Így működik a város – ekként magyarázhatta több mint egy évtizeddel ezelőtt Demszky Gábor, akkori SZDSZ-es főpolgármester Aba Botondnak, a BKV volt vezérigazgatójának, miért kell végrehajtania a törvényesség határát súroló utasításokat is. Erről Aba a méregdrága Alstom-szerelvények korrupciógyanús beszerzését vizsgáló fővárosi bizottság előtt beszélt. Ilyen metrókocsik ütköztek össze és okoztak sérüléseket a hét elején a 2-es vonalon, a Pillangó utcai megálló szabadtéri sínjein. Ez a baleset, a kényszerű magyarázkodások, a 3-as metrón menetrendszerűen elfüstölő 30-40 éves szerelvények, a két és fél éve átadott, még ma is vadiújnak számító 4-es metrón történt közelmúltbeli leállás önkéntelenül is a Combino-villamosok 2006-os botrányát juttatták az eszünkbe. Amikor a balliberális városvezetés szintén aranyáron szerezte be a járműveket, amelyeknek a választási kampány idejére követelt beüzemelésekor csaknem leszakadt a Margit híd.
Ma természetesen minden egészen más. Már csak azért is, mert a főpolgármestert Tarlós Istvánnak hívják, akinek vezetésével a Fidesz–KDNP-kormány elmúlt hat évében kísérlet zajlott a súlyos Demszky–Hagyó-hagyaték eltakarítására. Nem is sikertelenül: a látható változásokra, az eltapsolt százmilliárdok legalább egy részének visszaszerzésére büszke is lehet a városvezetés. Csakhogy azok a piszkos játékok, amelyek a színfalak mögött zajlanak, a Fővárosi Közgyűlés szerdai ülésének eseményei, a mindenkinek egyre kínosabbá váló metróvita, s még inkább a Kopaszi-gát mellé tervezett 120 méter magas felhőkarcoló felépíttetésének áterőltetése a különbségek elemzése helyett sokkal inkább a párhuzamos jelenségek felismerésére ösztönöz. Annál is inkább, hiszen 2010 előtt egyszer már zajlott itt egy komoly magasház-vita, amely jelentős részben a volt főépítész, Schneller István lemondásához vezetett. A kétezres évek elején erőltették át az akkori szocialista és szabad demokrata többségű fővárosi közgyűlésen azt a döntést, hogy Budapest építészeti örökségét, amelynek pesti és budai belvárosi részei világörökségi védettségűek, megbontják. Már készen is álltak a tervek: a befektetőknek bagóért, viszont Csepel akkori szocialista vezetésének ölébe hullott mannaként csaknem 12 milliárd forintért eladott északi területekre „Kis-Manhattant” építettek volna. Ott ugyan nem lógtak volna bele a panorámába a tucatszám felhúzott felhőkarcolók, de a vita Budapest társadalmának erőteljes átalakításáról, az azóta megbukott „multikultiról” is szólt. A Fidesz egykor zászlóvivője volt annak, hogy meg kell akadályozni ezt az egész vircsaftot, most viszont a bizniszért feladja az elveit. A kilencvenes években a Fideszben volt egy mondás: azt teszik, amit mondanak, és azt mondják, amit gondolnak.
Sajnos ez ma már nem igaz, sőt az ellenkezője az. Olyannyira, hogy az a fideszes polgármester, aki fővárosi bizottsági elnökként „keresztbe feküdt” nem csak a városképrontó felhőkarcoló megépítésének és a mellé új lakossággal új városnegyedet létrehozó megalomániás elképzelésnek, a fővárosi közgyűlés toronyházról történt szavazásán már részt sem vett. A XVII. kerületi Riz Levente nem vállalhatta a véleményét, pedig azt nemzetközi világörökségi szakemberek, építészek sora támasztotta alá. Arról nem is beszélve, hogy a kiemelt állami beruházáshoz környezeti hatástanulmányt sem kértek. A becslések szerint több száz milliárdos beruházást szinte szó szerint a Fidesztől kapta meg a Fidesz-közeli vállalkozó, Garancsi István. Orbán Viktor kormányfő jó ismerőse a fővárosi tanácskozás közben juttatta el világraszóló „ajánlatát” a sunnyogásért cserébe: csaknem 3,5 milliárd forintból megtervezteti a budai fonódó villamoshálózat meghosszabbítását, sőt kerékpárutakat, jelzőlámpás csomópontokat, biciklikölcsönző állomásokat épít. Igaz, azt a közgyűlésnek kiosztott „településrendezési szerződésbe” nem vették bele, hogy minden út Rómába fut. Azaz az összes nagylelkű közcélú fejlesztés éppen a beruházónak az érdeke, tehát, amit a köznek szán, valójában saját magának is építi.
A lényeget Szeneczey Balázs főpolgármester-helyettes mondta ki: „Bejött egy módosítási igény. Egy modern városnak meg kell látnia és hallania a városfejlesztési igényeket. Ettől fejlődik a város.” Igen, elszólta magát, újra így működik itt minden, csak pepitában. Valójában a főváros szinte minden elemének újraosztási folyamata zajlik a szemünk előtt. Legyen szó itt a felújításra váró 3-as metró forrásainak visszatartásáról vagy éppen kiosztásáról a baráti vállalkozói köröknek, a szintén Fidesz-közeli vállalkozó kifizetésére kitalált szuperkórházról, vagy akár a kormánnyal is szembeszálló Tarlós Istvánt megrendszabályozandó, az Erzsébet tér „rekvirálásáról”.
Egyre nyilvánvalóbb: így többé nem fejlődhet és nem működhet Budapest. Vajon lesz-e olyan fideszes legény a (Kopaszi-)gáton, aki kimondja: elég volt?
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 12. 10.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
