A tudósok csodálják Ávilai Szent Teréz épen maradt, négy évszázados holttestét, és hívők ezrei keresik fel sírhelyét. Azonban nem csak testének konzerválódására érdemes figyelemmel lenni, hanem élete is izgalmas fordulatokkal volt teli. Ki volt Ávilai Szent Teréz valójában?
A spanyol hölgy
1515-ben született Teresa Sánchez de Cepeda Dávila y Ahumada néven. Édesapja kikeresztelkedett zsidó férfi volt, édesanyját pedig még gyermekként elveszítette. Annak ellenére, hogy édesapja ellenezte, apácának állt, amikor huszadik életévét betöltötte. Ekkoriban Európa szerte vallásháborúk dúltak a katolikusok és protestáns felekezetek között.
Rövidesen súlyos betegség lett rajta úrrá: három évig szinte bénultan élt, amíg egy napon újból visszanyerte erejét. Ávilai Teréz még a korábbiaknál is lelkiismeretesebben szolgált, és a katolikus egyház megújulásában is fontos szerepet töltött be.
Kolostorok alapítója
Ávilai Teréz apácazárdák megreformálását tűzte ki céljául. Az 1560-70-es években több kolostort is alapított, élete során összesen tizenhetet. A kolostorok az aszkétikus körülményekhez ragaszkodtak és szigorú szabályokat vezettek be. Ávilai Teréz hosszas gyalog utakat tett meg annak érdekében, hogy az egyház híveivel találkozzon és segítse az elesetteket.
1574-ben a hírhedt spanyol inkvizíció elakarta ítélni látomásai miatt, annak ellenére, hogy milyen sokat tett a zárdák reformjaiért. Végül sikerült elkerülni az ítéletet.
Tanító és író
Nem csak a hívőkkel és kolostorokkal foglalkozott: író és tanító is volt. A kora újkor hajnalán igen kevés nő volt olyan helyzetben, hogy lehetősége legyen írni, és műveit publikálni. Egy pápai nuncius úgy jellemezte őt, hogy „nyughatatlan, engedetlen csavargó, aki úgy járt el tanítani, mintha professzor lenne”. A negatív töltetű szavak ellenére ez dicséretnek számít.
Legtöbb műve vallásos témában készült – úgy tartotta, a hitnek az örömön kell alapulnia. Emlékirataiban beszámolt a kolostor alapítások történetéről és körülményeiről, valamint látomásairól is. Halála után publikálták leveleit is: széleskörű társalgást folyatott egyházi személyekkel, de királyokkal, világi előkelőkkel is.
A Szent
A későbbiekben is sokat betegeskedett, de ez nem akadályozta tettei végrehajtásában. 1582-ben már idősen indult útnak, hogy meglátogassa barátját. Újból beteg lett, és rövidesen el is hunyt.
Ávilai Terézia nagy csodálatnak örvendett már életében is. Még II. Fülöp spanyol király is támogatta Ávilai Teréziát, és becsülte cselekedeteit. 1622 márciusában avatták szentté, és a sakkozók, a csipkeverők, a szüleiket elvesztők, a kegyelemre szorulók, a vallásos rendekben élők, a jámborságuk miatt kigúnyoltak és a betegek védőszentje lett.
Nő a férfiak között
Ő volt első nő, akit egyházdoktorrá avattak 1970-ben. A kitüntetést elhunyt szentek kapják az egyházi tanításához való jelentős hozzájárulásukért – a harminchét egyházdoktor között csupán négy nő kapott helyet a mai napig.
Az épen maradt test
Tavaly, 1914 óta először mutatták meg a nyilvánosságnak Szent Teréz maradványait, amely márványba burkolt ezüstkoporsóban fekszik. Arca még mindig „tisztán látható”, a végtagjai pedig „romlatlanok”. A sír felnyitásakor egy orvoscsoport összehasonlította a Szent Teréz arcáról és lábáról 1914-ben készült fotókat, ami a posztulátor szerint nem ment könnyen, hiszen a képek fekete-fehérek voltak.
Viszont megállapítható, hogy a konzerválódott test ugyanolyan épen megmaradt, mint ahogy száz éve is találták. A szent maradványainak védelmére szigorú szabályokat hoztak: tíz kulccsal őrzik. A külső kapu kinyitásához három, a sírbolt kinyitásához három, a koporsó kinyitásához pedig négy kulcsra van szükség.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
