GURULÓ DOLLÁROK
„One trillion dollars could buy a heart, a soul”
Anti-Flag
Donáth Anna, a Momentum elnöke, EP-képviselője március 8-án interjút adott a nyugat.hu-nak. Az oldal talán azért lehet ismerős a politika és a közélet iránt érdeklődők számára, mert a portált működtető alapítvány a Nemzeti Információs Központ által nyilvánosságra hozott tavalyi jelentése szerint 12 ezer dollár támogatást kapott az Amerikai Egyesült Államokból. Noha a lap főszerkesztője még tavaly augusztusban is arról panaszkodott a Magyar Narancsnak, hogy a helyi független médiumok sokkal jobban érzékelik az elszigeteltséget, mint a budapesti társaik, ráadásul „vidéken még inkább érződik a nyomás…” – drámai zárszó, bármit is jelentsen ez a gyakorlatban. Főleg annak tükrében megmosolyogtató a rettegés ezen foka Roznár Gyöngyi főszerkesztő részéről, hogy a Mandiner számításai szerint annyira azért nem tragikus a helyzet, különösképpen, ha hozzátesszük a már fent említett 12 ezer dollárt. Ez az a jelentés egyébként, amelyik megállapította, hogy a Demokrata Párthoz, illetve Soros Györgyhöz ezer szálon kötődő Action for Democracy 4 milliárd forint értékben támogatta 2022-ben azt a Márki-Zay Péter vezette horrorkoalíciót, ahol simán megfért egymás mellett a parizeres exnáci a magyar kommunista elit reinkarnációját újraálmodó Apró–Donáth csapattal.
Összenő, ami összetartozik. Talán nem is véletlenül, na.
Ezek után meg sem szabadna lepődnünk azon, hogy ez a márciusi interjú sem volt más, mint egy elvtársnői barátnői összeborulás, traccsparti, teadélután – abból is a rosszabbik fajta.
BÜSZKE MÚLT
„Mi, kommunisták különös anyagból vagyunk gyúrva.”
Sztálin
A beszélgetés alaphangulatát Roznár Gyöngyi felvezetője adja meg, aki szerint, „ha van olyan család, amelyik a politikában elég neves vagy híres Magyarországon”, akkor a Donáth-család mindenképpen oda tartozik. Erre válaszul mesél a Momentum elnöke családi történeteket, majd egy ponton büszkén, csillogó szemekkel kezdi vázolni nagyapja, Donáth Ferenc múltját: „politikus volt, illetve ügyvéd-jogász Jászberényből, aki az illegális kommunista párt alapításában is már ott volt, őt a második világháborúban zsidó származása ellenében őt nem azért bújtatták, mert a holokauszt elől menekítették meg, hanem az illegális kommunista mozgalmisága miatt. Tehát ő nagyon korán involválódott a közéletbe, a politikába, és nyilván nagyon sok minden történt vele az évek folyamán és formálódott a gondolatisága, egészen addig, amíg el nem jut a reformkommunizmusig és Nagy Imre társaságig.”
Mindez nagyon jól hangzik, csak ahogy Gyurcsány Ferenc is fogalmazott 2006-ban: „nem hazudtam, de nem bontottam ki az igazság minden részletét.” Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója korábban írt egy kiváló dolgozatot Apró–Donáth-család: Párhuzamos életrajzok címen, amely bemutatja Donáth Ferenc életútját. Sajnos a fenti interjúból nem derül ki egyértelműen, hogy Donáth megrögzött kommunistaként nemcsak az illegalitás időszakában, hanem 1945-től is kulcspozíciókat töltött be. Az 1945 novemberi választás eredményeképpen a Nemzetgyűlés kommunista frakciójában ült, illetve a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára, egyúttal a párt Falusi Osztályának vezetője lett. 1948-ben leköszönt az államtitkári címéről, hogy az MKP Központi Vezetősége (KV) Főtitkársági Irodájának legyen a vezetője. Donáthból tehát Rákosi Mátyás titkárságvezetője lett, feladata – saját, 1967-es elmondása szerint – így nézett ki: „A legtöbb vezető szervben részt vettem, ez azt célozta, hogy […] olyan testületekben, amelyekben Rákosi nem tudott részt venni elfoglaltsága miatt, ott helyette megjelenjek, és ezeknek fontosabb döntéseiről vagy pedig személyes benyomásaimról is informáljam.” Ilyen minőségben tehát – Békés megállapítása szerint – Donáth Anna nagyapja 1948 januárjától egészen 1951 februárjáig Rákosi szeme és füle volt, sőt a pártfőtitkár „agrárpolitikai szakértőként” is számított rá, legalábbis Nyers Rezső visszaemlékezése szerint.
