Nyitókép: Körkép.sk
Tata városa nagyszerű kirándulóhelynek számít a határ-menti települések körében, a Duna vonalán, hiszen mindössze 20 km-re fekszik Komáromtól; autóval, vonattal, de akár kerékpárral is könnyen megközelíthető. Persze, a távolabb élők is bátran tervezhetnek ide rövidebb – hosszabb üdüléseket bármelyik évszakban – a település mindig bőséges látnivalót kínál.
Tata épített örökségben és természeti szépségben egyaránt gazdag város; a Vértes hegyvonulatának közelében fekszik, környezetét számos tó szegélyezi. Maga a település az Öreg-tó partjain épült, s ennek köszönhetően különleges vonzerőre tett szert. Tata lakói folyamatosan természet-közelben élnek, s éppen ez csábítja ide a kikapcsolódni vágyó turistákat is, hiszen kiválóan ötvöződik a civilizáció kényelme a természet varázsával. A hatalmas kiterjedésű tó kerülete 7,4 kilométer, partjának jelentős részét a város épületei szegélyezik, kisebb részét pedig erdő határolja.
A tavat akár gyalogosan, akár kerékpárral körbekerülhetjük; a kirándulás kisgyermekes családok, iskolás csoportoknak számára is kiválóan alkalmas. A település megközelítésére amennyiben a kerékpár – vonat kombinációt választjuk, a Tóvároskert állomáson érdemes leszállnunk, mert itt nem nehezíti a dolgunkat vasúti felüljáró. További előny, hogy az állomásról az Eszperantó tér felé indulva, a Deák Ferenc utcán át pár perc alatt a Tóparti-sétányra jutunk. A nyári időszakban ugyan a sétányon a biciklis forgalmat korlátozzák, a gyalogosok jelentősen megnövekedett száma miatt, de ősztől tavaszig a kerékpárosok is bátran használhatják.
Amennyiben Tata épített örökségére szeretnénk előbb időt szánni, ebben az esetben a Pikantó étterem sarkánál a Tóparti-sétányon jobbkéz irányába induljunk el. A város legimpozánsabb építménye a szemet gyönyörködtető Vár, mely királyi nyaralókastélyként szolgált; fénykorát Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi Mátyás idején élte. De érdemes megtekinteni az Esterházy-kastélyt, a templomokat, a Kálvária-dombot is.
Ilyenkor, ősszel ugyanennyire vonzó lehet a táj természeti szépsége, amely varázslatos színpompával csalogatja a természetkedvelőket. Ha mielőbb el szeretnénk érni a tó szélétől egy kissé elkanyarodó ártéri erdőt, akkor az előbb említett helyszínen bal felé induljunk el a sétányon, ami kerékpárútként is funkcionál.
A tatai Sárkányhajó Egyesület, valamint a Vízisport Egylet épületeit elhagyva a sétány véget ér, és utána erdei ösvényen folytathatjuk utunkat, ahol a faóriások erdejében sejtelmes mesevilágban érezhetjük magunkat. Az Átal-éri hídon keresztülhaladva az erdei ösvény nemsokára visszakanyarodik a tó mellé, s ekkor már a hatalmas víztükör túlsó oldalára érünk. Mindeközben megfigyelhetjük e csodás környezet élővilágát.
Minden ősszel többezres nagyságrendben érkeznek az Öreg-tóra a vonuló vadludak, hogy átmeneti lakhelyre leljenek, amíg visszatérhetnek sarkvidéki területeikre. Mivel a tatai Öreg-tó kiemelt fontosságú vízi élőhely, természetvédelmi terület, ezért a tó vízszintjét is az érkező, több tízezer vadlúdhoz igazítják, vagyis ilyenkor, november elején a minimális szintre leengedik, és a sekély víz következtében helyenként száraz szigetek keletkeznek.
Mivel a település majdnem körülöleli a tavat, így a félénk szárnyasok pihenőhely híján viszonylag közel kerülnének az ember életteréhez, amit ők nem igazán szeretnek. Tudvalévő, hogy a vadlibák egyik fő jellemvonása az elővigyázatosság, nyugalmuk érdekében a csapatok még őrszemeket is állítanak. A tó hatalmas mérete viszont lehetővé teszi, hogy a vízleengedés következtében a középtájon keletkezett száraz „szigeteken” biztonságban érezhetik magukat. Az égbolton már most is láthatunk „V” alakban elhúzó vadlibákat, de jelentősebb számban november második felében érkeznek, és általában február végéig maradnak. Így a késő ősz folyamán és egész télen módunkban lesz őket megfigyelni – erre Tatán külön programokat is szerveznek.
Az őszi színpompában ragyogó természeti táj novemberben is megér egy kirándulást!
Buday Mária
A képek a szerző felvételei
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
