Robbanás történt szombat éjjel Budapest egyik forgalmas, külföldi turisták és fővárosi fiatalok kedvelt célpontjának számító részén, lakóházak, szórakozóhelyek, kulturális intézmények közelében. Nemcsak a detonáció helyszíne számít különösen kényesnek, hanem az időpontja is: egy héttel a kötelező betelepítési kvótával kapcsolatos, kormány által kezdeményezett népszavazás előtt történt. A nyilvánosságban latolgatott lehetőségek kezdetben a balesettől – gázrobbanás – a terrortámadásig terjedtek; a tegnap esti hivatalos tájékoztatás szerint szándékos robbantással, emberölési kísérlettel állunk szemben. Ez önmagában még nem minősül terrorcselekménynek, ám a hatóságok minden bizonnyal ezt a lehetőséget is mérlegelik. Amit Papp Károly országos rendőrfőkapitány elmondott, különösen nyugtalanító: a rendőrjárőr volt a célpont, ki akarták őket végezni. Vagyis a magyar rendőrséget érte támadás a Teréz körúton az egyelőre ismeretlen elkövető részéről, akinek kézre kerítésére természetesen hajtóvadászat indult.
Hiszterizált, összeesküvés-elméletekre fogékony, az ellenérdekelt politikai oldalról mindig a lehető legrosszabbat feltételező közéletünk állapotát ismerve sajnos normálisnak mondható, hogy a hivatalos szervek őrjítően hosszúnak érzett hallgatása szinte korlátlan teret nyitott az esemény értelmezésének. Pedig a rendőrség óvatossága nagyon is indokolt lehetett; tanácstalanságra is gondolhatunk, de az méltányolható, ha a tájékoztatást alapos információszerzés előzi meg. Nincs okunk feltételezni, hogy ez esetben más állt volna a majdnem egynapos hírcsend hátterében.
A klasszikus kérdés – kinek az érdeke? – feltétele és magabiztos megválaszolása sokaknál megelőzte annak mérlegelését, átgondolását, hogy mi is történt, történhetett szombat éjjel Budapest szívében. Őket aztán nyilván csak megzavarták a Teve utcai sajtótájékoztatón elhangzottak. Abból a tényből, hogy a politika kihasználhatja, manipulálhatja az ilyen ügyeket, még semmi nem következik a mostani robbantással kapcsolatban. Igazságtalanok, egyoldalúak lennénk például akkor, ha azt mondanánk, hogy a csehovi dramaturgia sokat idézett szabálya szerint a darabban elsütött puskát a kormány tette a falra, amikor például minden csatornán keresztül azt sulykolta a választók agyába, közvetlen az összefüggés a bevándorlás és a terrorizmus között. Az a puska már régóta a falon van, a kampányüzenetekkel ellentétben a terror nem ezen a nyáron jelent meg Európában, jó ideje tudhatjuk, hogy sehol sincs teljes biztonság e fenyegetéssel szemben. Ugyanakkor az is igaz, hogy a terrorveszély, a biztonságérzet megrendülése az utóbbi időszakban vált itthon központi beszédtémává. És a hét végén valóban lesz egy népszavazás, amelynek kampánya többek között a terrortól való félelemre épít. Remélem, nem bizonyulok majd naivnak, amikor senkiről sem feltételezem, hogy ilyen módon próbálná kijátszani a félelemkártyát egy belpolitikai játszmában. Hiszen itt mégiscsak emberéletek forogtak kockán, súlyos, illetve életveszélyes állapotban lévő sérült is van!
Csak remélni lehet, hogy a nyomozó ügyészség hamar végére jár az ügynek, elkapja a feltételezett robbantót, és megismerjük a támadás hátterét. Mert egy nap várakozás után az kiderült, hogy mi történt, de hogy miért, azzal kapcsolatban továbbra is csak sötétségben tapogatózhat a közvélemény. Országos érdek, nemzeti ügy, hogy ez az állapot mielőbb megszűnjön.
A puska elsült a színpadon, csak éppen azt nem tudjuk még, miről is szól a darab.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 09. 26.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
