Nyilvánvalóan nem szerzek túl sok hívet azzal a véleményemmel, hogy kijelentem: igenis örülök annak, ami tegnap a debreceni migránstábor környékén történt. És most rögtön megkövetem a Sámsoni út környékén lakókat, és a megsérült rendőrt is, de ha elolvassák írásomat, remélhetőleg ők is megértik, hogy értük örülök, nem ellenük.
Ha valaki történelemformáló időkre vágyott, jelentem, megkapta. A kellős közepén leledzünk, akár akarjuk, akár nem. Most fog eldőlni, hogy a normalitás győz-e, legalább a szűkebb környezetünkben, avagy a jelenleg még mindent elborító liberális kreténség. És bár nem kenyerem a trágárkodás, de a klasszikust idézve azt kell mondjam, most válik el a szar a víztől.
No de vissza a Sámsoni útra! Mert ott történtek tegnap a nagy dolgok, talán nagyobbak is, mint azt egyesek hiszik. Ezek a dolgok hozzásegítenek minket sok mindenhez. Például a tisztánlátáshoz. Hozzásegítik a politikai szereplőket, hogy leolvadjon róluk a máz, amit eddig kénytelen-kelletlen magukon viseltek.
Lásd az úgynevezett baloldal politikusait, akik ez idáig telekönnyezték a közéletet a csodálatos értékeket képviselő menekültekről, akik a járda mellett közlekednek, annyira szerények, merthogy nem akarják még csak megzavarni sem az egyébként rasszista és náci magyarok mindennapjait.
Lásd az úgynevezett jobboldol politikusait, akik a Jobbik évek óta tartó küzdelmét a menekülttáborok zárttá tételéről ez idáig csak fölényes félmosollyal szemlélték, minden követelést félretolva, most meg, hogy tényleg nagy a baj, már nagykanállal merítenének újra a nemzeti párt programjából.
Az internetet telepicsogó műmájer liberálisokról már nem is szólva, akik egyszerűen nem, és nem, és nem képesek felfogni, hogy egy törpe kisebbséget képviselnek, és sajnos egyelőre nem hajlandóak kivándorolni ebből az országból egy olyan felvilágosult és modern szigetre, ahol a törvények megengedik, hogy egy közel-keleti menekült törvényes házasságra léphessen egy hazájában szexuális szokásai miatt üldözött párosujjú patással.
Valakik, akik ezt az egész agyborulatot eltervezték, már megint túltolták a biciklit. Ha nem ilyen mohók, ha nem ilyen türelmetlenek, akkor talán beteljesül a sunyi tervük, és a Sámsoni út lakói az összes többi magyar állampolgárral karöltve csak pisloghattak volna, hogy mit művelnek velük bizonyos láthatatlan háttérerők.
Csakhogy – hála annak a pár száz őrjöngő muszlimnak – mostantól egyre kevesebb honfitársunkat kell meggyőznünk, hogy miféle tervet fektettek le valakik az életterünk és kultúránk rovására. Mostantól egyre kevesebb honfitársunk fogja birkaként tűrve megengedni, hogy a távoli tervezőasztalok figuráit tologató sunyi alakok azt tegyék velünk, amit csak akarnak.
Repedezik a terv. Márpedig ami egyszer repedezésnek indul, az óhatatlanul össze is törik.
Szebb Jenő
szebbjovo.hu
Forrás:szebbjovo.hu
Tovább a cikkre »
