Időnként feltör, mint a gejzír, mint az Old Faithful a Yellowstone Nemzeti Parkban, hogy az Új Szó „magyarellenes”. Föltör, mert valahol ki kell engedni a gőzt, amit semmilyen hasznos dologra nem tudnak fordítani.
Megérhették sokan mostanában Magyarországon, hogy kirekesztik őket. Pusztán csak azért, mert kitértek a mesebeli kis gömböc útjából, ami mindent felfal. Aki a NER-en belül van, az a magyar, aki kívül marad, az idegenszívű. Ez ilyen egyszerű. Pont.
Megérhettük már Magyarországon, hogy a sajtó közpénzből élő része propagandagépezetté silányult. Amit kiírnak a központban az üzenőfalra, azt kell szajkózni mindenhol. Minden nap vannak kulcsszavak, amiket be kell építeni a cikkekbe, és többször ismételgetni. Ez jelenik meg aztán mindenhol aznap, a rádiók híreiben, az újságok hasábjain. A gyurcsányozás, karácsonyozás persze állandó, miközben a trendi kulcsszókapcsolat most éppen az, hogy „a liberálisok posztkommunisták”.
És mit látok! Ez a kulcsszókapcsolat megjelent most a felvidéki sajtó egyik szegletében az Új Szónak címezve. A mesebeli kis gömböc rendszeres kitérőket tesz errefelé, és hozza magával az ottani gyakorlatot, a végletes megosztottságot, kirekesztést. A NER-ből FER lesz, a libernyákokból posztkommunisták.
Érthető azok után, amit Kövér László mondott zárt ajtók mögött a titkosszolgálati vezetőknek. Szerinte a magyar politikai osztály egyik része „önrendelkező államban és öntudatos nemzetben gondolkodik, ilyenben hisz, és ilyenért dolgozik”, a politika másik része viszont „az önfeladó állam és önmarcangoló nemzet politikai hagyományának jegyében cselekszik”. Kövér ezt a politikai helyzetet, vagyis a kormánypárt politikai ellenfeleit tartja „a legveszélyesebb nemzetbiztonsági kockázatnak, amely ma Magyarországot fenyegeti”, és „a lojális titkosszolgálatoktól” várja a megoldást a problémára.
Tapasztalhattuk is, hogyan adtak szárnyakat a Pegazusnak, és hallgattak le sok kritikusan gondolkodót.
Az Új Szó most éppen azért lett „magyarellenes”, mert független sajtóorgánumként teszi a dolgát és követi a közpénzek útját. Lehetne erre normálisan is reagálni. Úgy, hogy akik osztják ezeket a közpénzeket és akik részesülnek azokból, egyaránt transzparenssé teszik a támogatási és felhasználási folyamatot. Miét ne lehetne, hiszen az esetek döntő részében biztosan jó helyre és jó célra ment a pénz, mi oka volna a titkolózásnak?
Sokan élnek is a nyilvánossággal. Lehet persze úgy is reagálni, hogy zsigerből magyarellenesnek kiáltják ki azt, aki rákérdez erre.
Antall József lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnökének vallotta magát. Jó volt hallani, átérezni akkor ezt az üzenetet. Jó lenne újra olyan társadalomban élni itt, a Kárpát-medencében, ahol ugyanezt érezheti mindenki, világnézettől, gondolkodásmódtól, nemi identitástól függetlenül. Egy befogadó, és nem kirekesztő társadalomban. Ahol a magyarságot nem csinovnyikok próbálják önjelöltként osztogatni.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
