniszter.
Taraba szerint Szlovákiában kevés a felvásárló, csekély az igény a gyenge minőségű faanyagra. Visszautasította azt is, hogy túlzott fakitermelés folyna az országban – szerinte évek óta nem végezték el az „alapvető megelőző erdőkarbantartást” sem. Hozzátette: a nemzeti parkoknak kötelező fakitermelést végezniük, mivel ellenkező esetben a járási hivatalok pénzbírságokat szabnak ki rájuk.
Nem kapnak büntetést a nemzeti parkok, ahogy Taraba állította
A környezetvédelmi minisztérium korábban azt állította, hogy a fa azért kerülhetett Romániába, mert a szlovák fűrészüzemeknek nincs igényük a gyenge minőségű fára. A Szlovákiai Fafeldolgozók Szövetsége cáfolta ezt az állítást, szerintük minden egyes szlovákiai fafeldolgozó gond nélkül hajlandó lett volna átvenni az összes rönkfát, amely végül Romániában kötött ki, mivel nyersanyaghiánnyal küzdenek.
Taraba azt is állította, hogy a nemzeti parkoknak kötelező kitermelniük a károsodott fát, különben büntetést kapnak. A Denník N ugyanakkor rámutatott, hogy hasonló bírságot eddig csak egyszer szabtak ki, a Murányi-fennsík Nemzeti Parkban, mégpedig azért, mert bár az igazgatóság bejelentette a károsodott fa kitermelését, de a meghatározott időn belül nem végezte el azt. Ugyanakkor ha az igazgatóság nem hagyta volna jóvá a kitermelést, azért nem büntették volna meg.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
