Robert Redford hat legemlékezetesebb alakítása Havran Kati2025. 09. 17., sze – 16:44
A 89 éves korában elhunyt Robert Redford az Oscar-díját rendezőként kapta, azonbanszínészként szerzett hírnevet: az amerikai filmtörténet ikonikus szerepei fűződnek a nevéhez.
Listánk elsősorban a hatvanas és a hetvenes évek filmtermésére fókuszál, de teszünk egy kitekintést a nemrégen elhunyt színészlegenda pályája utolsó, nem kevésbé izgalmas szakaszára is.
Az üldözők (1966)
Ez a film alapozta meg számára a hírnevet filmszínészként, és ez egyben az az alkotás is, melyben első alkalommal játszott Jane Fonda partnereként. A háta mögött volt már néhány színpadi szerep, köztük a Mezítláb a parkban című Broadway-előadás is, melynek köszönhetően a filmszakma is kezdett rá felfigyelni.
Redford egy szökött fegyencet alakít Az üldőzőkben, aki azért szökik meg, hogy meglátogassa a feleségét.
A film java részében menekül, de a legfontosabb pillanatok azok, amikor lassít a cselekmény.
Látványosan jól működik a kémia Redford és Fonda között is – bár Barbra Streisand (Ilyenek voltunk, 1973) és Meryl Streep (Távol Afrikától, 1985) is feltűnt partnereként a filmvásznon, Redfordot elsősorban mindenki Fondával köti össze. A páros fergeteges sikert aratott egy évvel később a Mezítláb a parkban filmváltozatában is.
Redford maga egyébként nem kedvelte korai filmes alakításait, de Az üldözők egyértelműen az az alakítása, amellyel megalapozta a sztárságig vezető utat.
Butch Cassidy és a Sundance kölyök (1969)
Paul Newman talán még Fondánál is fontosabb filmbéli partnere volt. A Butch Cassidy és a Sundance kölyök című westernben civakodó, törvényen kívüli párost alkotnak.
Paul Newman már befutott sztár volt, neve garanciát jelentett arra, hogy a nézők sorban állnak majd a jegypénztárnál. Newman-t Butch Cassidy szerepére szerződtették, az azonban sokáig nem dőlt el, hogy kit válasszanak Sundance karakterének megformálására. Sem Jack Lemmon, sem pedig Steve McQueen nem vállalta a szerepet, végül Newman felesége, Joanne Woodward javasolta Redfordot, akit egy Broadway-szerepben látott: így jött létre a filmtörténet egyik legfontosabb barátsága.
Butch Cassidy és a Sundance kölyök lovas vágtáinak, bandákkal vívott csatáinak, vonat- és bankrablásainak cselekményét valós események ihlették. Az, hogy a szereplők Dél-Amerikába menekülnek, hogy ott folytassák életüket, olyan fordulat, amely miatt a filmstúdió első körben visszautasította a forgatókönyvet – olyannyira szokatlan volt, hogy a főszereplők máshova meneküljenek egy westernben.
Nyugodtan magunk mögött hagyhatjuk a western műfaji kereteit. A film ugyanis karaktertanulmány is, amely a filmipar talán legszimpatikusabb törvénykerülője, Butch és a forrófejű Sundance kölyök barátságát veszi górcső alá.
Redford A nagy balhé című 1973-as gengszterkomédia kedvéért ismét összeállt Newman-nel – ezért az alakításért pedig Oscar-díjra is jelölték.
A nagy Gatsby (1974)
Az 1970-es évek elején a magazinok a legszebb férfinak kiáltották ki Redfordot, így ekkor már kedvére válogathatott a szerepajánlatok között. Játszott Pollack Ilyenek voltunk című romantikus filmjében Barbra Streisanddal az oldalán, A nagy Gatsby-ben pedig egy irodalmi figura szerepében is bizonyíthatott.
