2026. február 20-án a Csemadok komáromi székházában Hernády Ferenc Acéltartó című könyvének bemutatójára került sor, amely posztumusz kiadványként jelent meg a szerző elhunytát követő harmadik évben. A fennmaradt írásokat lánya, Sýkora Hernády Katalin, a SJE adjunktusa szerkesztette kötetbe, hogy édesapja írásokba foglalt gondolatait az olvasóközönség elé vigye, élővé téve annak szellemiségét.
A posztumusz könyvbemutató alkalmából a Csemadok közösségi termét színültig betöltötték az érdeklődők, akiket az elhunyt irodalmár iránti tisztelet hozott egy közösségbe, családja mellett barátai, ismerősei köréből.
Az ünnepi est a szerző egyik, mély gondolatokat felszínre hozó versével indult, Ember maradok címmel, melyet Olasz István színművész adott elő.
Sýkora Hernády Katalin tisztelettel köszöntött minden jelenlévőt, köztük a beszélgetőest meghívott, aktív résztvevőit, Hodossy Gyulát, József Attila-díjas költőt, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnökét, Tarics Péter újságírót, írót, a Kossuth Rádió kiemelt szerkesztő-műsorvezetőjét, Kopócs Tibor grafikusművészt, a könyv illusztrátorát. Katalin név szerint üdvözölte a városi képviselőtestület megjelent tagjait is, valamint külön köszönetet mondott Stubendek Lászlónak, a helyi a Csemadok elnökének, hogy rendelkezésére bocsátotta a székház közösségi termét.
A könyvet Hodossy Gyula, a szerző egykori közeli ismerőse, második könyvének kiadója mutatta be, aki szavakba foglalta azt a szellemi örökséget, amit a kiadvány képvisel. A József Attila-díjas költő a könyvből kiáramló szeretetre helyezte a fő hangsúlyt – ahogy a szerző szerette családját, ahogy szerette városát, Komáromot, ahogy szerette a magyarságot.
Továbbá kiemelte bátor és őszinte szókimondását, jelen értelemben papírra vetett gondolatait, melyeket nem rejtett véka alá a legnehezebb, diktatórikus időszakban sem – mindig keresve az igazságot, keresve a megoldásokat.
Hodossy Gyula kiemelte Sýkora Hernády Katalin alapos, szakmailag kiváló munkáját is, a kötet megszerkesztését illetőleg, amely által az egységbe rendezett művek egésszé kerekedtek. Megtudhattuk, a kötet versekből, novellákból és elbeszélésekből, regénytöredékekből, valamint publicisztikai írásokból tevődik össze.
Magát a beszélgetést, a könyvről folytatott eszmecserét Tarics Péter újságíró, író nyitotta meg, aki közeli barátságot ápolt Hernády Ferenccel.
A rutinos, közismert kultúraszervező annak a jelentőségét, azt a súlyt helyezte a fókuszba, amit a leírt gondolatok képviselnek. Több területen működött együtt a most megjelent könyv szerzőjével; megismerkedésük a nyolcvanas évek közepére datálható, amikor mindkettejük írásai a magyarországi Új Tükör című lapban jelentek meg.
Tarics Péter beszéde elején az írás jelentőségéről a következőképpen szólt:
A könyv örök… Nekem mindig Szénássy Zoltán tanár úr gondolatai jutnak eszembe, aki azt mondta, hogy a szó elszáll, az írás megmarad. – Ferenc írásai szintén megmaradnak az utókor számára…Feri mindig, minden időben a magyarság-párti gondolkozást képviselte… Egy író, egy újságíró mindig meztelenül áll ki a nyilvánosság elé. Annak az írását be lehet mocskolni, támadni lehet, dicsérni lehet. Mi kitesszük magunkat a nyilvánosság elé, és nem rejtjük véka alá a véleményünket. Feri mindig ezt tette. Én emlékszem rá, hogy volt is ebből elég sok baja; a titkosszolgálat emberei gyakran megkörnyékezték… Egy idő után próbáltuk vele feltérképezni, hogy kik azok, akik gyanúsan viselkednek, akik a besúgók körét alkotják…Feri 1988/89-ben már olyan cikkeket írt, amelyek valóban nemzetpárti gondolatokat képviseltek.
Tarics Péter visszaemlékezésében legfőképpen a szerző bátor magatartását emelte ki, s szintén részletesen értékelte a fennmaradt irodalmi alkotásokat, amelyek most az Acéltartó kötetbe kerültek. A beszélgetés folyamatába további személyek is bekapcsolódtak, így a Kopócs Tibor grafikusművész, a könyv illusztrátora is, aki ugyanúgy közeli barátságban volt Hernády Ferenccel, s jelenleg annak gondolati műveit a grafika eszközével jelenítette meg.
