Ma van a munka ünnepe, továbbá ma van az anyák napja, ez tehát az ideális alkalom, hogy akit anya szült, lerója tiszteletét az anyák előtt, akik olyan munkát végeznek értünk, gyermekekért, és értünk, családokért, akár az apák.
Az év további napjain az anyák önsajnáltatása hömpölyög: nem tudnak aludni, nem tudnak nyaralni, nem tudnak a barátnőkkel plázázni. Szülni szívás – ők pedig soha nem tervezték, hogy felnőnek, csak hát teherbe estek, aztán kiderült, hogy új élet kezdődik: megereszkedett és szétrágott emlők a könnyed kalandok és napi flörtök hűlt helyén. Kezdődik a hisztéria: unalom, fáradalom, elveszett karrier.
Az anyaság egy csoda. Férfiként szívből csodálom és irigylem a nőket, akik ebbe a misztériumba beavatást nyerhetnek. Ennek fényében esik nehezemre a folyamatos nyüszítést, sivítást és jajveszékelést hallgatni. S ez nem egy kisebbség élménye: a mai anyák körében ez az általános.
Anyák napján nem az anyák munkáját kell ünnepelni, hanem közölni kell velük, hogy kurva szerencsések azért, amire születtek, kurva szerencsések azért, hogy szülhettek, és hogy a testükből szoptathattak. Elég az önsajnálatukból, elég az összkomfortos szenvedésükből! Nők százezreit riasztják vissza a gyerekvállalástól, a kölykeik boldogtalanságot meg frusztrációt tanulnak el, ők pedig előbb-utóbb vagy megtörik, vagy elüldözik azt az apát, aki nélkül soha nem jött volna létre az egész család-projekt. Azt, akinek nincs ünnepnapja.
Forrás:facebook.com
Tovább a cikkre »
