Az ember sok ostobaság elkövetésére képes. Józsi csepeli boltos is végigment egynéhány stáción élete során. Aztán most megnézte a Pumpedék című műsort. Ezután néhány dolgot át akart értékelni a világon.
Józsi ült, és nem értette. Nem csak azt, hogy százhetven tévécsatornára fizetett elő, de elviselhető műsort már a főzős kategóriában sem talál. Azt megszokta. Ennek köszönhetően immár tisztában volt azzal is, hogyan kell faházat építeni Alaszkában, és kamiont vezetni a tundrán. Mindkét információ praktikusan felhasználható Csepelen.
Ezt a Pumped dolgot azonban valahogy tényleg fel nem foghatta. Nézte, hogy mi történik. Egy nyikhaj „honnanszalajtottak” egy szolárium-aktivistával bemutatja, hogyan „élnek együtt”.
Megtudta, hogyan étkeznek, a szó vulgáris értelmezésében. Aztán arról is információt kapott, hogy mit szeretnek az ágyban csinálni. Itt félbeszakadt a műsor, reklám, trallala.
Józsi nézett, és továbbra sem tudta hová tenni a dolgokat. Először azt gondolta, valami idegen nyelvű adóra kapcsolt. Aztán rájött, hogy magyar szavakat használnak, csak úgy „újmagyarul”. Ezt ismerte, nagyjából azóta, amikor egy kétfarkús mozgósítóval találkozott.
A fiatalember mélázó állapotban tért be Józsihoz, amit hősünk alapvetően tolerált, mert, hát ki nem volt már ilyen helyzetben. Józsi szubkultúrájában ezt a helyzetet ugyan sörrel, jégerrel és hasonló segédeszközökkel volt szokás elérni, de nem volt diszkriminatív.
Azért szólt, hogy a cigarettának nevezett tudatmódosító tárgyat legalább a boltjában tegye már el. A fiatalember elrakta, aztán megkérdezte, hogy ragaszthat-e matricát. Józsi megkérdezte, hogy mi van?!
A kétfarkús srác mondta, hogy az ajtóra ragasztana, meg a hűtőre és talán az ablakra. Józsi érdeklődött, hogy ezt mi okból kellene neki elviselnie? A fiatalember egy hosszas előadást tartott valamiről, ami tele volt magyarnak tűnő szavakkal, de úgy összességében se füle, se farka nem volt.
A fiatalember ekkor jelezte, hogy a demokráciáról lenne szó és „csíra az, aki ezt nem karmolja”. Józsi ekkor kivágta a boltból a gyereket. Demokrácia ide, demokrácia oda, de mégis csak van határa a világnak.
Na, ezeknek a fényében nézte tovább Józsi csepeli boltos a Pumpedék című műsort.
Aztán a világhálónak köszönhetően utánanézett, hogy kik is azok a Pumpedék, akiket ő hosszasan néz, maga sem tudja, miért. Nos, Pumpedékről hosszas keresgélés után sem derült ki, hogy mikor termeltek valamit. Mikor találtak fel valamit, vagy egyáltalán csináltak valamit, ami a munka kifejezéssel illethető.
Józsinak elege lett az egészből. Kikapcsolta a tévét, keresett egy könyvet helyette. Közben azon gondolkodott, hogy nem jó az a világ, ahol a semmittevőket fizetik. Ennek mind szórakoztatóipari, mind politikai vonatkozásában.
fotó: musorvizio.blog.hu
Máté T. Gyula – http://matete.pestisracok.hu/
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
