Puskásék rejtett alagúton át jutottak a stadionba az 50-es években, a kommunista vezetőket pedig hűtött díszpáholy fogadta a forróságban. A játékosok öltözőjében medence is volt, a toronyépületet pedig eredetileg 11 emeletesre tervezték. Az egykor postahivatalt, rendőrörsöt is magában foglaló Népstadionban mai formájában utoljára indul útjára a labda. 2020-ban már futball Eb-t rendeznek az új arénában.
Az utolsó utáni búcsúmeccset is lejátszották már a Puskás Ferenc Stadionban, melyet nemsokára lebontanak, 2020-ban pedig már Európa-bajnoki meccsek helyszíne lesz. A 2014. június 7-i Kazahsztán elleni 3–0 volt az első az utolsók sorában, a 2014. július 24-én rendezett Ferencváros–NK Rijeka a következő, 2015. október 5-én a Parlament–Olimpikonok meccs pedig most már remélhetőleg tényleg lezárja a sort. Hétfőn egyébként a nosztalgia napon lesz Újpest–Honvéd és Vasas–Fradi mérkőzés is, de az Ügyvédek–Orvosok és a Borászok–Írók sem lesz semmi. Ma pont kerül a rétestésztaként nyúló búcsúztatósorozat végére. Komoly izgalmak várhatóak, számunkra viszont még ennél is érdekfeszítőbbnek ígérkezett a Szabó Lajossal szervezett beszélgetés, melynek során a sportmúzeum igazgatója az egykori Népstadion utolsó zugáról is előrukkolt egy ígéretes sztorival.
http://mno.hu/
Az első kapavágásról Szepesi György élőben tudósított a rádióban, melyet az építés felügyeletével megbízott államtitkárnak is végig kellett hallgatnia, aki egyébként megrögzött ellenzője volt a beruházásnak. Ez 1948-ban volt, de az arénát már az 1890-es években tervezgették. Egészen pontosan 1895-től, ekkor merült fel először, hogy hazánk olimpiát rendezzen. Az elkövetkező évtizedekben folyamatosan napirenden tartották ezt a tervet, a lendület pedig máig kitart.
Először maga a pálya készült el, a fű már javában nőtt, amikor még nyoma sem volt lelátónak. Ma ez elképzelhetetlen lenne. A gyeptéglát elfelejthetjük, Rákosiék csak az ősgyepet tartották elfogadható talajtípusnak. Soha nem volt még Magyarországon ekkora nyílt színi építkezés, talán keveseket lep meg, hogy a kivitelezők folyamatosan anyaghiánnyal küszködtek: hol a cement hiányzott, hol a vasbeton. Utóbb kiderült, erősen a minőség rovására ment, hogy a keleti blokk más országaiból kellett pótolni az építőanyagokat. Ez az oka, hogy néhány évvel ezelőtt le kellett zárni a felső karéjt, ugyanis félkilós betondarabok hullottak a lépcsőre.
A Népstadion egészen egyedi építésű futball aréna volt a maga korában: helyben gyártott, előre kiöntött betondarabokból rakták össze, az illeszkedéseknél viszont emiatt jobban is korrodálódott. Az átépítést persze nem csak jelenlegi állapota miatt nem lehet tovább halasztani: a sikeres Eb-pályázat, a közakarat és az is nyomott a latba, hogy a középső szektorokból már csak futkározó hangyákat lát az ember, nem futballistákat.
Nem városi legenda, az Aranycsapat tagjai is beszálltak az építésbe. Papp Lászlóról fotó is készült, ahogy lapátolt. Ezzel nincs baj, propagandahúzásnak sem utolsó, az viszont nagyobb gond volt, hogy a megfelelő építőanyagok mellett a szaktudás is hiányzott olykor
– mondja Szabó Lajos. A hazai pártok 1945-től kiemelt szerepet szántak programjukban a sportnak, a vezetők csak azt felejtették el, hogy nem elég pusztán felhasználni céljaikra a futballt, ahhoz és a sportágat segítő beruházások végrehajtásához érteni is kell.
Ilyen volt az angolok bosszúja
Az 1998-as atlétikai Európa-bajnokságra „meg kellett fordítani” a lelátókat: az addigi főlelátó átkerült a Hungária körút felőli oldalra, megépültek a VIP-páholyok és a sajtóterasz is. A hatalmas géppuskafészekre hasonlító régi díszpáholy fölött ma is ott vannak a rádióközvetítő fülkék, az újságírók is a közeli széksorokban foglaltak helyet egykor. Persze az is előfordult, hogy annyian voltak kíváncsiak egy meccsre, hogy a toronyépület felőli oldalon is ültek. Ilyen volt az 1954. május 23-án lejátszott Magyarország–Anglia találkozó, mely a 3:6-os meccs visszavágója volt. Anglia revanskísérlete óriási kudarccal végződött: Puskásék 7:1-re mosták le riválisukat.
A Rákosi-vezetésnek épített páholy mögött megvan még a telefonközpont, a pénzváltó és az étkező, sőt a sötétkamra is ép, ahol a fotósok medencébe helyezték a frissen elkészült képeket. Ide, a páholy mögötti részre érkeztek meg a politikai vezetők, a válogatott játékosai és a stáb tagjai autóval – a föld alatt. A díszpáholyig ugyanis egy alagutat terveztek, melyen keresztül a futballsztárok zavartalanul közelíthették meg a stadiont. Akkor ez még szinte misztikusnak számított, főleg annak fényében, hogy a nemzeti csapat tagjai a Szoborparkban melegítettek be a meccsek előtt, ahol egy korlát választotta el őket a rajongóktól. A kiemelt vendégek székeihez vezető folyosón egyébként még ma is ott van a Rákosi-címer.
