Az úgynevezett multi-kulti politika elterjesztése nem a mi kívánságunkra történt. Kieszelője a zsidó hatalmi központ, ellensége és gyökere a fehér „rassz”, a faj, többek között a magyar faj, Gömbös, Szálasi, de különösen a német faj Luther-től, Schilleren át egészen Hitlerig. Felvetődik a kérdés, hogy végül is miért?
Mert ezek a fajok akik alapjában felismerték a világ pénzrendszere szervezőinek a kilétét és céljait, amit közismerté tettek. A pszichológiailag és katonailag kiszolgáltatott németeknél kitalálta a zsidó hatalmi központ a világtörténelemben a legnagyobb és egyben egyedülálló jogi bűncselekményét, az úgynevezett nürnbergi nemzetközi katonai tribunált. Ezen terrorista tribunálon keresztül létrejött a „hazugságok gyára”, amely a történelmi eseményekről szóló „leírásokba” hazugságait „bebetonozta”.
A nürnbergi perek során a katonai tribunál megkezdte az úgynevezett „zsidók kiirtását”, mint tényt bizonyítani és ezzel az elkövetkezendő világpolitikát meghatározni. Ezek után létrehozták a nemzetiszocialista vádakat. Jellemzői ezen tárgyalásoknak a nürnbergi példa szerint, hogy a bizonyítékokat, amik a vádlott ártatlanságát bizonyítanák, elutasítják, vagyis nem adnak neki helyet a tárgyalás folyamán. Teljesen mindegy mit tett, de el kell ítélni! Az őrült hazugságokkal hozott ítéletek, a „morális” vezető vonal merénylete volt a német nép ellen. A „Nürnbergi-Tribunál” segítségével a zsidó lobbi, végleg elérte a tisztesség, az őszinteség, szavahihetőség emberiességet jellemző karakterének a fellágyítását. Sikerült a jogállamiság, az igazságosság és a nemzetközileg elfogadott jogokat alapjaiban kiiktatni, kiirtani. A hamis tanúzás, gyilkosságai, az igazságtalanság, legyőzte a civilizáció ősi értékeit: az igazságot, az emberségességet és a jogot.
Nürnberg csak arra volt jó, hogy az ellenfél marxizmus/globalizmus, Hitler idealista elképzelését, a népek szabadságát, tűzzel vassal kiirtsa és a világot egy titkos tervezetben foglaltak alapján rabszolgasorsba döntse. Az ellen-tervezet megsemmisítése úgy, hogy a népek szabadságát hirdető eszme képviselőit egy sátáni lármában megöli. Erre szükség volt, hogy minél nagyobb legyen a hatás a saját tervezetük kivitelezésének megvalósításához. Ezért kellett Nürnberg.
Ma már nemzetközileg is elismert, hogy a Német Császárság nem bűnös az első világháború kirobbantásában. A valóságban, tényleg nem volt okozója az I. Vh.-nak. Ennek ellenére a győztesek már akkor követelték a háborús pereket a legyőzött németek felett.
Évtizedeken keresztül az angolok az utolsó Hohenzoller uralkodót, a háború fő bűnösének tartotta. Az 1918-ba megtartott angol parlamenti választásokon a liberális Lioyd George azzal a jelszóval nyerte meg a választásokat, hogy „akasszuk fel a császárt”!
Már 1919-ben követelték a győztesek a német ártatlan értelmiség kiirtását, de az évtizedes hazugság-propaganda oda vezetett, hogy a németek elhiszik, hogy egyedüli okozói voltak az 1914-es és 1918-as eseményeknek!
Az első Vh. után, a barbár győztesek ténylegesen a Versaillesi „gyilkossági terv” (Scheidemann) 227-230 cikk „büntetési határozat” értelmében, II. Vilmos császárt, a nemzetközileg elfogadott erkölcsi törvények és a szentesített szerződések súlyos megsértésével vádolták és nyilvános vád alá helyezését követelték. 1920.február 3-án a szövetségesek egy kiadási listát nyújtottak át a birodalmi kormányzathoz, melyben ranggal és szolgálati megnevezéssel 895 személy kiadását követelték.
Valójában a Versaillesi-szerződés 228. cikke értelmében kérhették a szövetségesek a „háborús törvények és szokások megszegése miatt”, a bűnös személyek kiszolgáltatását és katonai bíróság elé állítását. A háborús bűnösök pere ekkor elmaradt, mert az 1920. január 16-án benyújtott II. Vilmos császár kiadatásáról szóló követelést a holland kormányt uraló Wilhelmina királynő, 1920. január 20-án elutasította.
1919-be nem észrevétlenül, látható volt a weimári-kormány kötődése a szövetségesekhez, de karakterében még mindig nem volt oly romlott – amit nem mondhatunk el a mai német kormányról -, mert a Versaillesi-szerződés pontjai ellenére, egyetlen egy németet sem szolgáltattak ki a szövetségeseknek.
A Versaillesi-„gyilkossági terv” volt a kiváltója annak, hogy Adolf Hitler, a népfelszabadító tervezetével hatalomra került. Rajta kívül, a politikusok nagy többsége megalázkodva a szövetségesek előtt, hozzájárult a német nép kifosztásához. Adolf Hitler volt az, aki megígérte a német nép elleni bűncselekmények befejezését, melyet minden más, karakterében egészséges politikus megtehetett volna. De ennek ellenére senki nem merte megtenni ezt a lépést, mert a győztesek nem voltak hajlandók a német nép ellen a megaláztatást, a kifosztást a jogtalan jóvátételi követelést felhagyni, egy újabb háborút hirdettek meg a német nép ellen.
Ma már nemzetközileg elismert történészek bizonyítják, a korabeli bizonyítékok alapján, hogy Németország nem felelős az I. Vh. kirobbantásáért. Maga a drezdai katonai múzeum igazgatója, a történész Mattias Rogg is igazolja, hogy a II. Vh. az I. Vh. következménye. (nagyon sokan tudták és tudjuk, hogy ez így volt, de kénytelen vagyok esetenként közismert személyek idézésére, mert még mindig ott tartunk, hogy a félreoktatott értelmiség még mindig nem képes az őt körülvevő valóságot elfogadni(ok-okozat). Végül is, a két Vh. összetartozik, nem érted a másodikat ha az elsőt nem ismered.
Szeretnék elétek tárni Vladimír Putyin beszédéből egy idézetet, melyet eddig egyetlen egy valamire való politikus a világon nem mert 45-óta kinyilvánítani, annak ellenére, hogy biztos vagyok benne, hogy tudják. 2013.szeptember 19-én a Valdai-Club találkozáson a következőket nyilatkozta Putyin: „emlékezzünk a Versaillesi-szerződésre, mely orosz részvétel nélkül jött létre. Nagyon sok nemzetközileg elismert kutató vallja, hogy Versailles a II. Vh. szülője. Ezzel én egyértelműen egyetértek, mert a Versaillesi-szerződés kimondatlanul igazságtalan volt a német néppel szemben. Ezen megszorítások és terhek alatt összeroppant az ország. Ezzel a következő évszázad irányvonalát is lefektették.
Forrás:birkakvagytok.hu
Tovább a cikkre »