A posztumusz megszületett könyvről, annak tartamáról, a megjelentetés körülményeiről, s magáról a szerzőről természetszerűen lányától Sýkora Hernády Katalin, egyetemi docenstől, a könyv szerkesztőjétől tudhattunk meg a legtöbbet.
Maga a kötet egy csodálatos, az elmúlást érzékeltető versidézettel kezdődik:
Fáradtságom adom az esti árnynak, / Színeimet vissza a szivárványnak.
Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek, / Mosolygásom az őszi verőfénynek.
Sok sötét titkom rábízom a szélre, / Semmit se várva és semmit se kérve.
Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton: / Kétségeim az örvényekbe szórom.
A holtom után ne keressetek, / Leszek sehol – és mindenütt leszek.
(Reményik Sándor: Végrendelet)
Sýkora Hernády Katalin édesapja szellemi örökségének útjára bocsátója így nyilatkozik:
Szerkesztőként nem csupán egy irodalmi életmű darabjait rendeztem egymás mellé, hanem egy mára már különös, ám hozzám hasonló gondolkodásmód, egy emberi tartás lenyomatait is. Ezek a szövegek ma is arról tanúskodnak, hogy a szó felelősség, az írás önismeret és a társadalmi tükör, valamint, hogy véleményünk nem lehet cenzúra tárgya.
A tanárnő édesapja életrajzáról és munkásságáról a könyv előszavában szól részletesebben. Hernády Ferenc 1955-ben született Komáromban, ugyanitt a Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban érettségizett 1973-ban. Többféle képzésben részesült, így hallgatója volt a Nyitrai Pedagógiai Főiskolának, majd kiegészítő jogi képesítést szerzett a pozsonyi Comenius Egyetemen. Élete folyamán számos helyen tevékenykedett.
2008-ban az Eperjesi Egyetemen tolmács és fordítói szakállamvizsgát tett. 2011- től a Szlovák Köztársaság Igazságügyi Minisztériumában nyilvántartott igazságügyi szakértőként működött.
Írásairól ((jelenleg, itt dióhéjba foglalva) a következőket tudhattuk meg:
Irodalmi tevékenysége sokoldalú tehetségéről tanúskodik, mentesülve az alkotói „megfeneklési” hajlamtól. A hetvenes évek végétől publikáló Hernádyt elsősorban novelláin, elbeszélésein és egyre karakteresebb publicisztikáján keresztül ismerhette meg a hazai, ill. magyarországi olvasó. Kétnyelvű publikációs tevékenysége révén nem csupán és kizárólag a magyarajkú lakosokat igyekezett művelni, tájékoztatni.
1996-ban megjelent a Záporban című műve, amely novellákat és elbeszéléseket tartalmaz.1997-ben megjelent második kötete, Párhuzamok címmel.
Sýkora Hernády Katalin így vall édesapjáról:
Hosszú évtizedeken át rendületlenül vívta harcát a magyar oktatásügy, a magyar kultúra érdekében, ezek létjogosultságáért. Felvidéki magyar íróként, költőként annak ellenére, hogy nem kapta meg a kellő megbecsülést, mindvégig kitartott az általa képviselt értékrend mellett.
Az édesapa szellemi örökségét kötetbe rendező Katalin visszaemlékezésében megvilágította a családapa, az irodalmár szociális érzékenységét is, továbbá hangsúlyozta, hogy magyar nemzeti öntudata mellett mindig tiszteletet tanúsított a más nemzetiségűek iránt is, így a szlovák nemzetiségűek köréből szintén sok jó barátra lelt.
A műsor folyamatában Olasz István színművész több alkalommal olvasott fel részleteket az eltávozott szerző ránk maradt műveiből. Mindezek mellett Fekete Éva, Harmat Rudolf valamint Mihályová Mária zeneiskolai művésztanárok muzsikája emelte az ünnepség egyébként is magas színvonalát.
A könyvbemutatóval egy időben megnyílt Kopócs Tibor kiállítása is, a könyv vizuális világához kapcsolódó válogatással.
Bízunk benne, hogy a most megjelent posztumusz kötet legalább így utólagosan meghozza a széleskörű elismerést és megbecsülést a túlpartról letekintő Hernády Ferenc számára, családjának pedig lelki békét hoz, hiszen megtettek mindent, amit még tenni lehetett.
Buday Mária
Nyitókép forrása: A képek a szerző felvételei
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
