A csapadékos időjárás, a tartós fagyok és a Duna vízszintjének jelentős ingadozása egyaránt kedvezőtlenül hat a víziközmű-hálózat állapotára, ezért ilyen időszakokban gyakran megnő a csőtörések száma Budapesten.
Mozog a talaj, a csövek pedig törnek. Márciusra fordulva a Dunán árhullám vonult le, a hőmérő higanyszála azóta időnként már 17 fokig is felkúszik, és a csőtörések száma is megemelkedett – írja összefoglalójában a Facebook-oldalán a Fővárosi Vízművek.
A tartós fagy elsősorban a talaj szerkezetére hat. Amikor a talaj megfagy, majd felenged, változik a térfogata, ami mozgásokat idéz elő a talajrétegekben. Ezek – az akár csak pár milliméteres – mozgások mechanikai terhelést jelentenek a földben futó vezetékekre, különösen az idősebb, vagy éppen ridegebb anyagból készült csövekre.
A fagyás–olvadás ciklusok ismétlődése ezért növeli a repedések és törések kialakulásának kockázatát.
A nagy mennyiségű csapadék szintén befolyásolja a talaj állapotát. A vízzel telített talaj elveszítheti stabilitását, tehát bármely irányba könnyebben elmozdul, ami további feszültségeket okozhat a csővezetékekben. Ha ezek a folyamatok a fagyás és olvadás hatásaival együtt jelentkeznek, a terhelés még összetettebbé válik.
Budapest esetében a Duna vízszintjének ingadozása is fontos tényező.
A folyó vízszintváltozása hatással van a talajvíz szintjére, különösen a folyóhoz közeli területeken. Amikor a talajvíz szintje a megszokottnál gyorsabban emelkedik vagy csökken, a talaj teherbírása és szerkezete is változik, ami további mozgásokat idézhet elő a vezetékek környezetében.
Ezek a környezeti hatások külön-külön is növelhetik a meghibásodások kockázatát, együttesen azonban jelentősen fokozzák a vízvezeték-hálózat igénybevételét. Emiatt a fent felsorolt időszakokban a víziközmű-szolgáltatók, így a Fővárosi Vízművek is, a csőtörések számának átmeneti emelkedésével kénytelenek megküzdeni.
A Fővárosi Vízművek térképe csak a vízhiánnyal járó csőtörések alapján készült.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
