Szlovákia harmadik legrégebbi klubja, az 1900-ban alapított KFC Komárom története során számos magasságot és mélységet megélt. Amikor a 2001/2002-es szezonban a lila-fehérek még az ország délnyugati részének negyedosztályú falusi pályáin játszottak, az élvonalbeli futballról még csak álmodni sem mertek.
Ezzel szemben most egy sikeresnek értékelhető ősz után ünnepelhettek: mindössze öt pont választja el őket a Niké Liga felsőházi rájátszásától, a Slovnaft Cup nyolcaddöntőjében pedig a másodosztályú Liptószentmiklós vár rájuk – írja a sportnet.sk.
Bár a decemberi zárófordulóban a Kassa elleni 1:2-es vereség némileg lehűtötte a legmerészebb vágyakat, az újévben még négy forduló rendelkezésükre áll a célok elérésére.
Radványi Miklós vezetőedző második otthonára lelt Komáromban. Mára egyértelművé vált, hogy a Csallóköz keleti szélén fekvő csapattal úgy tud dolgozni, ahogy előtte senki. Amit az elmúlt tizenkét évben olyan futballszemélyiségeknek nem sikerült elérniük, mint Miroslav Karhan, vagy Németh Szilárd, azt az 57 éves, dunaszerdahelyi származású szakember megvalósította, sőt, a történelmi feljutás után még magasabbra tette a lécet.
És ne feledjük: a komáromiaknak van még egy kiaknázatlan tartalékuk – a hazai pálya előnye. Az elhúzódó építkezési munkálatok miatt a csapat már a harmadik szezonját tölti futball-száműzetésben. A vágsellyei másodosztályú idény után immár második éve Aranyosmaróton játsszák „hazai” mérkőzéseiket, valódi, teltházas szurkolói támogatás nélkül, kitéve a végeláthatatlan és fárasztó utazásoknak. Ahogy korábban írtunk róla, csak remélni lehet, hogy a „lilákat” nem éri utol a Szered sorsa, amely a nem megfelelő infrastruktúra miatt veszítette el élvonalbeli licencét.
El tudja kerülni a kellemetlen forgatókönyvet a KFC? Így értékeli az őszt a komáromi sportigazgató
„Radványi edző bizonyos pillanatokban hajthatatlan, de a maga módján ez a helyes hozzáállás, ami a közös célok elérését szolgálja. Minden körülmények között képes dolgozni a csapattal, és a döntő fázisokban szó szerint mindent kihoz belőlük. Továbbra is bízunk benne, és személy szerint remélem, hogy vele sikerül megőriznünk tagságunkat a Niké Ligában”
nyilatkozta még a feljutási ünnepségek után Baráth György, a KFC Komárom elnöke a Sportnetnek.
Tavaly a Komárom a kielégítő nyolcadik helyen végzett. A régi futballbölcsesség szerint a második szezon mindig nehezebb a magasabb osztályban, és amikor az első öt forduló után a KFC még pont nélkül állt, sokan már temették a csapatot.
„A jó nyári felkészülés után az első négy meccsen nem voltunk rosszabbak az ellenfeleinknél, csak nem sikerült jól lezárnunk a mérkőzéseket és pontot szereznünk. A Szakolca elleni győzelem után eredményekben is elkaptuk a fonalat, és ha nincs a szerencsétlen vereség az év utolsó meccsén a Kassa ellen, még nagyobb lenne az elégedettség. Nem volt ez rossz ősz a részünkről, de ha a Kassa ellen – akikkel szemben Aranyosmaróton jó focit játszottunk – megszerezzük a három pontot, maximálisan elégedett lennék”
értékelte a szezont Radványi Miklós.
A komáromiakat a Kassa ellen Száraz Benjámin ritkán látható öngólja fékezte meg, pedig a kapus ősszel a csapat egyik erőssége volt, öt kapott gól nélküli mérkőzéssel. Bár Tamás Nándor a fordulás után azonnal egyenlített, a vendégek a 88. percben megszerezték a győzelmet érő gólt.
Mi döntött a vereségről?
„Egyértelműen a hatékonyság. Tamás Nándor ugyan egyenlített, de kihagyott még egy tiszta ziccert. Šimon Šmehyl is nagy helyzetet puskázott el a kassai kapus ellen, de még a szerencsétlen öngól sem zökkentett ki minket, amikor Száraz egy szöglet után a saját hálójába ütötte a labdát. Jól kezdtük a második félidőt, ledolgoztuk a hátrányt, de több gólt már nem tudtunk szerezni. Aztán a végén jött a hiba egy bedobás utáni határozatlan védekezésnél, és a kapott gól, ami miatt most öt pontra vagyunk a hatodik Zólyombrézótól és egyre a hetedik Rózsahegytől. Balszerencsénk volt, de a futball istene talán igazságos, mert korábban olyan meccseken is pontot szereztünk, ahol nem voltunk meggyőzően jobbak.”