Érdekesség még, hogy a díszpáholyból a pálya felé két ajtó is nyílt, melyek fölött kis ablakokat vágtak. Bizonyítani senki sem tudja, de egyes vélemények szerint, amikor magas rangú politikai vezető foglalt helyet a páholyban, a két ablakon át kidugott géppuskák meredtek a lelátó és a pálya irányába. A páholy melletti két szektorba egyébként az 1970-es évektől csak OTSH-belépőkkel (Országos Testnevelési és Sport Hivatal, 1973-ban alakult) lehetett bejutni, azt pedig csak az ideológiailag legmegbízhatóbb párttagok kaphatták meg.
Légkondicionált páholy dukált a kommunista vezetőknek
A kommunista vezetőknek keleti kényelemben volt részük, ugyanis, bár hihetetlenül hangzik, a pálya felé nyitott díszpáholy légkondicionált volt. Az építmény tetejeként szolgáló betonhéjba az ide vezető folyosó hideg levegőjét fújták be, így a klíma akkor is tökéletes volt, amikor odakint kánikula tombolt. Az 1953. augusztus 20-án tartott megnyitón igazi hőség volt, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori elnökét, Avery Brundage-t viszont nem invitálták be a hűvös VIP-be, ehelyett ott izzadt Rákosiék fölött a lelátón. A korabeli híradó tudósítása szerint a kalapjával próbálta legyezgetni magát, hogy levegőhöz jusson a forróságban. A pesti utca akkor úgy tartotta, itt szúrtuk el az olimpiai pályázatunkat, annak ellenére, hogy Brundage korábban olimpiai rendezésre alkalmasnak nevezte a Népstadiont.
Öltözőből öt darabot is építettek a Népstadionban, ebből kettőhöz fürdőmedence is tartozik – a mindenkori válogatott találkozók hazai és vendég öltözőjéről van szó –, ami az 50-es években csak elvétve fordult elő a világ stadionjaiban.
Bárcsak a Wembley-ben is lennének ilyen modern öltözők – hangzott az egyik angol játékos nyilatkozata a 7:1-es mérkőzés előtt. Technika és felszereltség szempontjából az akkori viszonyokhoz képest a Népstadion egy rendkívül korszerű létesítménynek számított. A telefonközpontból vezérelt eredményjelző például olyan magas minőséget képviselt, hogy nyugatra is szállítottak a típusból, sőt a mexikói és a montreali olimpián is ilyen szériát használtak.
A stadion helyiségei közül a toronyépület picit kilóg: összesen tizenegyszer tervezték újra. Az ok egyszerű: 1948 és 1953 között változott az építészeti stílus, végül a sztálinbarokk győzött. A megbízók a korszak legjobb belső építészeit nyerték meg a munkára. Az akkori elgondolás szerint tizenegy emeletes lett volna a torony, ebből hattyúnyak formában nyújtózott volna az oldalsó lelátó a két maratoni kanyar felé. Utóbb három emeletben egyeztek ki, mondván, majd befejezik, ha megkapjuk az olimpiai rendezés jogát. Statikai okokból ma már egyébként legfeljebb még egy emeletet lehetne ráhúzni.
A Népstadion olyan volt, mint egy kisváros: volt benne pénzváltó, postahivatal az egyik pilon tövében, sőt még rendőrség is. A mára torzóként megmaradt, a kerítésnél sorakozó jegykiadó ablakoknál mindenhol ültek 40-50 évvel ezelőtt, akkor még tízezrek jártak a válogatott meccseire és a kettős rangadókra.
A Népstadion talán legegyedibb része a Szoborpark, ahol a csapatok a meccsek előtt gyakran melegítettek. A megnyitóra a szobrok nem készültek el, két évbe tellett, mire kifaragták őket. Eredetileg díszes felvonulási útvonalnak tervezték, a játékosok ezen keresztül haladva léptek volna az arénába. A tervezők később vízbe akarták helyezni ezt a teret, ezért látható a beton perem a park körül. Erre sem került sor.
A füstbe ment gyorsvasút
A Népstadionhoz gyorsvasúttal lehetett volna eljutni, a pártvezetők legalábbis erről álmodoztak. A szerelvények az akkor még a Keletiig közlekedő gödöllői HÉV-et kötötték volna össze az épülő metróvonallal, de a metróberuházást végül az 50-es években leállították. A gyorsvasútnak ekkor már megépültek a vágányai, sőt a kétkupolás fejépülete is. Ezeket utóbb el kellett bontani.
A sportmúzeum vezetője az új létesítmény múzeumába mindenképp tervez egy külön történeti blokkot a most kibontott elemekkel, egyedi iparművészeti tárgyakkal, bútorokkal tarkítva. A lausanne-i és a flamand sportmúzeum a példa. Az új Puskásban nyugati mintára biztosan tartanak majd stadiontúrákat. Abban egyelőre csak reménykedik Szabó Lajos, hogy a Szoborparkot sikerül átmenteni az új létesítménybe. Titkos vágya pedig az, hogy a magyar válogatott jelenlegi öltözője megmarad, és mondjuk a 7:1-es magyar–angol meccs napját megidézve rendeznék be a látogatók számára eredeti helyén.
Bár a készülő Puskás Ferenc Stadion tervei változtak az utóbbi hónapokban, a jelenlegi álláspont az, hogy robbantással kezdik majd a bontást. A korábbi javaslat az volt, hogy maradjanak meg a pilonok, a köztük lefektetett betonelemeket pedig eltávolítják. Ez sokkal költségesebb lenne, így jöhet a „padlóig bontás”. 2020-ban már Európa-bajnoki találkozót rendeznek az arénában.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