Donáth Anna az interjúban büszkén kijelenti, hogy „… az ötvenes évekbeli földosztás is az ő nevéhez kötődik.” Csak, hogy pontosítsunk: Donáth már 1943–1944 folyamán a KMP/Békepárt agrárprogramján dolgozott, melynek alapján 1946 őszén elkészült az MKP agrárprogram-tervezete, amelyet a neve alatt hoztak nyilvánosságra, méghozzá Rákosi (!) ajánlásával. A XXI. Század Intézet igazgatója szerint ebben az időlegesen érvényes kommunista taktikának megfelelően az szerepelt, hogy bár a kommunista párt „támogatja a parasztság szövetkezeti mozgalmát”, elsődleges számára „a dolgozó parasztság tulajdonának védelme”. Az éppen Donáth részvételével zajló földosztás után egy évvel tehát nem lett volna népszerű gondolat a kolhozosítás. A mezőgazdaság szovjetizálásával 1949 februárjáig vártak. Donáth ekkor ugyanis az MDP Politikai Akadémiáján mondott beszédet, ahol Leninre és Sztálinra hivatkozva a „mezőgazdaság szocialista átalakulásának feltételei” között első helyre sorolta a „kulák elleni harcot”. Megállapítás szerint „a burzsoáziát, beleértve a falusi burzsoázia képviselőit is, a hatalomból kiszorítottuk […] egy egész sor rendszabályt foganatosítottunk a kulákság ellen. A múlt évi beszolgáltatást már úgy állapítottuk meg, hogy […] sokkal nagyobb mértékben vettük igénybe a kulák kenyérgabonáját […] Kemény intézkedésekkel letörtük a kulák ellenállását”. Donáthnak jutott az a megtiszteltetés is, hogy az 1949. szeptember 3-i KV-ülésen megbírálja Nagy Imre agrárpolitikai nézeteit. E kérdésben a helyes pártirányvonal lefektetését egy pártiskolai előadása nyomán egyébként is rá bízták (Olvasókönyv a marxizmus–leninizmus tanulmányozására. II. 1949. A Párt parasztpolitikája). Donáth 1949 és 1951 között a funkciótlan kollektív államfői testület, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának is tagja volt.
A Rákosi-titkárságot vezető Donáth ellen 1950 végén belső pártvizsgálat indult, 1951 februárjában letartóztatták, 1952 végén pedig koholt vádak alapján a Kádár-per másodrendű vádlottjaként 15 évre ítélték (egykori illegális elvtársaival: Haraszti Sándorral és Kállai Gyulával együtt), majd 1954-ben szabadon bocsátották, perújítási tárgyalásán minden vádpont alól felmentették, párttagságát visszakapta, majd az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének igazgatóhelyetteseként találtak helyet számára. Donáth lassanként lépett a Nagy Imre körül csoportosuló „pártellenzék” soraiba, miután Nagy ímmel-ámmal megbocsátotta 1949-es túlbuzgóságát. 1956 tavaszán a Petőfi Kör közgazdasági vitavezetője volt, júniusban pedig részt vett Nagy Imre demonstrációszámba menő 60. születésnapján.
