Az előkelő éttermek menükártyáin a legtöbb étel kap valamilyen jelzőt, amely alapjaiban határozza meg magát az étket. De vajon tudjuk-e, hogy kiről nevezték el a Benedek-tojást? Hogy ki készítette el először a Margherita-pizzát? Vagy hogy miért vitázik egy habcsókos süteményen Ausztrália és Új-Zéland? Ahogy nekünk, embereknek, úgy az ételeknek is külön történelmük van.
1899 óta őrzi hétpecsétes titok a New Orleans-i Antoine’s étterem tulajdonosa, Antoine Alciatore fia, Jules által megálmodott ételkülönlegesség, a Rockefeller-osztriga receptjét.
A saját héjába visszatöltött, grillen vagy sütőben készült, csupán 15 dollárba kerülő ínyencség máig vonzza a gasztronómia szerelmeseit. Becslések szerint az eltelt több mint száz évben mintegy 3,5 millió alkalommal rendeltek belőle az étteremben.
Az ifjú séf azért találta ki a különleges csemegét, mivel a szintén népszerű éticsigás ételekben igencsak hiányt szenvedtek. Tökéletes marketingfogásként az akkor leggazdagabb amerikairól, John D. Rockefellerről nevezték el.
John D. Rockefeller
Az ötlet a dúsgazdag üzletembernek is tetszett, és gyakran rendezett partikat Alciatore-éknél, ahol az egyik fogás természetesen a róla elnevezett osztriga volt.
A századforduló óta számos ínyenc és konkurens séf kívánta megfejteni a luxusétel receptúrájának titkát, állítólag a következő összetevőket minden bizonnyal tartalmazza a fogás: osztriga, bacon, zsemlemorzsa, petrezselyem, fokhagyma, mogyoróhagyma, tejszín, parmezán sajt, ánizslikőr és vaj.
Egy 1986-os kutatás során egy százéves Rockefeller-osztrigát vizsgáltak meg laboratóriumi körülmények között, kiderült, hogy az ínyencségben mindezek mellett helyet kapott még olívaolaj, reszelt angolzeller szára, pépesített petrezselyem és kapribogyó is.
Néhány ételkutató a spenótot tartja „felelősnek” a mártást uraló zöld színért, az Antoine’s séfjei azonban ezt rendre cáfolják.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