értékelt Radványi.
„Mivel már elég sok sérültünk van, örülök a szünetnek. A fiúk rendbe jönnek, és egy jó téli alapozás után nem feltett kézzel megyünk majd az első tavaszi fordulóban Zsolnára. Ősszel többször is megmutattuk, hogy képesek vagyunk megszorongatni az erősebb ellenfeleket is, és ha sikerül néhány erősítést igazolnunk, nem féltem a csapatot a tavaszi szezontól.”
mondta Radványi, akit arról a szóbeszédről is megkérdeztek, hogy tényleg visszatér-e Rózsahegyről az a Domonkos Kristóf, aki négy éve éppen Komáromból igazolt a Čebrať alá.
„Valóban érdeklődünk Kristóf iránt, éppen ma is beszéltem vele telefonon. Bízom benne, hogy a vezetésünk mihamarabb lezárja az ügyet, és egy jó téli felkészülés után visszanyeri azt a formáját, amivel annak idején a másodosztály egyik legjobb játékosaként és góllövőjeként távozott tőlünk”
árulta el a szakvezető két nappal karácsony előtt.
A csapat láthatóan tapasztaltabbá vált, nem pánikol, és az utolsó sípszóig küzd. A 17. fordulóban a remek formában lévő 31 éves Šmehyl a 93. percben mentett pontot büntetőből Szakolcán (1:1), két fordulóval korábban pedig ugyancsak ő lőtte a győztes gólt a Zólyombrézó ellen a 101. percben. A 13. fordulóban a kameruni Emmanuel Bayemi a 90. percben egyenlített a Nagymihály ellen.
„Minden edző tudja, kivel dolgozik. Elengedhetetlen, hogy a végsőkig játsszunk. Örülök, hogy többször is sikerült a hajrá, és annak is, hogy az ellenfelek edzői szerint nem könnyű ellenünk játszani. Ismét egy tiszteltebb csapattá váltunk”
mondta elégedetten Radványi, aki korábban többek között a Zólyombrézó, a Garamszentkereszt, a Mijava és a Dunaszerdahely csapatát is irányította.
Bár az új stadion még mindig nem készült el, a csapat már otthonosan mozog az élvonalban.
„A legjobban annak örülök, hogy a feljutó csapatból nyolc játékos maradt, akik közül négyen-öten alapemberek. Ha összehasonlítom az aktuális újonc Eperjessel, náluk talán két tavalyi játékost látok a kezdőben. Edzőként büszke vagyok rá, hogy nálunk több másodosztályú futballistából versenyképes élvonalbeli játékos vált”
nyilatkozta az ünnepek alatt a tréner.
A másodosztályú keretből Martin Šimko csapatkapitány mellett Šmehyl, Dominik Špiriak, a mongol Ganbayar Gambold, a kameruni Bayemi, Németh Tamás, Jozef Pastorek és a cseh Dan Ožvolda képviselik az állandóságot.
„Amikor négy és fél éve idejöttem, a KFC egy átlagos másodosztályú csapat volt. Először negyedikek lettünk, majd harmadikok, tavalyelőtt pedig megnyertük a bajnokságot. Tavaly a nyolcadik helyen végeztünk az élvonalban, végig harcolva a rájátszásért, most pedig a kilencedik helyen telelünk, azzal a reménnyel, hogy előreléphetünk. Ez edzői pályafutásom eddigi legjobb időszaka. Fontos a szimbiózis a játékosok, az edzők és a vezetők között, de a legfontosabb a kölcsönös bizalom”
fejtette ki a korábbi kiváló csatár.
A nagy kérdés továbbra is az: mikor játszhat végre az új arénában a csapat?
„Már két és fél éve nem játszottunk otthon. Óriási különbség, hogy Aranyosmarótra eljön háromszáz néző, vagy otthon buzdítana minket három-négyezer ember. Ha a szurkolók látnák, hogy a játékosok mindent beleadnak, igazi futballhangulat lenne, ami a teljesítményt is javítaná. Az új stadion gyönyörű, nem akarok időpontokat jósolni, de remélem, minél hamarabb birtokba vehetjük. Legalább az edzőpályák elkészültek, így szeptember óta nem kell utazgatnunk az edzésekre, ami korábban nagyon kényelmetlen volt.”
zárta gondolatait az edző.
sportnet.sk, Körkép.sk
Nyitókép forrása: KFC Komárno
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