F. Scott Fitzgerald 1925-ös klasszikusának nem ez volt az első filmadaptációja, Hollywood addigra már megalkotta saját fantáziáját a jazz korszakról. Azonban egyértelműen a Jack Clayton rendezésében és Francis Ford Coppola forgatókönyve alapján készült verzió volt az, amely a legtöbbet adja vissza a regényből, az alkotás egyben pedig a hetvenes évek egyik legnagyobb filmsikere is lett.
Redford nagyon szerette volna megszerezni a gyötrődő milliomos, a főhős Jay Gatsby szerepét. 38 éves volt ekkor, Robert Evans producer azonban Marlon Brando-t szánta a szerepre – aki, bár közeledett az 50-hez, s így jóval idősebb volt a regénybeli karaktertől – két nemrégi filmszerepnek köszönhetően újfent szupersztárnak számított. Kiderült, a producer tévesen azt hitte, hogy Fitzgerald Jay Gatsby-jének sötét volt a haja, ezért nem akarta Redfordnak adni a szerepet – Clayton, a rendező közbenjárásának köszönhetően végül mégis övé lett a karakter. Jay Gatsby szerelmét, Daisy-t Mia Farrow alakította,
Redford pedig mindenkit meggyőz arról, hogy ő az a múltban ragadt, romantikus sármőr, akit Fitzgerald megírt.
Sokak szerint máig ez a regény legjobb filmváltozata, melyet a 2013-as, Baz Luhrmann-féle verzió Leonardo DiCaprióval a főszerepben sem tudott megelőzni.
Az elnök emberei (1976)
A politikai témájú filmek és alakítások fontos részét képezik Redford pályájának. Az 1972-es A jelölt című politikai szatírában fiatal, idealista, jóképű, nemes álmokkal teli politikust alakít, aki erősen emlékeztet John F. Kennedy-re. A Keselyű három napja című feszült politikai thrillerben is játszott, ezt követte a Watergate-botrányt kirobbantó két újságíró sztoriját elmesélő politikai dráma, Az elnök emberei, melyben Dustin Hoffman oldalán játszott.
Papíron úgy tűnt, Redford nem illik a szerepre. A forgatókönyv középpontjában két munkamániás oknyomozó újságíró állt, így hát a választás azt engedte sejtetni, hogy Redford arca ahhoz kellett, hogy becsalogassák a közönséget a moziba. Nos, ez nem teljesen így volt:
maga Redford volt az, aki megvásárolt a Woodward és Bernstein könyvének jogait, amelyben leírták, hogyan fedték fel a Watergate-botrány eltussolását, tehát valóban mélyen érdeklődött a téma iránt.
Ez az alakításán is érződik: ebben a filmszerepben Redford egyáltalán nem hat filmsztárnak, színészi játéka sokkal inkább koncentrált professzionalizmust tükröz – ami egy ilyen hollywoodi legendától nem kis dolog.
Úriember revolverrel (2018)
Ugorjunk egyet az időben, Redford legemblematikusabb alakításainak listáját ugyanis nem lehetne lezárni anélkül, hogy kihagyjuk a pályája utolsó szakaszában készült alkotásokat. 2017-ben ismét Jane Fondával szerepeltek együtt a Milyen hosszú az éjszaka című romantikus drámában, amely két, egymás szomszédságában lakó, de egymást csak alig ismerő özvegy plátói kapcsolatát meséli el.
Ezt követte az igaz történeten alapuló, Úriember revolverrel című bűnügyi vígjáték, melyben egy elbűvölő modorú bankrablót formált meg, szerepéért Golden Globe-díjra jelölték. Bár nem ez volt utolsó színészi alakítása (hanem a 2019-es Bosszúállók: Végjáték című Marvel-film), egyértelműen ez késői pályája legfontosabbja, egyben ikonikus búcsújátéka.
Karaktere, egy notorikus törvényszegő, aki még öregkorában is udvariasan rabol bankokat, valós személyen alapul, de bármelyik klasszikus Redford-hős idősebb változata is lehetne.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
