Rodri Aranylabdája a csapatember díja Orosky Tamás2024. 11. 05., k – 12:09
Aranylabda dióhéjban: Rodri állandóan pályán van, állandóan nála van a labda, és gyakorlatilag soha nem veszít. Aranylabdája nemcsak maximálisan tiszta és átlátható körülmények között született, de teljesen megérdemelt is – különösen a díj történelmi távlatait is figyelembe véve.
Az Aranylabda hagyományosan teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy a labdarúgás csapatjáték, és mint olyan, szükség van kapusokra, védőkre és középpályásokra is, ám ők a legritkább esetben kerülnek elismerésre.
Kezdjük a kapusokkal (1): mint az talán közismert, egyetlen kapus, az orosz Lev Jasin mondhatja el magáról, hogy megkapta az Aranylabdát (1963), senki más – és mivel 2019 óta a legjobb kapus a róla elnevezett Lev Jasin-díjat kapja az Aranylabda-gálán, szinte borítékolható, hogy soha nem is lesz több aranylabdás kapus. A dobogóra egyszer fért fel Manul Neuer (3. hely 2014-ben) és egyszer Dino Zoff (2. hely, 1973).
A szélsőhátvédek listája (0) még a kapusokénál is szűkösebb, soha senki nem kapta meg az elismerést. Csak hogy egy adattal érzékeltessük a helyzet abszurditását: minden idők egyik legjobb szélsőhátvédje, a brazil Cafu egy 15. helyet tudott hozni 2002-ben.
A középhátvédeket (4) már valamivel jobban értékeli az Aranylabda, de még mindig roppant szegényes a felsorolás: összesen három játékos: Franz Beckenbauer, Matthias Sammer és Fabio Cannavaro kapta meg az elismerést – a Császár kétszer is, így jön ki a négy siker az összesítésben.
A középső középpályások (4) annak ellenére sem teljesítettek jobban, mint a középhátvédek, hogy állandóan arról beszélgetünk, hogy a meccsek a pálya közepén dőlnek el. A cseh Josef Masopust volt az első ezen a poszton, aztán jött Lothar Matthäus, Luka Modric és végül 2024-ben Rodri. Vagyis azon játékosok közül, akiknek nem elsődleges feladata a gólszerzés, összesen 9 Aranylabda adatott. Ez annyi, mint amit önmagában a támadó középpályások kaptak (9): Michel Platini (3), Kaka, Raymond Kopa, Zinedine Zidane, Rivaldo, Gianni Rivera, Ruud Gullit.
Az első Aranylabdát – és azt követően még másik hatot – szélső támadó kapta (7): Stanley Matthews, Luis Suárez, George Best, Pavel Nedvěd, Luis Figo, Ronaldinho és Hriszto Sztoicskov. Ezt a sort gyarapíthatta volna Vinícius Jr. 2024-ben, és bár még nem tette, erre valószínűleg sor kerül.
A vérbeli csatárokat és klasszikus befejezőket felsorolni hosszadalmas lenne: összesen 43 Aranylabdát nyertek, a legtöbbet Lionel Messi (8), Cristiano Ronaldo (5) és Van Basten, valamint Johan Cruyff (3-3), a végső összesítés szerint pedig 59–9 az állás a gólszerző vs nem gólszerző játékosokat tekintve.
Ehhez egyébként még egy dolgot érdemes hozzátenni, mielőtt rákanyarodnánk a 2024-es díjazottakra: a klubok rangsorát a Real Madrid vezeti, 8 játékosa összesen 12 alkalommal kapta meg az elismerést, vagyis elnyomásról elég nehéz lenne beszélni.
A procedúra garanciát jelent
Van jó néhány sportág, amelyet az évtizedekig jelen lévő bírói csalások (khm, befolyásolások) gyakorlatilag teljesen tönkre tettek, mint például az amatőr boksz vagy a birkózás. Az Aranylabda kapcsán is voltak zavaros időszakok, összevissza szavazó képviselők, elkallódó vagy hirtelen megváltozó szavazólapok, de mára ez megváltozott.
2022-ben több változást jelentett be az ötletgazda France Football a labdarúgásban legnagyobb egyéni elismerést jelentő Aranylabda-díjjal kapcsolatosan. A L’Équipe francia sportnapilap akkor közölte, hogy már nem a naptári évre vonatkozóan nézik majd a teljesítményeket és az eredményeket, hanem szezont illetően, a szavazásra bocsátott listákat illetően pedig szigorúbb előkészítést ígértek: a férfiaknál 30, a nőknél 20 jelölt kerül fel a listára, míg a legjobb kapusnak járó Jasin-díjra és a legjobb 21 éven aluli labdarúgónak járó Kopa-trófeára vonatkozóan 10-10 játékosból áll a lista.
