Igazi kincs
Kukák mellett olykor egész meglepő dolgokat találni. Most éppen jókora kartondoboz sárgállik a fakó februári napsütésben. Hát ez… nézd, csak, könyvek. Igazi kincs olvasó embernek, aki életének nem jelentéktelen részében könyveket olvas, vásárol, cserél, kölcsönad és vesz, könyvtárba jár és órákig bóklászik antikváriumokban.
Dickens. Gogol, Káma-Szútra
– Apuka, ezt mind hazavisszük?
A hároméves kisfiú számára még nem szemét, ami a kuka mellett hever. Inkább olyasvalami, ami szemmel láthatóan erős izgalomba hozza apukát.
Nézzük csak. Dickens, Andersen, Graham Green. Fallada, Gogol és Gorkij. Száll a kakukk fészkére, A postás mindig kétszer csenget. Boccaccio Dekameronja, Moldova és Szerb Antal. Remarque és a Káma-Szútra. Csin Ping Mej, középkori kínai szerző. (Amint az köztudott.)
Válasz minden kérdésre
Egy olvasni szerető – és tudó – ember könyvei, aki már valamely égi antikváriumban bolyong, ama bizonyos régi könyvszag után vágyakozva.
Mintha saját könyvtáram egy részét látnám papírdobozba gyömöszölve, minden cél és rendszer nélkül. Meg más könyvtárakét, ismerősökét, olvasó barátokét, akiknek írók művei különösebb magyarázat nélkül jelentenek valamit. Történeteket. Kalandot. Életérzést? Választ minden kérdésre? Egy fontos darabkát a földi létből?
Még felebarátunknak se…
– Jé, könyvek! – áll meg mellettünk a szomszédasszony, két teli bevásárlószatyorral.
– Leküldöm a férjemet, az is ilyen könyvbolond. Legyünk ám bolondok. Nemsokára ketten szedegetjük a könyveket, látszólag előzékenyen a másikkal szemben, amúgy meg némi sietséggel, mert ekkora kincset némi emberi mohóság nélkül nem engedhetünk át – csak úgy – embertársunknak. Még ha százszor keresztény felebarátunk, akkor se!
„Minden bizonnyal kéj az őrület…”
– Hát ti? – int ki egy olvasó ismerős, kocsijából. Már parkol is le, száll is ki. És így, hármasban átválogatjuk az összes papírdobozt, míg el nem fogy az egész. A könyvtár egykor volt gazdája nyugodtan lóbálhatja lábát valamely felhőszélen, az égi antikvárium előtt: a hagyaték méltó kezekbe került. Legyünk ám bolondok. De csak a bolondok tudják, hogy bolondnak lenni nem is olyan bolondság. Ahogy a nagy klasszikus fogalmazott: „Minden bizonnyal kéj az őrület, de e kéjt csak az őrült ismeri.”
Tóth Ferenc
Nyitókép forrása: illusztrációs felvétel/MI
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
