A veronai Aréna épülete felé haladva már az utcán is a zenéé volt a főszerep. Egy gordonkás játszott az árkádok alatt, előtte méretes plakátra tűzte a pontos műsorát. Ha jól emlékszem Bach művei vitték a prímet, de Beethoven, Fauré és a spanyol Cassado opusai is szerepeltek a jelzett repertoáron. Nem messze tőle egy hárfás adott elő népszerű darabokat, a két zene összeolvadt a tömeg zajával.
Huszonhét év után ismét beléphettünk az Arénába, s ez alkalmat adott egy kis nosztalgiázásra is. 1995-ben Franciaországba vitt az utunk feleségemmel és kisebbik fiammal, Ambrussal. Olaszországban megálltunk Veronában, s nagyon szerettünk volna egy előadásra jegyet szerezni az Arénába. Az árakat nem a magyar pénztárcákhoz méretezték, segítségünkre Marton Zoltán barátom, a világhírű énekes, Marton Éva férje sietett. Megadta Éva telefonszámát, akivel meg is beszéltem a találkozót. A művész aznap nem szerepelt, s kedvesen ránk szánta délelőttjét. Végigvezetett az Aréna zegzugos kulisszái között, majd a titkárságon kért tiszteletjegyet számunkra. Közös programunkat egy igazi olasz fagylaltozóban fejeztük be, ahol Éva – talán otthon lévő gyermekei lebegtek szemei előtt –, fiamnak egy ebédnek is beillő fagylaltkölteményt rendelt.
Aznap este Mascagni Parasztbecsület és Leoncavallo Bajazzók című két egyfelvonásos operáját játszották. Már jóval az előadás kezdete előtt elfoglaltuk helyünket, s megilletődve figyeltük az érkező közönséget. A publikum elég vegyes szerelésben jelent meg, az előkelőbb helyeken szmokingban feszítettek az urak, a színpadtól távolabb eső részeken az ünnepi öltözék igencsak ritka volt. Lassan sötétedett, mi is meggyújtottuk az előző részben említett gyertyákat, majd elkezdődött az előadás. A szereposztás ragyogó volt,
Santuzzát Giovanna Casolla alakította, talán érdekes róla megemlíteni, hogy Torinóban Bartók A kékszakállú herceg vára női főszerepét is elénekelte. Turiddút Giorgio Merighi alakította, a híres tenor 2020-ban hunyt el. Alfio figuráját Bruno Pola személyesítette meg, őt kora legkiválóbb baritonjai között tartották számon. Polára, Leoncavallo művében Tonio szerepét bízták rá, partnere a neves tenor NunzioTodisco volt, sajnos Nedda alakítóját nem sikerült kibogoznom, a neve naplómban olvashatatlan.Az előadás természetesen életre szóló élményt jelentett nekem és feleségemnek, a fiam közepesen élvezte az esti procedúrát.
(Csermák Zoltán/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
