Visszataszító, ahogyan zajlik a Magyar Nemzeti Bank ellenőrző testületének, a felügyelőbizottság új tagjainak kijelölése. Pedig a közérdek érvényesülésének szempontjából a tét nem kicsi.
Az MNB soha nem látott módon és mértékben költ el – és fog elkölteni – tőle eddig idegen célokra közpénzszázmilliárdokat, egyebek között ingatlanvásárlásokra, alapítványok és értéktár létrehozására, műkincsvásárlásra stb. Nem a legszerencsésebb körülmények közepette zajlik mindez, mert a dolog gyanús. A magyarok ugyanis mindeközben azt tapasztalják, hogy a költségvetési szigor miatt a társadalom legfontosabb ügyeire alig van pénz. Nem megengedhető tehát, hogy akár a legkisebb kétségünk is legyen afelől, hogy az MNB a közjó érdekében teszi mindezt.
Az előző, 2014-ben leköszönt felügyelőbizottság mondhatni angyalként próbált vigyázni az MNB-ben megjelenő érdekeinkre és értékeinkre. A testület működése persze konfliktusokat okozott a bankvezetésben, hiszen a legtöbb esetben kérdőre vonta az MNB vezetését, és számon kérte a pénzek elköltésének célját és mikéntjét. Utolsó összegzésében pénzügyi szempontból azt állapította meg a jelentős összegű, a bank eredményére kiható költségek és ráfordítások kapcsán, hogy „a jegybank törvényi rendelkezéseiből közvetlenül nem vezethetők le olyan nagyszabású programok, mint például az értéktári program, amely nemzeti szinten fontos feladatokat tűz ki célul, de részben átveszi egyes állami intézmények feladatkörét”. Mindez azt jelenti: az ellenőrző testület enyhén szólva nem volt sziklaszilárdan meggyőződve a kezdődő programokra költött vagy költendő milliárdok kétségek nélküli indokoltságáról. Mandátuma azután lejárt, s az azóta eltelt időben a jegybank hatalmas botrányhullámokat keltve anélkül költött el hatalmas összegeket, hogy az ellenőrzésnek ez a szükséges és fontos formája megvalósult volna. Vajon mi tartott ennyi ideig?
És akkor térjünk át a mára! Az új felügyelőbizottság felállítása már másként történik, mint előzőleg, mert a parlament időközben körmönfontan módosította a törvényt. S mivel a helyszín az Országgyűlés, a résztvevők pedig politikusok, jellemzően ésszerűtlenül, azaz kizárólag politikai szempontok szerint formálódik a testület. A kormánypártok jelöltjei természetesen mindenkori bábok, beleértve az elnökjelöltet, Papcsák Ferencet. Aki ráadásul a felügyelőbizottsági tagság követelményének sem felel meg, hiszen a törvény szerint hitelintézeti, pénzügyi, illetve számviteli kérdésekben kiemelkedő szakmai ismeretekkel kellene rendelkeznie. Vele ellentétben viszont ott van az LMP jelöltje, a kitűnő Róna Péter professzor, aki – korábban a legállhatatosabban ragaszkodott az MNB működésének szoros ellenőrzéséhez, azaz leginkább képviselte a magyar állampolgárok akaratát – egyetlen szavazatot sem kapott a gazdasági bizottságban. Ami a jogszabály fondorlatos megváltoztatása mellett a Fidesz–KDNP szolgalelkűségének, a Jobbik tájékozatlanságának és ostobaságának, a haszontalan MSZP kétarcúságának, az ülésről távol maradt LMP infantilizmusának, valamint az MNB-vezetés visszatetsző ügyeskedésének tudható be. A jelölési folyamatnak az lett az eredménye, hogy az ellenzéki pártok közül csupán egyetlen, a Jobbik jelöltje kapott esélyt a tagságra, akinek súlya kevesebb lesz a semminél. Jóhiszeműen értékelve a folyamatot, talán ez az oka annak, hogy félretéve a Jobbik iránt érzett gyűlöletüket, a kormánypártiak mindannyian behúzták a neve mellé a strigulát.
A jelöltekről a parlament szavazni fog nemsokára, az azonban már most látható, hogy ebben a meccsben a társadalom újra csak vesztésre áll.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
