Ismét eltelt egy hét, amely egy új Heti progresszió-részt is jelent. Lesz itt egy kis laza, korai karácsonyfa-állítás, cenzúra és pár pillanatkép Skóciából. Ne is szaporítsuk tovább a szót, illetve – ahogy mindig – ezúttal is köszönöm a [email protected]-ra beküldött anyagokat. Fogjunk hozzá!
3. Kevés dolog mutatja be szemléletesebben a fogyasztói társadalom fogyatékosságait, mint az idejekorán boltokba kerülő csokimikulások, szaloncukrok, a tv-ből novemberben ránk zúduló karácsonyi akciók. Személy szerint én rosszul vagyok tőle, de attól is, hogy van, ahol a karácsonyi díszítés is megjelenik hetekkel a megfelelő időpont előtt. Ezek a jelenségek valahogy mindig elveszik az ünnep szentségét, hangulatát, valódi üzenetét.
Persze nem mindenki van ezzel így és vannak, akik trendet próbálnak faragni a "korai készülődésből". Ennek jegyében Dukai Regina, hazai médiaceleb már fel is állította a karácsonyfáját – november elején, mert szerinte "nem lehet elég korán elkezdeni az ünnepekre való hangolódást". Hogy ezzel pont az ünnep lényege veszik el, nyilván nem zavarja. Remélhetőleg jövőre már nyárra időzíti a karácsonyra való készülődés kezdőidőpontját, csak a biztonság kedvéért.
2. Úgy nyomul a cenzúra a nyugati világban, mint még talán soha, mostanában már dalokat, sőt, régi klasszikusokat is átírnak, megváltoztatnak a liberális mimózák kedvéért. Talán elsőre furcsa lehet, de a héten pont az Index gyűjtött össze indexre, vagy átírásra ítéltetett dalokat.
Így például Taylor Swift legújabb albumának legnépszerűbb dalából, az Anti-Hero című szám videóklipjéből kivágatták a "kövér" szót, mert az aktivisták nekirontottak az énekesnőnek, miszerint "elmélyíti a kövérségfóbiát". A dolog ott válik különösen röhejessé, hogy szerencsétlen Taylor pont az ő korábbi evészavarait és negatív élményeit szerette volna reprezentálni a saját művében, ergo nem "megbántani" akart senkit (az más kérdés, hogy a túlsúlyos emberek 80-90%-a saját maga tehet a sorsáról, tehát, ha bírálta volna őket sem lenne semmi gond), ennek ellenére kivágatta a szóban forgó "problémát".
Beyoncé és Lizzo esetében – itt a cikk félreérthetően fogalmaz – mindkét előadónak a "spaz" és "spazzin" kifejezés okozta a "bajt", annak ellenére, hogy más kontextusban használták őket. Amerikában "görcsösséget" jelöl szleng formában, az Egyesült Királyságban viszont az agyi bénulásban szenvedők mozgási rendellenességére használt pejoratív kifejezés. Utóbbi valóban nem szép, de az előadók nem ebben a formában használták. Mindenesetre Lizzo azonnal lecserélte a kifejezést, majd utóbb Beyoncéra is nyomást helyeztek a "fogyatékkal élők egyenlőségéért" küzdő személyek.
Ami azonban még ennél is röhejesebb, az a visszaható ellenőrzés, vagyis amikor klasszikusokat, régi előadókat kezdenek vegzálni hasonló okokból. Itt az előadó – ízlés és habitus szerint – vagy behódol, vagy ellenáll, vagy egyszerűen nem játssza koncerteken az adott számokat.
Az utólagos "bűnösségnek" esett áldozatul Elvis Costello Oliver’s Army című dala egy "fehér néger" kifejezés miatt (nagyapját nevezték így a brit seregben, micsoda "rasszizmus"), illetőleg ezek után sejthető, hogy a Rolling Stones Brown Sugar című számával mi lehet a "probléma".
Noha a sztárvilágban sem mindenki örül a cancel culture nevű őrületnek, számottevő ellenállás továbbra sincs. A jelenség – nyilván ez nem szorul magyarázatra – pontosan azt veszélyezteti, amit a liberálisok állítólag úgy féltenek, vagyis a szólás- és alkotói szabadságot. A cancel culture egyszerű menekülés és valóságtagadás, ahol a liberális emlőkön nevelkedett mimózalelkek képtelenek elviselni, hogy az ő világképükön túl is van élet – legalábbis még.
1. Végül lássuk Skóciában élő kedves olvasónk pillanatképeit.
A képek Edinburgh városából származnak, amit a Skót "Nemzeti" Párt vezet, úgy, ahogy egyébként az országot is, még ha ez nem is igazán látszik. Olvasónk értesülése szerint rengeteg hasonlóság van e "nemzeti" párt és a Fidesz között, amit a mellékelt ábra alapján én készséggel el is hiszek neki.
Az első képen a Victoria Primary School (a mi rendszerünkben általános iskola) épülete látható szivárványos rongyokba öltöztetve. Már az egészen kicsiket is, 6 éves kortól arra készítik fel, hányféle gender van, miközben alapvető készségeket nem tanulnak meg. Egyébként az iskola a képek óta már új helyre költözött, de a szivárványos rongyokat persze nem hagyták el, sőt, még többet sikerült felaggatni az újdonsült iskolára.
A második képen egy, az olvasónk által találóan "buzibusznak" nevezett jármű látható, amely harsány színeivel tolakodik bele a történelmi város "szürke egyhangúságába".
Olvasónk leírta azt is, hogy a magyarországi kormánypropaganda ellenére az Egyesült Királyság gazdaságilag stabil lábakon áll, kulturális és egyéb értelemben viszont nem haldoklik, hanem már halott. A harmadik képen a város legnevesebb tetoválószalonjának egyik "műremeke" látható, a 21. századi elhülyített ember Vénusza. Igen, ez valakinek a testére van varrva, azonban a kép alapján én nem tudom kivenni, hogy pontosan melyik testrészen.
Ezúton is köszönjük kedves olvasónknak a tanulságos, szomorú és szürreális képeket, valamint kitartást kívánunk a fojtogató légkör elviseléséhez.
Nos, én búcsúzom mára, egy hét múlva pedig visszatér a Heti progresszió.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
