Berta Tibor tábori püspök, dandártábornok május 10-én ünnepi szentmise keretében szolgáltatta ki a bérmálás szentségét a budapest-felsővízivárosi Szent Anna-templomban a plébániához kötődő, illetve az Egyetemi Katolikus Gimnáziumba járó fiataloknak. A templom zsúfolásig megtelt, az első felét maga a hetven bérmálkozó és a bérmaszülők foglalták el.
Homíliájában Berta Tibor püspök a bérmálkozókhoz, családjaikhoz és az egész jelen lévő közösséghez szólt, és arról beszélt, mit jelent ma Krisztus Egyházához tartozni, a Szentlélek ajándékait befogadni, és keresztényként helytállni egy zaklatott, feszültségekkel teli világban.
A püspök beszéde elején hangsúlyozta: a fiatalok nem egyszerűen egy ünnepi eseményre érkeztek, hanem azért, hogy „a bérmálás szentsége által még inkább elköteleződjetek Jézus Krisztus Egyházának javára”. A jelen lévő közösség pedig ennek tanúja és imádságos támogatója.
Berta Tibor szerint az Egyház kezdettől fogva kihívást jelentett, és ma is az. Ennek oka, hogy az Egyház nem emberi tulajdon: „Nem a tiéd, nem az övé, nem az enyém, de még a miénk sem, hanem Krisztusé.” Úgy fogalmazott:
Ugyanakkor különbséget tett ezek és az elsődleges botrány között, amely maga Krisztus Egyháza: az Egyház ugyanis „mindig útjába áll a hamis és megtévesztő ígéretnek”, és nem engedi, hogy az ember a maga teremtette ideológiáiban megnyugodjon.
A püspök különösen erősen figyelmeztetett arra, hogy az Egyház nem léphet szövetségre a korszellemmel. Krisztus példáját követve nevén kell neveznie a bűnt, ugyanakkor mindenkit meg kell szólítania: fiatalokat és időseket, hatalmasokat és jelentéktelennek látszókat, gazdagokat és nincsteleneket. Szent Ágoston példáját idézve arról beszélt, hogy
A bérmálkozókhoz fordulva Berta Tibor bátor lépésnek nevezte döntésüket, különösen egy olyan korban, amelyben „különféle feszültségek sokféle félelmet, nyugtalanságot, szorongást és megannyi dühös indulatot gerjesztenek”. A püspök szerint egyfajta fanatikus idegállapotban vannak sokan, ahol a kicsit is másképp gondolkodókat utálják és minősíthetetlen hangnemben szidalmazzák. Kiemelte: néha szíven üti az embert, hogy mintha csak egy közös nyelv létezne, amelyben szinte kizárólag sértő mondatok hangzanak el a másik ember gyalázására.
„Ebben a sajátságos zavarodottságban egyre növekvő erővel mutatkozik meg megannyi furfangos szándék mellett a népszerűséget hajhászó feltűnési viszketegség, a mániás egymás fölötti hatalmaskodás, a pénz és gazdagság utáni sóvárságból fakadó kevélység és agresszív magatartás; benne a sokféle ravaszsággal megtévesztett ember nagy és lelkes igyekezettel rohan a veszte felé” – jelentette ki a püspök, és hozzátette: Egy olyan világban, amelyben folyamatosan torzul a valóság, sokan magukból kivetkőzve ócsárolnak másokat, de még mi, magunkat kereszténynek vallók is úgy beszélünk embertársainkról – azokról, akiknek pótolhatatlan és utánozhatatlan hivatása van, s akiknek Isten ugyanúgy arcára véste szeretetének visszfényét –, hogy az bizony méltatlan.
Berta Tibor aláhúzta: „Ebből a világból jöttünk ma ide szentmisére és bérmálásra.”
A homília középpontjában Jézus Krisztus példája állt. A püspök az apostoli kor Egyházát idézte fel, amely megalkuvás nélkül vallotta: „Jézus Krisztus az Úr!” Jézus egész földi életét a Gonosz elleni küzdelemként mutatta be: minden szava és tette Isten hatalmával tiporta el a gonoszságot. Ez a küzdelem jelent meg példabeszédeiben, a kitaszítottak fölemelésében, a vámosok és utcanők megszólításában, valamint abban is, ahogyan megmentette a házasságtörő asszonyt „a törvényre hivatkozó elvakult fanatizmus életet kiirtani akaró dühétől”.