Emellett újra megerősítették azokat a kritériumokat, amelyek elmondásuk szerint nem sokat változtak a kezdetek óta, és amelyek alapján a szavazóknak eddig is választaniuk kellett. Kiemelték: egyéni díjként a jövőben is elsősorban az egyéni teljesítményt értékelik, valamint a játékosok személyiségére koncentrálnak. Hozzátették: miután azonban a futball csapatsportág, második szempontként a csapattal elért eredményekre, megszerzett trófeákra összpontosítanak. A harmadik szempont a játékos példamutató magatartása, sportszerű viselkedése. Hangsúlyozták: „a játékos karrierje” a jövőben nem szerepel a kritériumok között, amivel teljesen nyílttá szeretnék tenni a küzdelmet, hogy az ne csupán néhány kiválasztott számára legyen elérhető.
És a lényeg: az első kiírásban még 16 főből álló zsűri a későbbiekben már 170-esre nőtt, 2022-ben viszont 100 főre csökkentették – ez a nemzetközi szövetség aktuális ranglistájának első száz országát jelenti, míg a nők esetében ötvennél húzták meg a határt a nagyobb szakértelemre hivatkozva. Vagy ahogy Szöllősi György, a magyar szavazatért felelelős NSO-főszerkesztő írja: „száz országból száz szakíró szavaz egy internetes felületen, nem is ismerik egymást, döntésüket szigorúan titkolniuk kell, és minden szavazatot nyilvánosságra hoznak utólag, vagyis mindenkinek vállalnia kell a felelősséget a voksaiért, s bárki utánaszámolhat az eredményeknek. A procedúra ennél demokratikusabb és átláthatóbb nem is lehetne” és ezzel nehéz vitatkozni, hiszen teljesen transzparens a folyamat.
Már csak emiatt is teljesen érthetetlen a Real Madrid reakciója, amely szerint „Egyértelmű, hogy az UEFA Aranylabda nem tiszteli a Real Madridot. És a Real Madrid nem megy oda, ahol nem tisztelik.”
A Real Madrid bojkottja a klub szurkolóit, sőt, a sajtót is megosztotta. Mind a Marcánál, mind az As-nál megszavaztatták az olvasókat, hogy egyetértenek-e a klub távolmaradásával, és mindkét orgánumnál az az álláspont kapott jóval több szavazatot, hogy a világ legnagyobb és legsikeresebb egyesületeként a Real Madridnak nagyvonalúan és elegánsan kellett volna viselkednie és képviseltetnie magát Párizsban.
Rodri és az Aranylabda
Így aztán Rodri Aranylabdája – aminek jogossága aligha vitatható – a jól megérdemelt elismerés, és a történelmi „igazságtétel” szavai helyett elvesztek a médiazajban és a Real Madrid hisztijében, holott teljesen kézenfekvő lett volna az a narratíva, hogy – az egyébként BL-címvédő Real Madrid – azt hangsúlyozza, hogy ők aztán az igazi futballklub, hiszen igazi csapatmunka eredménye a siker, lévén a Manchester Cityt erősítő Rodri mögött három Real-játékos, Vinícius Júnior, Jude Bellingham és Dani Carvajal végzett a második, harmadik és negyedik helyen.
Vagyis minden adott lett volna – főleg, hogy a döntőig vezető úton éppen a Manchester Cityt győzte le a Real –, hogy a spanyolok azt hangsúlyozzák, hogy náluk az egyéniségek helyett a csapategységben van az erő, és lám-lám, sikerre vezet ez a felfogás, majd a gratulációs mellett rámutatni, hogy egyébként a végső győztes nem más, mint egy spanyol honfitárs, aki ráadásul Madridban született.
Rodri pályafutása tele van kiemelkedő egyéni teljesítményekkel: ő volt a BL-döntő legjobb játékosa, amelyet ráadásul az ő góljával nyert meg a Manchester City 2023-ban, de a teljes BL-szezon legjobbjának is őt választották, mint ahogy ő lett a Nemzetek Ligája-döntő legjobb játékosa is 2023-ban vagy éppen a 2024-es Eb-n.
De talán minden másnál többet mond Rodri képességeiről két egyszerű adat: az Aranylabda-gálát megelőző 85 meccséből egyetlen alkalommal szenvedett vereséget a ManCity vagy a spanyol válogatott színeiben (66 győzelem, 18 döntetlen) – a Manchester United elleni FA-kupa-döntőben (1–2). Tette mindezt úgy, hogy az öt európai topligában senki sincs annyit játékban, mint ő, aki átlagosan 120,3 alkalommal ér labdához meccsenként. Igazi vezér, igazi aranylabdás, hiszen egyszerre ötvözi a kimagasló egyéni teljesítményeket a csapatért tett alázatos erőfeszítésekkel.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
