Részegség, szundikálás, vakság – hét különös középkori csata

Részegség, szundikálás, vakság – hét különös középkori csata

Részeg seregektől kezdve vak királyok harcán át a jóízűen szundikáló hadvezérig a középkor embere jó néhány szokatlan ütközetet élhetett meg. Mi most hetet mutatunk meg.

A francia birtokokért és a hatalomért folyó százéves háború elején, 1351. március 26-án Bretagne-ban találkozott a francia és az angol sereg.

Habár még „csupán” 14 éve folyt – a mint később kiderült – több mint egy évszázadon át elhúzódó háború, a felek az addigi vérontás, valamint a pestisjárvány pusztításai következtében jelentősen meggyengültek.

A grófságért folyó küzdelem (hivatalosan: breton örökösödési háború) egyik ütközete előtt – amely egyesek szerint egy becsületbeli kérdés, mások szerint fosztogatás következtében robbant ki – a két ellenséges hadvezér, a franciák által támogatott Blois-házat képviselő Jean de Beaumanoir és az angolok által propagált Montfort-ház hadvezére, Robert Bemborough közösen tanácskozott.

Hírdetés

Megegyeztek abban, hogy nem zúdulnak egymásra a több ezer főnyi tömegek, hanem kiválasztanak 30-30 harcost, akik addig küzdenek, amíg az egyik fél meg nem adja magát, írta le Jean Froissart krónikájában.

A Josselin és Ploërmel vára közötti mezőn zajló küzdelem, a harmincak csatája, végül órákon át folyt, míg a különös hírre összesereglett helybéli tömeg, valamint a pihenő alakulatok – kissé illúziórombolóan – frissítőket szolgáltak fel egymásnak, s kissé távolabbról szemlélték az öldöklő küzdelmet.

Az ütközetet néhány óra után ideiglenesen felfüggesztették, és lehetővé vált a sebesültek ápolása.

A csata végén a hat embert vesztő franciák kerültek ki győztesen, miután a 9 halottat számláló, vezér nélkül maradó angolok megadták magukat.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »