Egy elfeledett templom romjai bukkantak elő Bolívia felföldjén, amely alapjaiban változtatja meg a Tiwanaku civilizációról alkotott képet. A Palaspata néven azonosított szertartási központ nemcsak vallási, hanem gazdasági és politikai központ is lehetett – mindez abban a térségben, amelyet eddig a Tiwanaku állam perifériájaként tartottak számon.
Régészeti felfedezés, ami újraírja a Tiwanaku állam történetét
A régészet sajátos módon képes meglepni. Néha elég egy poros út menti földdarabot közelebbről megvizsgálni, hogy feltáruljon egy letűnt civilizáció rejtett nyoma. Így történt ez Palaspatában is, Bolívia Altiplano régiójában. A kevéssé ismert helyszínen egy monumentális szertartási komplexumot azonosítottak, amely új megvilágításba helyezi a Tiwanaku állam politikai hatókörét és területét.
A feltárást José M. Capriles vezette nemzetközi kutatócsoport dokumentálta. Az eredményeket a Antiquity című szakfolyóiratban publikálták 2025-ben. A tanulmány szilárd bizonyítékot mutat be egy Tiwanaku-stílusú templom létezésére egy olyan régióban, amelyet eddig a civilizáció peremének tartottak. Ez nemcsak a politikai befolyásról, hanem a kereskedelmi és hatalmi kapcsolatok természetéről is új kérdéseket vet fel az inka előtti Andokban.
Stratégiai pont, amely sokáig rejtve maradt
A templom mintegy 215 kilométerre délkeletre található a Tiwanaku központjától, a mai Caracollo település határában, egy kisebb dombon. A helyszínt sokáig figyelmen kívül hagyták a régészek, bár a helyiek ismerték. Csak egy autópálya-bővítés miatt indult környezeti hatástanulmány hívta fel rá a figyelmet.
A komplexum három ökológiai régió találkozásánál fekszik: a termékeny cochabambai völgyek, a száraz, lámatartásra alkalmas altiplano és a Titicaca-tó körüli mezőgazdasági térség között. A kutatók szerint ez a földrajzi helyzet tette a helyet ideálissá a hatalmi szimbólumként működő szertartási központ kialakítására.
A Palaspata templom felépítése és különlegességei
A Palaspata komplexum 145 × 125 méteres alapterületű, és 15 egységből áll, amelyek egy központi udvart ölelnek körül. A szerkezet tájolása a nap járásához igazodik, ami csillagászati alapú rituális célokra utal. Az épület szerkezete a híres Kalasasaya templomra emlékeztet, különösen a süllyesztett udvaros kialakítás tekintetében.
Bár a falak mára összeomlottak, faragott vörös homokkő és fehér kvarc elemek utalnak a bonyolult építési technikára. A környékbeli lakosok némelyik követ mezőgazdasági célokra hasznosították újra, ezzel részben pusztítva a szerkezetet.
A felszínen előkerült leletek – díszített kerámiák, chicha ivására használt poharak (keru), kőeszközök, tevecsontok – alapján a komplexum nem csupán vallási szerepet töltött be, hanem gazdasági és társadalmi központként is működhetett.
Politikai eszköz volt az építészet
A Palaspata templom felfedezése megkérdőjelezi azt a korábbi nézetet, hogy a Tiwanaku keleti jelenléte közvetett lett volna. Egy ekkora építmény kivitelezése komoly állami beruházást feltételez, ami túllép a helyi közösségek önálló lehetőségein.
A kutatók szerint az ilyen típusú monumentális épületek a politikai kontroll megtestesítésének eszközei voltak. A templomok, nyitott terek és nagy komplexumok építése segítette a terjeszkedő társadalmakat abban, hogy intézményesítsék jelenlétüket és hatalmukat.
A palaspatai leletek párhuzamba állíthatók a perui Moquegua térség (Omo M10) hasonló szerkezeteivel. Mindkét helyszín esetében ugyanaz a minta figyelhető meg: a vallási infrastruktúra révén történő terjeszkedés.
Palaspata: szertartási kapu a keleti völgyek felé
A legvalószínűbb értelmezés szerint Palaspata egyfajta „szakrális átjáróként” szolgált, amely a nyugati felföldet összekötötte a keleti völgyekkel. Itt olyan termékek cserélhettek gazdát, mint a kukorica, szodalit, kerámia vagy rituális célú növények. A helyszín valószínűleg áruk tárolására és újraelosztására is szolgált.
A tanulmány szerzői így fogalmaznak: „Palaspata valószínűleg rituális átjáróként működött két ellentétes ökológiai és termelési régió között, ahol az áruk és emberek áramlását szakralizálták.” E kettős – vallási és logisztikai – funkció magyarázza a komplexum jelentős méretét.
A központ hasonlóságot mutat a későbbi inka igazgatási központokkal is, például a közeli, mindössze 17 kilométerre fekvő Paria településsel. Ez arra utal, hogy Palaspata stratégiai szerepe befolyásolhatta a későbbi andoki civilizációk döntéseit is.
Új kép a Tiwanaku világról
A Palaspata lelőhely felfedezése lehetővé teszi a Tiwanaku birodalom terjeszkedéséről alkotott korábbi elbeszélések felülvizsgálatát. Eddig főként a szertartási központra összpontosítottak, de az új régészeti adatok tudatos területi tervezést sejtetnek.
A radiokarbonos vizsgálatok szerint a hely Kr. u. 630 és 950 között volt lakott, ami egybeesik a Tiwanaku birodalom legnagyobb kiterjedésének időszakával. Ez megerősíti, hogy nem véletlenszerű jelenlétről, hanem szervezett kolonizációról volt szó.
A komplexum nem létezett elszigetelten. A közeli Ocotavi 1 lelőhelyen végzett ásatások emberi temetkezéseket, háztartási kerámiákat és helyi-földrajzi eredetű leleteket tártak fel. Mindez egy összetett, dinamikus közösség jelenlétére utal, amely szorosan együtt élt a templom köré szerveződött szertartási élettel.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
