Ritka régészeti leleteket tártak fel a mexikói Guerrero-hegység egyik barlangjában, a Tlayócoc-barlangban, ahol a kihalt Tlacotepehua nép titokzatos áldozati tárgyait fedezték fel egy víz alatti terem mélyén.
Ősi rituális tárgyak egy rejtett barlang mélyén
A mexikói Guerrero-hegységben található Tlayócoc-barlang feltérképezése során különleges rituális tárgyakat fedeztek fel. Ezeket a tárgyakat a kihalt Tlacotepehua nép egy csoportja helyezhetett el több évszázaddal ezelőtt – adta közre az INAH.
A leletekre Adrián Beltrán Dimas és Jekatyerina Katiya Pavlova bukkantak, akik hosszú évek óta kutatják a térség barlangrendszereit. Legutóbbi expedíciójuk során egy víz alatti nyíláson keresztül jutottak be a barlang legalsó, addig ismeretlen termébe, ahol a felajánlásokat találták.
A kutatók különféle, gondosan elhelyezett tárgyakat fedeztek fel: kagylóból faragott karkötőket bonyolult, antropomorf vésetekkel, egy óriási tengeri csiga héjából készült dísztárgyat. De találtak még fekete, fényes kőkorongokat, amelyek pirit tükrökre emlékeztetnek. A leletek megtalálását jelentették a helyi hatóságoknak. Később bevonták a Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézetet (INAH) a feltárás és dokumentáció elvégzésére.
A barlang, mint szent tér a mezoamerikai hiedelmekben
Az INAH régészei szerint a barlang mélyén talált cseppköveket szándékosan gömb alakúra formálták, ami arra utal, hogy a hely fontos rituális szerepet töltött be. A mezoamerikai kultúrák gyakran tekintették a barlangokat szent helyeknek – az alvilág, Mictlan kapujának, az élet forrásának és az eredet mitikus helyszínének. Úgy hitték, hogy ezekben a föld alatti terekben élnek az istenek, az ősök, valamint a termékenységet és az elemi erőket irányító szellemek.
A régészek összesen 14 tárgyat katalogizáltak: három teljes és egy töredékes kagylókarkötőt, egy óriás tengeri csiga héját (valószínűleg Strombus fajból), egy elszenesedett fadarabot, valamint nyolc kőkorongot, amelyek közül kettő teljes épségben maradt fenn.
A kagylókarkötőkön profilból ábrázolt arcokat és jellegzetes mezoamerikai motívumokat – például csavarodó mintákat (xonecuilli), cikcakkokat és köröket – véstek. Miguel Pérez, az INAH munkatársa szerint ezek a szimbólumok a prehispán hiedelemvilágban a teremtéshez és termékenységhez kapcsolódó kozmogóniát tükrözhetik.
A leleteket a posztklasszikus korszak idején, Kr. u. 950 és 1521 között helyezhették el a barlangban – abban az időszakban, amikor a régiót a mára kihalt Tlacotepehua nép lakta.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
