A betlehemi csillag a karácsonyi ünnepkör egyik legismertebb szimbóluma, versekben, dalokban, festményeken, filmekben és más alkotásokban feltűnő jelképről van szó. A csillag történetének egy része magából a Bibliából, Máté evangéliumából származik, de más részletek utólagosan születtek meg – eleveníti fel a Greenwichi Királyi Obszervatórium oldala.
A kérdés tudományos vizsgálatát nehezíti, hogy az általában csillagként fordított görög szó más objektumokat, például üstököst is jelölhet. Ami biztos: a szöveg nem tesz említést arról, hogy az égitest különösebben fényes lett volna, és a jelek alapján a napkeleti bölcseken kívül mások számára nem bírt jelentőséggel.
A karácsonyi történet ezen elemére az évek során számos tudományos magyarázat született. Az egyik, Johannes Kepler által már a 17. században felvetett elképzelés alapján a betlehemi csillag valójában egy nóva- vagy szupernóva-robbanás volt. A hipotézisnek utóbb számos támogatója lett, ám bizonyítást nehezíti a források hiánya. A kínai szövegek alapján csak egy lehetséges esemény ismert a korszakból, szupernóva-maradványt pedig nem datáltak a periódusra.
Egy másik magyarázat szerint a csillag valójában egy üstökös volt, ez az elmélet pedig már a 3. században megszületett, a legtöbb klasszikus ábrázolás a betlehemi csillagot éppen üstökösként jeleníti meg. A hipotézis egyik előnye, hogy egy, az égbolton mozgó objektummal számol, ami illik az evangélium azon értelmezéséhez, amely szerint a napkeleti bölcsek egy mozgó csillagot követtek. Az érv ugyanakkor hosszabb, hónapokig tartó út esetén más égitestek esetében is alkalmazható lenne.
Keplerhez fűződik az az elképzelés is, amely szerint a Jupiter és a Szaturnusz szoros együttállása hozhatta létre a csillagot. A korszakban három igen közeli konjunkció is zajlott, de egyik sem volt igazán szoros ahhoz, hogy a két objektum egyetlen égitestnek tűnjön. Ennek ellenére az eseményeknek lehetett vallási vagy asztrológiai jelentősége.
Egy negyedik hipotézis alapján a jelenségért a Jupiter látszólagos mozgása volt felelős. A bolygó az égbolton keletről nyugat felé halad, a Föld és a többi égitest relatív mozgása miatt azonban ez a mozgás látszólag lelassul, majd megáll, amikor a bolygó eléri úgynevezett stacionárius pontját. Ezután a bolygó néhány napig keletről nyugat felé mozog, majd ismét megáll, és folytatja nyugatról kelet felé tartó haladását. Elképzelhető, hogy Jézus születésekor a Jupiter több éjszakán keresztül közvetlenül Betlehem fölött volt az éjszaka ugyanazon időpontjában. A probléma az, hogy a jelenség meglehetősen gyakori, így nem tűnhetett kivételesnek a korabeliek számára.
Az ötödik népszerű elmélet a Jupiter, a Regulus csillag és a Vénusz együttállásában látja a megoldást. Ebben az esetben az egyes objektumokhoz köthető mitológiáé a főszerep: a Jupiter héber megnevezését gyakran igazságosságként fordítják, a Regulus maga latinul herceget jelent, a Vénusz pedig a szeretet, a termékenység és a születés szimbóluma volt az antik világban. Az érintett égitestek szoros együttállását így a királyok királyának születéseként értelmezhették.
ng.24.hu
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