Berta Tibor hangsúlyozta: Jézus Krisztusban Isten egészen közel jött az emberhez. Nem távoli, félelmetes és megragadhatatlan Istenként mutatkozott meg, hanem olyan Istenként, „aki megérinti az embert, s akit az ember is meg tud érinteni”.
A püspök ezután részletesen szólt a Szentlélek hét ajándékáról, amelyeket a bérmálkozók a szentségben kérnek és befogadnak: a bölcsességről, az értelemről, a jótanácsról, az erősségről, a tudományról, a jámborságról és az Úr félelméről.
A bölcsesség ajándékáról azt mondta: képessé teszi az embert arra, hogy gondolkodását és cselekvését az isteni szempontokhoz igazítsa. A bölcsesség segít abban is, hogy az ember „még a legfájdalmasabb eseményekben is meg tudja látni Isten jóságát”, és az élet eseményei között képes legyen a békére.
Az értelem ajándéka a hit erényét segíti. A püspök szerint meghallani és megérteni Isten szavát nem ugyanaz. A bérmálkozók előtt ezért az a feladat áll, hogy az evangélium „értő olvasói, hathatós átadói és valódi megvalósítói” legyenek.
A jótanács ajándéka az időszerű teendők között igazít el, és abban segít, hogy a keresztény ember a szeretetből kiindulva cselekedjen. A püspök szerint a valódi tanács mindig a tökéletesebbet akarja, és segít észrevenni azokat a kicsinek tűnő akadályokat is, amelyek az Isten felé vezető úton gátolhatják az embert.
Az erősség ajándékáról Berta Tibor úgy beszélt, mint ami állhatatossá teszi az embert. Nem csupán a győzelemről van szó, hanem arról is, hogy az ember képes legyen elviselni a rossz közelségét és támadását. Jézus „Ecce Homo”-ját állította példaképül, aki szeretetből mindent elvisel, egészen a halálig. „Ezt az erősséget adja meg nektek a Szentlélek!” – mondta a bérmálkozóknak.
A tudomány, vagyis a tudás ajándéka a püspök szerint megment az illúzióktól és az érzelgősségtől, és segít helyesen megítélni az emberi dolgokat. Általa érthető meg a világ mulandósága, a címek, rangok és dicséretek üressége, de a bűn és Isten megbántásának súlya is.
A jámborság ajándéka az egész emberi életet Isten elé állítja. Berta Tibor Szent Pál szavait idézte: „Akár esztek, akár isztok, mindent az Úr dicsőségére tegyetek.” A valódi jámborság nem vallásos különcködés, hanem Istenre figyelő élet, amely a felebarát javáért végzett fáradozásban is megmutatkozik.
Az Úr félelmének ajándékáról a püspök elmondta: nem rettegést jelent, hanem szeretetből fakadó féltő félelmet attól, hogy az ember eltávolodhat Istentől. Különbséget tett a „féltő félelem” és a „félő félelem” között: az előbbi szeretetből, az utóbbi önféltésből fakad. Az igazi istenfélelemhez éberség, szelídség, erősség és Isten iránti igazságosság kapcsolódik.
A homília végén Berta Tibor arról beszélt, hogy az Egyház jövőjét mindig a szentek építik: azok, akiknek hite mélyen gyökeret vert Krisztus evangéliumában, és akik a hétköznapok küzdelmei, a hitből eredő szenvedések és az Egyház gyengeségei elől sem térnek ki. Úgy fogalmazott:
A bérmálkozókhoz intézett záró szavaiban a püspök a bérmálást sajátos pünkösdként értelmezte. Ahogy az első pünkösd összegyűjtötte az apostolokat, úgy gyűjti össze a bérmálás is a közösséget, és elindítja a keresztény küldetést. Berta Tibor azért imádkozott, hogy a fiatalok a bérmálásban elnyerjék azt a megújulást, amelyben „az új embert” öltik magukra. Arra kérte őket, hogy tartsanak ki „a kenyértörésben és az imádságban”, fogadják derűs nyitottsággal Isten Szentlelkét, és legyenek „a belső törődés, a bátor szeretet, a jó iránti vágyakozás, az igazság és az igazságosság emberei”, hogy Isten jelei lehessenek a körülöttük élők között.
Forrás: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Fotó: Wágner Csapó József
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
