– Na, akkor mi legyen?Ott ülünk a kocsmában, s törtük a fejünket. A pártunk kampányához terveztük a plakátokat. A múlt héten alakultunk, mint párt, pontosabban a múlt héten terveztük el, hogy megalakulunk, s valami amerikai nagyon kedves úr azt mondta, hogy mivel ő hisz a fejlődésben, meg az emberi jogokban, ad nekünk az induláshoz egymilliót. Vagy százmilliót? Nem tudom, számtanból sosem voltam jó.A párt neve még nem volt világos, valami demokratikus, meg szabadság, meg európai dolgot akartunk, bár Ernő felvetette, hogy legyen benne az is, hogy magyar, de lehurrogtuk.Kihozták a sört.- „Négynapos munkahét”? Ehhez mit szóltok?- Demagóg – legyintettem. – Nem szopják be.- Miért? – fortyant fel Géza. – És az nem demagóg, hogy „Ti dolgoztok, ők lopnak”, vagy, hogy „Fizessenek a gazdagok”? De tudod mit? Mondok jobbat. Ha már a proli idióták hergelése – akarom mondani a kisember érdekeinek és jogainak képviselete – a cél. „A fizetés legyen több, ne pediglen kevesebb”.- Ez nem rossz! – kaptam fel a fejem. – Tetszik!„Akinek túl jó nője van, arra luxusadó!” És ehhez mit szólsz? Az emberek kis részének van jó nője – mivel a randából mindig több van -, s az emberek utálják azt, akinek van. Vagy adóztassuk meg a jó kiállást, a tehetséget, a fiatalságot, vagy a boldog házasságot is? A mi házunkban a szomszéd mindig veszekszik a feleségével, és ki nem állhatja a vejét, aki harminc éve harmonikus kapcsolatban él. Tuti csomó szavazat!A lehetőségeken gondolkodtam, mikor oldalvást pillantva az eddig csendben ülő Ernőre esett pillantásom.Ernő vakargatta az állát. s hozzá csücsörített. Ezt nem szerettem. Ilyenkor mindig a legvadabb baromságokkal hozakodott elő. Most sem csalódtam.„Mindenki a munkája, és tehetsége arányában részesedjen a jövedelmekből.” – Ugyan már! – Vettem el a sörét. – Megvonom a szót. Egy ilyen mondattal egyetlen egy szavazatot sem kapnánk. Maradjunk csak annál, hogy „Több adót a rohadék ellenségemnek”. Az biztos, tuti tipp!
(Réti István /1872-1945/ festménye)
Forrás:pozsonyiadam.blogspot.com
Tovább a cikkre »
