Az elmúlt nyolc-kilenc nap alatt egyre több olyan információra derült fény, amelyek világosan bizonyítják, hogy az orosz vezetés régóta, tudatosan készült a háborúra. Minden más porhintés volt menet közben, hogy a felkészüléshez szükséges idő a rendelkezésükre álljon.
Mi, a szövetséges oldalon a saját világképünk miatt tényleg az utolsó pillanatig nem hittük el, hogy Putyin háborút akar. Holott világosan beszélt már évekkel ezelőtt arról, hogy mit gondol Ukrajnáról, Oroszországnak a biztonsághoz való jogáról, a NATO-ról mint ellenségről és arról, hogy ő nem védelmi szövetségnek tekinti azt. Mindent elmondott, de sok európai vezető csak legyintett, hogy egy elégedetlen vezetővel több ül az asztalnál.
Csakhogy Vlagyimir Putyin mindent komolyan gondolt. Most napi több száz millió dollárjába kerül a háború, nem szólva a gazdasági szankciók által okozott brutális károkról, a rubel árfolyam-esésétől, a befagyasztott magán- és állami vagyonról; a várható sok számjegyű gazdasági visszaesésről. Ennyi erőforrás feláldozása után az a helyzet, hogy egyre nehezebb elképzelni, hogy Putyin feladná a játszmát.
Éppen ezt látjuk: a kezdeti napok felderítő járatai után most a piszkos háború következik, ahol civilek ezrei halhatnak meg. Oroszország emelte a tétet. Pontosan ezzel akarja az ukránokat kompromisszumra kényszeríteni, és hozzájutni az eddigi „befektetések” által várt eredményhez: az ukrán demilitarizálás, semlegesség és kormányváltás hármasához. Úgy is mondhatjuk, hogy egyre kevésbé engedheti meg magának Putyin, hogy ne érje el a kiszemelt célját, mert ennyi ráfordítással már nem szállhat ki eredmény nélkül.
A helyzet kezd hasonlítani ahhoz, amikor valakit sarokba szorítanak. Bár recseg-ropog már az orosz gazdaság, 20 százalékos lett az orosz jegybanki alapkamat, bedőlt a rubel, a szigorú fellépés ellenére az oroszok is tüntetnek, az orosz katonák morálja a mélyben, de ezek sem tántorítják el az orosz hadvezetést attól, hogy még intenzívebb, még kegyetlenebb fokozatba kapcsoljon. Sőt, épp hogy sietteti ezt.
E ponttól kezdve a kérdés az, hogy Putyin milyen helyzetben fogad el kompromisszumot. Elfogad-e. Vagy az alternatíva az ukrán vereség és Putyin sajátjai által történő kiiktatása között van, illetve hogy az ukrán sereg esetleg tényleg visszaveri az oroszokat hathatós nyugati asszisztencia mellett, egy elnyúló, hosszú és egyébként az ukrán lakosság számára szörnyű háborúban…?
Mondhatjuk úgy is, hogy több a szuboptimális kimenet száma, mint a NATO-szövetségesek és Ukrajna számára kedvező forgatókönyv.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
