A perui Andok egyik eldugott falujában több mint kilencven ősi inka khiput őriznek – zsinóros archívumokat, melyek nemcsak rituálékról, hanem az éghajlat változásairól is tanúskodnak. Egy új kutatás szerint ezek a szent zsinórok kulcsot jelenthetnek az inkák különleges kommunikációs rendszerének megértéséhez – és akár a régió évszázados időjárási történetének feltárásához is.
Az inkák titkos nyelve
Ötszáz évvel ezelőtt az inka birodalom Dél-Amerika nyugati részét uralta. Egyedülálló, színes és csomózott zsinórokon alapuló rendszerrel írtak és tartották számon az információkat. Ezeket a zsinórokat khipunak nevezzük.
A spanyol krónikások szerint a khipuk fontos eseményeket rögzítettek, rögzíthették a gazdasági adatokat, sőt akár életrajzokat és költeményeket is kódolhattak. Noha a legtöbb khipun számokat jelölő csomókat találunk, mára elveszett a képességünk, hogy pontosan értelmezzük ezek jelentését.
A legújabb kutatások új reményt adnak. A perui Andokban, a távoli Santa Leonor de Jucul faluban egy kutatócsoport olyan khipukat talált, amelyeket a helyiek az éghajlatváltozás megfigyelésére használtak.
Tavaly a kuatócsoport meghívást kapott, hogy tanulmányozza a közösség által őrzött khipukat. A faluban 97 darabot találtak, köztük a világ eddigi legnagyobb ismert khipuját, amely több mint 68 méter hosszú.
Zsinórok, szent helyek és áldozatok
Egy helyi rituális szakértő, Don Lenin Margarito elmesélte, hogy ezek a khipuk a környező szent helyeken végzett éves áldozatokat jegyezték fel. A zsinórokról apró, kokalevelekkel és dohánnyal töltött rózsaszínű zsákocskák lógnak. Ezek a tárgyak a khipuk szakrális célját szimbolizálják.
A Jucul-khipuk nem csomókkal, hanem különféle bojtokkal tárolják az adatokat. Például egy bézs színű, bolyhos lámafarkakból készült bojt azt jelzi, hogy a Paccha-cocha nevű magashegyi szent tónál áldozatot mutattak be.
Don Lenin szerint a bojtok bolyhossága olyan, mint az esőfelhő – utalva arra, hogy a tónál végzett rituálékat esőért ajánlották.
Az áldozatok nyoma a zsinórokban
Minden bojt más-más szent helyhez és áldozathoz kapcsolódik. Ezek mindegyike sajátos hatást gyakorolhatott a környezetre. Például a halottak szellemének szóló rituálékról azt tartják, hogy képesek megállítani az áradásokat.
Ha egy khipuban sok áldozatot találunk a Paccha-cocha tónál egy adott évben, az a helyiek szerint aszályos időszakra utal. Ilyenkor az áldozatok célja az esőcsalogatás volt.
A közösség tagjai szerint a khipukat nyilvánosan tárolták, és a vének rendszeresen konzultáltak velük. Így figyelték meg az időjárás változásait és azok ismétlődő mintáit – ahogy ma mi is az éghajlati adatokkal tesszük.
Iván Ghezzi vezetésével a kutatócsoport új radiokarbonos kormeghatározási módszereket dolgozott ki a khipuk pontos datálására. A cél, hogy időrendbe állítsák a Jucul khipuit, és rekonstruálják az éghajlattal kapcsolatos rituálék kronológiáját.
Ha sikerül pontosan keltezni ezeket a zsinórokat, akkor páratlanul értékes, helyiek által vezetett időjárási archívum lesz értelmezhető.
Verseny az idővel
A Juculban őrzött khipukat sajnos komoly veszély fenyegeti. Rovarok, penész és rágcsálók rongálják őket. A British Museum támogatást nyújtott a zsinórok megtisztítására, konzerválására és jövőbeni kiállítására.
A perui Andokban mindössze öt falu maradt, ahol ilyen ősi khipuk fennmaradtak. Ezek a ritka archívumok fontos nyomokat rejtenek arról, hogyan kódolták az inkák az információt.
Más falvakban végzett kutatások áttörést hoztak a khipuk színmintázatainak és fonásainak jelentésében. Sok inka khipu bojtjai valószínűleg a rögzített adatok témájára utalnak.
Ha megértjük, mit jelentenek a Jucul-khipuk bojtjai, az segíthet feltörni a teljes inka kódot – és közelebb vihet bennünket ahhoz, hogy újra „olvassuk” az inkák elveszett nyelvét.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
