Frissen publikált tanulmány a Journal of Archaeological Science: Reports hasábjain új fényt vet a középkori iszlám Spanyolország mindennapjaira. A murciai funduq csatornáiban megőrzött bélféregpeték feltárják, hogyan terjedtek a fertőző betegségek a pezsgő kereskedelmi központban – még fejlett vízelvezetés mellett is.
A paleoparazitológia jelentősége
Az ősi parazitamaradványok vizsgálata segít felmérni, milyen egészségügyi és higiéniai kihívásokkal szembesültek a múlt társadalmai. A módszer most először kínál közvetlen betekintést egy középkori városi infrastruktúra működésébe.
Középkori funduq Murciában
A lelőhely a murciai Arrabal de la Arrixaca negyedben található, a városfalon kívül. A 12–13. századi funduq – utazók és kereskedők fogadója – raktárakat, lakóhelyiségeket és összetett csatornarendszert foglalt magába.
A föld alatti csövek hálózata a kollektív latrinákat szolgálhatta. Szén-14 kormeghatározás igazolta, hogy a rendszer 1243, Murcia keresztény kézre kerülése előtti évtizedekben működött.
Ramón López-Gijón vezetésével 25 üledékmintát gyűjtöttek a csatorna különböző pontjairól. Flotálás, szitálás, majd mikroszkópos azonosítás tárta fel a bélparaziták petéit.
Felfedezett kórokozók
A vizsgálat három fő humán helmintust mutatott ki: az ostorféreg (Trichuris trichiura), a körömféreg (Ascaris lumbricoides) és a haleredetű galandféreg (Diphyllobothrium sp.). Emellett a kutyaorsóféreg (Toxocara canis) nyomai is felbukkantak.
Az ostor- és körömféreg petéi emberi ürülékkel szennyezett közegből, szájon át jut a szervezetbe. Hasmenést, hasi fájdalmat, vérszegénységet és gyermekeknél fejlődési visszamaradást okozhatnak. A Diphyllobothrium jelenléte nyers vagy nem kellően átsütött édesvízi hal fogyasztására utal.
A fejlett csatornarendszer nem akadályozta meg a tartós fertőzésveszélyt. A rendszer valószínűleg nem kapott rendszeres tisztítást, így ideális közeg maradt a paraziták fennmaradásához.
Közös latrinák kockázata
A funduq lakói közös vécéket használtak. A geoarcheológiai adatok szerint a csatornákba emberi és állati ürülék is került, növelve a fertőzésveszélyt mindazok számára, akik a zsúfolt vendégházat igénybe vették.
Al-Andalúz városaiban bevett gyakorlat volt a szennyvíz öntözésre való felhasználása. Ez tovább terjeszthette a parazita petéket a környező földeken és piacokon.
Az Ascaris és a Trichuris tartós jelenléte endémiás fertőzésre utal. A zoonózisos kórokozók bizonyítják, hogy emberek és állatok szoros közelségben éltek. A paleoparazitológiai eredmények így nemcsak betegségekről, hanem a középkori Murcia hétköznapjainak komplex társadalmi hálójáról is árulkodnak.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
