Korábban is hírt adtunk itt és itt a szlovák, de magyar felmenői miatt ma már magát magyarnak valló Falath Zsuzsanna (Zuzana Falathová) meghurcoltatásáról, mikor azért került támadások kereszttüzébe, mert kimondta, a magyarok oldalán áll a történelmi igazság. Őt kérdeztük, mit jelent számára Trianon, mit gondol a Kárpát-medencében zajló folyamatokról, és sok más egyéb érdekes témáról.
– Az elmúlt napokban volt a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulója, mit jelent önnek ez a nap? E napot teljes mértékben magyarként élte meg immáron?
– Igen, teljes mértékben tudtam azonosulni ezzel a szörnyű, traumatikus eseménnyel és az arról való megemlékezéssel. Annál is inkább, mert az évforduló előtti napokat egy pozsonyi Trianoni-kiállítás megszervezésével tölthettem, mint segítő. A sok tárgy és dokumentum még inkább mélyítette a gyászt és az évforduló komoly megélését. Számomra Trianon ugyanolyan gyász, mint minden magyar embernek. Talán azzal a különbséggel, hogy külön bántónak élem meg, amikor rátekintek a szlovák társadalomra, és látom, hogy egy része ünnepli, a másik fele nem vesz róla tudomást, vagy talán nem is tud róla.
– Részt vett valamilyen megemlékezésen?
– Mint említettem, Pozsonyban a Csemadok-székházban egy komoly kiállítás vettek kezdetét június 4-én 16:30 perckor, melyet egy meghatóan felemelő megemlékezés indított. A kiállított tárgyak a 19. század végétől a második világháborút befejező időszakig terjednek. A fő téma az első világháború, Trianon és az irredenta időszak különösen erős hangsúlyt kap. A kiállítás még 1 hétig tekinthető meg.
– Ön elsősorban magyarnak tartja magát, vagy úgy véli, létezhet egy pozitív kettős identitás, mely mindkét nép érdekét is szolgálhatja?
– Én nem hiszek a kettős identitásban. Szerintem csak annak a nemzet fiának mondhatja el magát az ember, amely nemzetért szemrebbenés nélkül képes meghalni. Persze azt gondolom, hogy más nemzetet vagy nemzeteket lehet különösen szeretni vagy kevésbé kedvelni is. Azt is hiszem, lehet úgy magyar valaki, hogy nem tagadja meg gyökereit, úgy, mint Zrínyi Miklós, Damjanich János, Petőfi Sándor és még sokan mások. Viszont végső soron valami és valaki mellett mindig le kell tenni a voksot, langyosan és félszívvel nem élhet ez ember.
– Érthető okokból elsősorban a felvidéki események kapcsán szokták kérdezni, de mit szól ahhoz, ami az elmúlt időkben, Romániában zajlott?
– Felháborító, undorító. De ami még elszomorítóbb, hogy az ember még csak nem is csodálkozhat, hiszen a románok többsége és a román politikai élet teljes egésze „hozta a formáját”, amit már az elmúlt 150 évben megszokhattunk tőlük. Románia az Európai Unió és a NATO tagja, elnöke, Klaus Iohannis mégis megengedheti magának, hogy gúnyolja, becsmérelje a magyarokat, ide jutottunk. Románia egy műállam, olyan történelemmel és sajnos annyi hazugsággal, szerződésszegéssekkel, pogromokkal, melyek miatt felteszi a józan, intelligens és hívő ember a kérdést, hogyan süllyedhetett Európa olyan mélyre, hogy egy diktátum által elcsatolják a jóval magasabb műveltségű kincses Erdélyünket Romániához?
– Igor Matovic, szlovák kormányfő meglepően barátságos hangnemet ütött meg a magyarság felé, mit gondol erről?
