A nyugati világ hírfogyasztó fele kedd este rettegve várta a friss híreket, miután a lengyel sajtóban megjelent, hogy orosz rakéták csapódtak be Lengyelországban. Azóta szerencsére kiderült, a helyzet nem ennyire forró, minden jel szerint az ukrán légvédelem rakétája vagy annak darabjai hullhattak lengyel földbe, megölve két lengyel állampolgárt. A történtek tanulságairól és várható következményeiről Robert C. Castel biztonságpolitikai szakembert, a neokohn.hu főmunkatársát kérdeztük.
Ebből a beszélgetésből kiderül:
– Mi a történtek legvalószínűbb forgatókönyve?
– Miért az a legvalószínűbb forgatókönyv?
– Hogy működik egy légvédelmi rakéta?
– Miért korai még messzemenő következtetéseket levonni?
– Mit kell tennünk, hogy hasonló eset ne fordulhasson elő újra?
Jól érzem, egy hasonló incidens csak idő kérdése volt? Az orosz drón- és rakétatámadások, a tüzérségi aktivitás fokozódása miatt azt gondolom, számítani lehetett valami hasonlóra.
Igen, egyértelműen. Talán néhányan még emlékeznek rá, volt ennek előzménye is, a Horvátországban lezuhant drón. Lógott már egy hasonló tragédia a levegőben.
A kedd esti, még rosszabb forgatókönyveket talán elengedhettük, a nyugati sajtó már egyértelműen ukrán légvédelmi rakétáról vagy annak darabjairól ír. Mit gondol erről?
Én sem tudok sokkal többet, mint egy átlagos újságolvasó. Viszont a kérdésben is érintett aspektus, a narratíva alakulása különösen érdekes volt. Erről érdemes kicsit bővebben is beszélnünk! Először valóban egy orosz támadásról volt szó, aztán finomodott a dolog, orosz gyártmányú fegyverről beszéltek. Ekkor azért már lehetett sejteni, mi történhetett valójában, most egyértelműnek tűnik az ukrán légvédelmi rakéták forgatókönyve.
Tegnap este azt írtam a közösségi oldalamra, az ukrán légvédelmi rakéta az egyik legvalószínűbb szcenárió.
Miért?
Egyszerű statisztika. Egy adott pillanatban mindig több légvédelmi rakéta van a levegőben, mint támadó eszköz. Egy kilőtt rakétára általában több légvédelmi rakétát lőnek ki, statisztikailag több ukrán vasdarab lóg a levegőben, mint orosz. Ennyi az egész.
Hogy pontosan mi történt, az majd talán a következő napokban kiderül.
A lényeg, hogy most lassan siessünk! Megfontoltnak kell lenni, a háború eszkalációja nem science fiction, nem a közösségi oldalakon vívják majd a harcot. Valódi a veszély!
Anélkül, hogy összeesküvés-elméleteket gyártanánk, ezekkel van tele az összes közösségi oldal, de az időzítés, meg az, hogy pont eltalál a lehulló lövedék két szerencsétlen lengyel földművest, nem furcsa?
Ezek a dolgok sajnos megtörténnek. Itt a Közel-Keleten nem ritkaság. Többször is előfordult már, hogy a szír légvédelmi rakéták Jordániában csapódtak be és öltek meg jordániai állampolgárokat. Nem ritkaság az sem, hogy belépnek az izraeli légtérbe, ahol aztán a mi légvédelmünknek kell leszednie őket, elpazarolva egy iszonyatosan drága légvédelmi rakétát.
A rendelkezésre álló egyetlen felvétel alapján mi történhetett, valószínűsíthető az „ukrán szál”?
A kérdést nem akarom megkerülni, de hadd ne kelljen egyetlen felvétel alapján messzemenő következtetéseket levonnom, volt már kolléga, aki csúnyán befürdött ezzel. Három komponenst érdemes figyelembe venni egy-egy ilyen rakétánál. Az első a hajtóanyag. Üres „üzemanyag-tartállyal” becsapódva a rakéta általában már nem okoz nagy tüzet, telivel viszont még robbanás nélkül is komoly pusztításra képes. Az argentin rakéták úgy, hogy fel sem robbantak a becsapódáskor, nem egy brit hadihajót súlyosan megrongáltak a Falkland-szigeteknél, pusztán azzal, hogy a kiömlött hajtóanyaguk berobbant. A másik komponens a robbanófej. A légvédelmi rakéták általában fizikailag nem is érik el a megsemmisítendő célpontot. Egy aprócska radar jelzi, hogy már elég közel vannak, mire a robbanófej felrobban és repeszekkel szórja meg a célpontot. Most nagyon leegyszerűsítem folyamatot, de ez a lényeg. Hogy a lengyel esetnél volt-e robbanás vagy sem, azt a felvétel alapján nem lehet megmondani. A harmadik tényező tulajdonképpen a rakéta kinetikus energiája.
Azaz maga a vasdarab súlya?
Tulajdonképpen igen. Önmagában az is iszonyatos pusztítást tud okozni.
Elképzelhető, hogy becsapódáskor a rakéta robbanófeje fel sem robban? Pusztán a kinetikus hatás rombol?
Abszolút! Ezekben a robbanófejekben több biztonsági rendszer is biztosítja, hogy földet éréskor ne robbanjanak fel. Ha az úgy nevezett robbanási lánc valahol megszakad, a robbanófej nem robban fel. Van egy magassági rendszer például: ha túl alacsonyan repül a rakéta, megsemmisíti önmagát. Ez a jelek szerint nem működött.
A felvétel alapján felrobbant a robbanófej vagy sem?
Ezt a képről nem lehet egyértelműen megmondani. A fotót vághatták, szerkeszthették, egyebek.
Beszéljünk általánosságban. Remélem, soha az életemben nem kell látnom becsapódási krátert, de az így nézne ki?
Általánosságban fogok beszélni! A becsapódási kráternél a becsapódás irányával ellentétesen keletkezik két „szarv”, két földhányás, ahová a föld tulajdonképpen kivetődik a kráterből. Ezek irányából, a kráter mélységéből és más paraméterekből lehet következtetni arra, honnan érkezett lövedék.
Mi várható most? Hogyan rendezik le egymással a felek a történteket?
A két érintett ország ezt leszólózza egymás között. Kijev vagy Moszkva komoly kártérítést fizet a lengyeleknek. Ezzel nagyjából le lesz tudva a dolog.
A legfontosabb kérdés talán, miként akadályozzuk meg, hogy ez bekövetkezzen újra?
Így van.
Néhány nagyokos már megint légtérzárról beszél. Ha ezt a NATO meglépi, szinte garantált a háború.
Sokkal okosabb lenne egy pufferzónát létrehozni Nyugat-Ukrajnában, végig a lengyel, szlovák, magyar határ mentén. Ukrajna és a NATO garantálná, hogy itt nem helyez el harci eszközöket, nem indít innen támadást Oroszország ellen, cserében Moszkva nem támadja ezeket a régiókat. Egy ilyen egyezménnyel drasztikusan csökkenne az esélye a hasonló tragédiáknak.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
