A körvonalazódó ukrajnai béke a legnagyobb csapást nem Ukrajnára, sőt nem is a nyugatra méri, hanem a legfanatikusabbakra: ezek a kelet-európai euroatlantisták.
Rendkívül jó az emlékezetem még, szóval emlékszem a magyar ballib euroatlantistákra és fantasztikus jóslataikra: különösen a HVG cikkeiben és kommentszekciójában lehetett „komoly” elemzéseket olvasni az orosz összeomlásról és a közelgő ukrán győzelemről.
Meg persze a hivatásos ballib „szakértők”:
Az a röhej, hogy egész idő alatt az ukrán médiák és elemzők sokkal visszafogottabbak voltak, ma is azok. Rendszeresen követem őket, elsősorban azokat, melyek oroszul vannak, mert az ukránt is megértem valamennyire, de azért ez nem olyan könnyű, oda kell figyelni: az orosz anyagokat tudom háttérzajként is hallgatni, az ukránokhoz összpontosítani kell – szerencsére a legtöbb ukránpárti ukrán média is orosznyelvű.
Mindig lebegett a háttérben pl. az a gondolat, hogy itt a „más farkával veri a csalánt” sztorit látjuk: azaz Amerika meg akarta gyengíteni Oroszországot, így a legolcsóbb megoldást választotta, felcukkolta az ukrán vezetést valami lehetetlen célra, megígért mindent, majd aztán nem adta meg az ígértet, közben százezrével halnak meg vagy válnak nyomorékká fiatal ukrán férfiak, milliók elmenekülnek, a kár több trillió, Amerika meg hatalmas pénzeket nyer ezen.
Ezért sincs pánik a mostani hírek hatására az ukrán elemzők körében – nyilván a mesékben élő ultranacionalistákat leszámítva, de őket csak viccből szoktam néha nézni, hallgatni, olvasni -, tulajdonképpen kb. erre számítottak.
Megpróbálják a dolgot pozitív oldaláról nézni: ha minden jól megy, maradni fog egy kisebb ukrán állam, s az nem lesz orosz irányítás alatt.
Pánik a magyar és más kelet-európai fanatikusok körében van, hozzájuk képest még a galíciai ukrán ultranacionalisták is kissé oroszpárti-gyanúsok.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
