Talán elkerülte a tisztelt olvasó figyelmét, hogy a június nemcsak egy kellemes nyári hónap, hanem sokkal több ennél: a „pride” hónapja, amikor is a világ LMBT és transz közössége (igen, van ilyen) az önmeghatározás szabadságát ünnepli, illetve tiltakozik e szabadság sajnos még meglévő korlátozásai ellen.
E fontos hónap jegyében egész Németország szivárványszínbe öltözött. A nagy márkák hirdetései, például a BMW vagy az Adidas reklámjai, de még a nagy élelmiszer-áruházak és utazási irodák reklámfilmjei is főleg a homoszexuálisoknak – előszeretettel totális korrektséggel fehér-fekete pároknak – ígérnek örök boldogságot, ha termékeiket megvásárolják.
A szivárványszínű kampány fő hajtóereje a német állam maga. Nancy Faeser belügyminiszter, aki néhány héttel ezelőtt a szülőföld „kirekesztő” fogalmának újra értelmezését követelte, most lehetővé tette, hogy a szövetség közigazgatási épületein, az állami testületek, alapítványok és hatóságok épületein a német nemzeti zászló mellett fel lehessen vonni a szivárvány zászlót is. Hogy miért?
Valóban, az állami zászlófelvonás biztosan nagyon sokat jelent mindazoknak, akik az iszlám államokban homoszexualitás miatt a bitófán végzik, legfőképpen azokban az államokban, amelyeknél a német gazdasági miniszter éppen most olajért és gázért kilincsel. Viszont biztosak lehetünk abban, hogy a német labdarugó válogatott, a katari világbajnokságon nem szivárvány zászlóval fog felvonulni, holott ott nagy lehetőség kínálkoznék a bátorságra. Persze egyszerűbb itt Németországban, ahol több Bundesliga egyesület csapata szivárványos sarokzászlóval és kapitány karszalaggal játszik.
De nem is kell az iszlám világig elmenni, hogy a gesztus olcsó és szégyentelen hazugsága nyilvánvalóvá váljék.
A penetráns zászlódísz mit sem változtat azon, hogy a gyilkos iszlám homofóbia Németországban tabutéma.
A szivárványzászló kultusza, mint látható, nem a homoszexuális kisebbségről szól, hanem egy hitvallás kikényszerítéséről, az uralkodó politikai elit előtti behódolásról – egy minimális kisebbség nevében. Aki különös lelkesedéssel követi az új erényességet, az jelvénnyel is jelezheti hovatartozását, és így bizonyíthatja mindenki előtt, hogy a jó oldalán áll.
Aki nem hódol be, azt nyilvánosan megalázzák, kiközösítik, mint legutóbb Mathias Döpfnert, a Springer konszern nagyhatalmú elnökét, bocsánat pedig nincs.
Ennek a tendenciának a legújabb szüleménye a menstruációért folytatott felszabadítási küzdelem. A szociáldemokrata fejlesztési miniszter Svenja Schulze, akinek tulajdonképpen a világ szegényeinek a megsegítése lenne a feladata,
Hogy ez esetleg az eddig elfogadott szemérem következménye, az nyilván fel sem merült a miniszterben. A már régen esedékes harc elősegítésére kidolgozott egy 28 (!) gyöngyszemből álló karkötőt, amelyet államtitkárával közösen mutatott be. „A menstruáció nemzetközi napjának alkalmából ezzel a karkötővel hívunk fel mindenkit a menstruáció stigmatizálásának megszüntetésére. A menstruáció nem maradhat tabu!” – írta Twitteren. Hogy ezen pontosan mit ért, azt még nem tudjuk, de a rendszermédia pozitív válasza sokat ígérő.
A szövetségi kormány queer felelőse (igen, ez is van) nemrégiben közölte, hogy a Zöld párt és a szabaddemokraták még a nyári parlamenti szünet előtt a parlament elé kívánják vinni modernizációs programjuk e központi követelését.
A nyilvánosság felkészítése érdekében az adókból fenntartott állami televízió szinte minden fiataloknak szóló műsorában reklámozza az LMBT és a transz ideológiát. Az állami média propagandája ellen tiltakozott nemrégiben egy mintegy 120 orvosból és tudósból álló csoport, amely tanulmányt készített az állami TV gyermekek és fiatalok számára készített műsorairól. A tanulmány ijesztő képet fest.
A közkedvelt témák közé tartozik a gender-nyelv terjesztése, de olyan fontos kérdések is mint: „Hogyan forgatnak pornó-filmeket?” „Milyen a drogos és a csoportos análszex?” Még az óvodások számára készített évtizedek óta közkedvelt „Műsor egérrel” is az LMBT propagandisták áldozata lett, ott egy magát Katjának nevező „transz személy” számolt be szexuális tapasztalatairól a kicsiknek. A szerkesztőség a kritikát értetlenül fogadta. „A téma már régóta foglalkoztatja a nyilvánosságot” mondta a programfelelős, ezért úgy látja, hogy éppen ideje volt az óvodásokat is felvilágosítani.
Közben pedig a dekadens, jólétben lezüllött politikai és kulturális elit fő gondja, hogy egy kis agresszív csoport abszurd gondolatvilágát ráerőltesse a társadalomra – persze nem érdekeltség nélkül: A szexuális kérdések politizálása az egyén autonómiájának eklatáns megsértése, illetve kísérlet annak lebontására. Amire persze a fenyegető kemény jövőben még más összefüggésben is szükség lesz.
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
