Halmai Tamás költő, író, irodalmár jegyzetét olvashatják.
Díszes kiállítású, exkluzív kiadvány a „Te ismered a házam…”: Gábor László márványsúlyú albumba rendezte gondolatait, találatait, amikor neves írók és színészek lakóhelyét térképezte föl – lélegzésnyi közelségből. Az alcím pontosan tájékoztat tárgyról és szándékról: Híres lakók, beszélő helyek elevenednek meg a kötet lapjain; házakat és lakásokat, kerteket és utcákat igéz elénk a több mint száz fotográfia és az avatottan érzékeny kísérő szöveg.
„Egyszerű olvasóként (vagy nézőként, hallgatóként) mindig érdekelt, hogy legendás művészeink hogyan élték mindennapjaikat, milyen szokások jellemezték őket, milyen körülmények között éltek, egyáltalán: milyen emberek voltak. Ha egykori lakóhelyüknél jártam, megpróbáltam erről minél többet megtudni…” Ebből az előszóban tisztázott hajlandóságból nő ki a kilenc nagy fejezet, a valamikori sorsok rekonstruálása a szerzői elképzelés magja.
Gárdonyi, Ady, Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, Fekete István, valamint Bajor Gizi és a Latinovits–Ruttkai házaspár a könyv főszereplői; Budától Esztergomig, Egertől Gölléig terjed a szerző figyelmi horizontja. Egy-egy párkapcsolat rajzán évszázad előtti korszellem dereng át; a megtalált-megteremtett otthon körül a genius loci máig ható érvénnyel rendezi el energiáit.
Sok vers-, levél- és vallomásrészlet dúsítja az elbeszélő-leíró futamokat, a kortársi nézőpontok jótékonyan járulnak hozzá a hajdani tündökletek árnyalásához.
Legalábbis Nyáry Krisztián könyves sikerei óta tudható, az olvasókat nemcsak az olvasott szöveg, de annak tágabb – életrajzi és kultúrtörténeti – kontextusa is érdekli. (Zenetörténeti vonatkozásban Bősze Ádám előadásai töltenek be hasonló, a kultúrát az emberi tényező felől értelmező szerepet.) A népszerűsítő-ismeretterjesztő irodalom angolszász mintáit Gábor László finom ízléssel adaptálja; munkája dokumentarista alaposságot és szépírói beleérzést egyeztet össze.
Adam Zagajewski egyik verse gyöngéd iróniával fogalmaz: „A költőket olyankor fotózzák, / amikor nem költők” (Költők portréi, ford. Zsille Gábor). Egybevág ez az észrevétel azzal, amit ars poeticák és hermeneutikai gondolatmenetek is tudatosítani szoktak: az alkotás nem az életrajzi személy, hanem az alkotó műve – akit pedig éppen az alkotása igéz életre… Más szóval tanulságos is, megható vagy megrendítő is lehet Babits vagy Kosztolányi életébe bepillanthatnunk, de érdemes nem elfeledkezni mindeközben arról: a Jónás könyve vagy a Szeptemberi áhítat nem élet írta mű (melyet naplószerű közvetlenséggel vetíthetnénk vissza keletkezésének körülményeire), hanem bonyodalmasan szép poétikai konstrukció – mely legalább annyit köszönhet a nyelv és a hagyományok öntörvényűségének, mint napi elszánások direkt ihletének.
A mindenkori másik iránti kíváncsiságunk antropológiai jellemző; a bulvárérdeklődés tömegkulturális fejlemény. Gábor László könyvének egyik fő érdeme, hogy képes elválasztani e kettőt. Nem műalkotások megfejtésére szegődik, hanem embertársak emlékezete előtt tiszteleg.
Gábor László: „Te ismered a házam…” – Híres lakók, beszélő helyek, Szülőföld Könyvkiadó, 2024.
Fotó: Szülőföld Könyvkiadó
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. március 16-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