1956 októberében Donáthot megválasztották a Népfront szakbizottsági alelnökévé. Donáth Ferencet 1956. október 23-ról 24-re virradó éjjelén távollétében az MDP KV titkárává választották (amit egyébként nem fogadott el). Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején Nagy Imre Országházban székelő titkárságán dolgozott. Október 31-től a feloszlatott MDP utódaként életre hívott Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Ideiglenes Intéző Bizottságának tagja volt. November 4-én a szovjet tankok bevonulása után Nagy Imrével és több más vezetővel együtt Donáth Ferenc is a jugoszláv nagykövetségre menekült. November 22-én társaival együtt a szabad elvonulás ígéretével távozott a követségről, a szovjet hatóságok azonban elfogták, és a romániai Snagova internálták. A snagovi fogság 1956. november végétől 1957 áprilisáig tartott.
Donáth Ferencet 1958. június 15-én, a Nagy Imre-per másodrendű vádlottjaként a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel vádjával 12 évre ítélték. A vádlottak közül az elsőrendű Nagy Imrét és a harmadrendű Gimes Miklóst kivégezték, akárcsak az ötöd rendű Maléter Pált; a hatod rendű Kopácsi életfogytiglant kapott, Nagy Imre vejét, a heted rendű Jánosi Ferencet nyolc évre büntették, a nyolcad rendű vádlott, a Nagy-kormány egykori sajtófőnöke, Vásárhelyi Miklós öt évet kapott. Nagy Imrét és mártírtársait 1958. június 16-án végezték ki. Donáth Vácott raboskodott Vásárhelyivel együtt, mindketten 1960-ban szabadultak, egyéni kegyelemmel. Békés szerint létezik olyan feltételezés, hogy Donáth és Vásárhelyi a szovjet szolgálatok emberei voltak – és éppen emiatt maradhattak csak életben. Érdekes fejlemény szerinte, hogy „úgy Donáth, mint Vásárhelyi 1984-ben lépett fel igazán ellenzék-szervezőként: előbbi a monori találkozó kitalálásával, utóbbi a Soros Alapítvány létrehozatala kapcsán.”
A riport egy ponton szürreális fordulatot vesz, amikor a főszerkesztő mentegetni kezdi Donáth Annát amiatt, hogy az EP-képviselő „kicsit” megmagyarázza nagyapja kommunista múltját, hiszen „van bennünk egy ilyen, hogy ha kimondjuk, hogy a kommunista párt, vagy az illegális kommunista párt, ahogy ugye ehhez egy negatív jelző kötődik azonnal”, pedig „volt olyan időszak, amikor ennek a felvállalása, vagy ha valaki ennek a pártnak a tagja volt, az egy nagyon progresszív, nagyon fontos társadalmi vállalás volt.”
A KOMMUNIZMUS NEM HALT MEG
„Nincs olyasmi, hogy volt. Minden van.”
William Faulkner
Noha több mint három évtizede már annak, hogy antikommunista forradalmaink során leráztuk magunkról a diktatúra láncait, azonban az ilyen és ehhez hasonló kijelentések azok, amelyek igazolják Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatójának kijelentését: „a kommunizmus nem halt meg.” És nemhogy nem halt meg, hanem továbbra is legitim eszme. Miközben a nácizmust mind erkölcsi, mind szellemi és morális vonatkozásban a történelem szemétdombjára vetettük, addig a kommunista rendszerekről, a kommunizmus ideológiai természetéről folytatott vita nem zárult le, sőt!
Roznár „progresszív, nagyon fontos társadalmi vállalásnak”, Donáth Anna „antifasiszta kiállásnak” értékeli a kommunizmust, miközben világszerte legalább 100 millió halálos áldozatot követelt a huszadik század egyik legpusztítóbb eszméje.
Forrás:latoszogblog.hu
Tovább a cikkre »