– Először is valamit le kell szögezni. Meglátásom szerint az úgynevezett 1989-es „bársonyos forradalom” utáni 30 év szlovák politikája egyértelműen bizonyítja, hogy egyetlen egy alkalommal sem volt őszinte a szándék szlovák részről a magyarság felé. De van ennél még súlyosabb is, ez pedig a magyar politikai „elit” érdekérvényesítő képessége. Az elmúlt 30 év alatt annyira tellett, hogy néhány magyar nemzetiségű felvidéki lakos bekerült a csehszlovák, majd 1993 óta a szlovák törvényhozásba. Ezért ne is csodálkozzunk azon, hogy a szlovák miniszterelnök ilyen olcsó PR-fogásokkal elintézi a trianoni békediktátum 100. évfordulóját
– Tegyük hozzá, Matovic azóta már vissza is vonta a „békejobbot”, majd újra bocsánatot kért, de a feszültség az MKP (Magyar Koalíció Pártja) memoranduma miatt robbant ki, az ő kéréseiket sem tartja előremutatónak?
– Szerintem az MKP is csak azért engedte meg magának a memorandum átadását Matovic miniszterelnök úrnak, mert számára nem volt szinte semmilyen tétje. Ha az MKP pozícióban lenne, parlamenti párt volna, vagy netán kormánypárt, akkor éppúgy, mint eddig a legfontosabb és legégetőbb nemzeti kérdéseinket, követeléseinket a szőnyeg alá söpörte volna. Van egy találó magyar közmondás is erre: „a kibicnek semmi sem drága.” Ami a memorandum pontjait illeti, eleve felháborító, és ahogy látom, nagyon kevés ember gondolkozott el, vajon mit csinált a Magyar Koalíció Pártja és elődpártjai, több mint 20 éven keresztül? Amikor még politikai tényezők voltak kormányban vagy épp ellenzékben. Most volt bátorságuk leírni egy memorandum tartalmaként azokat a követeléseket, amit egy demokratikus állam már vagy régen meghaladott, vagy pedig egy félmilliós nemzetrészt képviselő etnikai pártnak régen ki kellett volna harcolnia?
– Mit gondol azonban, személy szerint Igor Matovic szavai sem lehettek őszinték? Lehet-e, hogy „csak” a közhangulatnak engedett felháborodásában, vagy valóban megharagudott az MKP-ra?
– Mint említettem, szlovák részről teljes őszinte megnyilvánulás a magyarok felé még nem történt. Bár Matovic miniszterelnök személyiségében felfedezhető egy idealista vonulat, viszont ennek ellentmond, hogy beszéde és a találkozó részletei szinte el voltak titkolva.
– Mi jelenthetne gyógyírt Trianon sebeire a 21. században?
– Az igazság kimondása, a történelem igaz, ideológiáktól és sovén behatásoktól mentes tanítása minden leszakított országrész iskoláiban. A Kárpát-medence népeit rá kell vezetni, meg kell értetni velük, hogyha nem működnek együtt, akkor egyenként, kis nemzetekként sebezhetőek lesznek a globális világ viharaiban. Ehhez csak annyit tudok még hozzáfűzni, a remény soha nem halhat meg, amíg él akár egy magyar ember is a Kárpát-medencében, hiszen nemzetünknek küldetése van, mert nem hiába adta a Jóisten valaha ezt a földrajzi egységest a magyarságnak.
– Végezetül, jelenleg hol dolgozik, rendeződött-e a helyzete, kap-e még továbbra is szitkozódó, fenyegető üzeneteket?
– A helyzetem változatlan, pillanatnyilag munkanélküli vagyok. A múzeummal harcban állok, ügyvédemen keresztül két feljelentést is indítványoztunk. Ez év elején a támadások folytatódtak, több „neves” történész részéről „komoly” támadást kaptam személyem és a magyar nemzet ellen. Csak érdekességképpen, például Liszt Ferenc szlovák volt, és nem is tudott magyarul, a trianoni trauma nem is létezik, az csak egy átverés, a magyar népesség nagyobbik része szlovák, és ehhez hasonlóak. És ami még hab a tortán, az egyik történész azt tanácsolta, ha már ilyen jól elsajátítottam a magyar történelemszemléletet, akkor költözzek el Magyarországra. De engem nem érdekelnek a támadások, belsőleg úgy érzem, hogy hivatásommá és küldetésemmé vált az igazság felkutatása és kimondása.
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
