A posztcovid szindrómákkal megküzdeni senkinek nem könnyű, a rejtélyes, mindenkinél máshogyan jelentkező tünetek nem kímélnek sem időst, sem fiatalt A nagymácsédi 27 éves Takács Eszter közel háromnegyed évvel a betegség után sem érzi még az ételek igazi ízét, sem illatát. A COVID ízét már soha többé nem fogja tudni kitörölni az emlékezetéből.
A hobbicukrászként is tevékenykedő nagymácsédi Takács Esztert tavaly ősszel érte utol a Covid 19 betegség. Kezdetben megfázásos tüneteket produkált, ízületi fájdalmai voltak, majd azután ment el PCR tesztre, hogy a szaglását és ízlelését is elveszítette, de sem ő, sem a családja nem gondolta volna, hogy a fiatal lányt a rettegett koronavírus támadta meg, hiszen hasonló tüneteket túlhajszoltság idején érzékelt már máskor is.
A teszteredmény aztán váratlan karanténba kényszerítette az egész családot. Eszter elmeséli,
nem volt lázas, nem voltak komolyabb tünetek, csak sokat aludt és egyre feszültebb ingerültebb lett, amely érzés a vírusból való kigyógyulás után sem múlt el.
A család más tagjai pedig érdekes módon nem kapták el a koronavírust.
Eszter arról számol be, hogy nem sokkal a gyógyulást követően hirtelen kezdett elviselhetetlen ízeket érezni egyes ételeken. A paprikán mérgező vegyszer ízt érzett, majd rájött arra, hogy
ugyanazt a fémes, vasas, romlott fokhagymás szinte vegyszeres ízt érzi a pudingon, a mascarponen, a spagettin, szinte minden ételen.
Az ételeknek Covid ízük van számomra, van olyan étel, amelyen nem érzem, de egyszerűen nincs logikája annak, mikor érzem, mikor nem. Sütésnél pedig nem tudok ízesíteni, csak emlékezetből dolgozom
– jegyzi meg Eszter, aki nemrégiben tért haza egy költséges cukrász-tanfolyamról, és ott sem tudott semmit megkóstolni. Régóta kedvenc parfümjeinek illatát sem érzi, sőt mint mondja, kifejezetten hányingere van, ha eszébe jutnak az illatok.
Eszter
további posztcovid tünetként jelöli meg a túlérzékenységet és az állandó feszültségérzetet.
Minden idegesíti, és sokat sírt az elmúlt fél évben, ok nélkül. Az orvos szerint a Covid így hatott nála a központi idegrendszerre, és a lány, aki korábban mindennemű gyógyszert elutasított, most kénytelen volt gyógynövény alapú nyugtatókat bevenni.
Az igazi tortúra azonban a tél közepén vette kezdetét, mikor egy napon Eszter hirtelen légzési nehézségekre kezdett panaszkodni. Nem a belégzés kezdett el gondot okozni nála, hanem a kilégzés.
Kétórás kínlódás után úgy döntöttek, irány a készültség, addigra a lány már egy mondatot sem tudott kinyögni. A kórházban nyugtatókat, injekciókat kapott, de nem kecsegtették nagy reményekkel az ellátásról, inkább azt tanácsolták a galántai kórházban, amely akkor kizárólag Covid üzemmódban működött, hogy amilyen gyorsan csak tudja, hagyja el a kórházat, nehogy ott kapjon el még valamit.
Tüdőorvoshoz bejutni akkor szinte egyenlő volt a lehetetlennel, végül Dunaszerdahelyre sikerült bejutni tüdőorvoshoz, de a kezelés nem sokat segített. Eszter elmondja, nem tudja, mennyire placebo, vagy mennyire reális segítség -e, de úgy érezte, végül a Doterra olajak segítették át a nehezén a légzési problémák megjelenése után.
Mára, háromnegyed évvel a betegség után főleg az ízérzékelési problémák maradtak fenn Eszternál, valamint egyáltalán nincs jó kondícióban.
Régen Nagymácsédról Zsigárdra, a mamámhoz is képes voltam elbiciklizni oda és vissza, ma a szomszéd utcába is gond eljutni. Felmegy a vérnyomásom, nem kapok levegőt
– meséli Eszter, aki azt tapasztalta, hogy ezekre a tünetekre csak az idő jelenthet megoldást, gyógyszer, segítség nincs. Egyelőre maguk az orvosok, a posztcovid központok sem tudják, mire készüljenek fel, hiszen minden embernél másként jelentkeznek a tünetek.
Eszternek nem meggyőződése az, hogy a koronavírus ellenes oltások biztosan nem ártalmatlanok, de
azt tudja, hogy soha többé nem akarja átélni sem a covidot, sem a posztcovid tüneteket, ezért inkább beoltatná magát.
Reméli, hogy a fáradtság, a mindennemű ízületi fájdalmak elmúlnak majd és visszanyeri az ízérzékét is, hogy új ízeket tudjon beépíteni a cukrászművészetébe.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
