Friss Nature-tanulmány kimutatta, hogy a modern ember mintegy 70 000 éve megtanult a sivatagoktól az esőerdőkig szinte minden élőhelyen boldogulni. Ez a korábban ismeretlen rugalmasság magyarázhatja, miért sikerült a Homo sapiensnek 50 000 éve végleg elhagynia Afrikát és benépesítenie a Földet.
A globális vándorlás kulcsa
Mielőtt a modern ember mintegy 50 000 éve végleges nagy vándorlásba kezdett Afrikából, már jóval változatosabb élőhelyeket hódított meg a kontinensen, mint azt korábban gondoltuk. Egy új kutatás most feltárja, hogyan vezetett ez a rugalmasság a világhódításhoz.
Fajunk, a Homo sapiens több mint 300 000 éve jelent meg Afrikában. A genetikai adatok alapján az Afrikán kívüli összes mai ember egy szűk populáció leszármazottja, amely körülbelül 50 000 éve hagyta el a kontinenst.
Korábbi leletek arra utalnak, hogy már 270 000 évvel ezelőtt is voltak migrációs próbálkozások, mégsem maradtak fenn genetikai nyomaik a ma élő, Afrikán kívüli populációkban. A kutatók ezért az okokat keresték.
Ősi lenyomatok elemzése
A Nature-ben közölt tanulmány 120 000 és 14 000 év közé datált afrikai lelőhelyek növényi és állati maradványait vizsgálta. A kutatók ezekből rekonstruálták a korabeli növényzetet, hőmérsékletet és csapadékmenynyiséget.
Az eredmények szerint a modern ember körülbelül 70 000 éve kezdett erdőkbe, sivatagokba és nagy hőingású vidékekre merészkedni Nyugat-, Közép- és Észak-Afrikában. Ezzel kiszélesítette túlélési repertoárját.
„Az ember legalább hetvenezer éve képes kihívást jelentő élőhelyeken megélni” – mondta Emily Hallett, a chicagói Loyola Egyetem régésze.
A meglepetés ereje
Eleanor Scerri, a németországi Max Planck Geoantropológiai Intézet kutatója „hatalmas meglepetésként” értékelte a felfedezést, amely szerinte megvilágítja a későbbi, sikeres kivándorlás okait.
Andrea Manica, a Cambridge-i Egyetem evolúciós ökológusa hangsúlyozta, hogy a Homo sapiens már kezdettől fogvasokoldalú volt, de 70 000 éve vált igazi „mindent-bíróvá”.
„Ekkor lettünk ilyen sokoldalúan alkalmazkodóképesek, és ez az extra rugalmasság adott lehetőséget 50 000 éve, amikor a Föld szinte minden élőhelyét gyorsan meghódítottuk” – tette hozzá Manica.
Többtényezős fejlődés
Michela Leonardi (Cambridge) szerint a nagyobb ökológiai szabadság nem egyetlen találmányból fakadt, hanem a szélesebb térbeli terjeszkedés, a gyakoribb csoportközi kapcsolatok és a kulturális innovációk összetett kölcsönhatásából.
A kutatók arra jutottak, hogy a kontinensen belüli sokféle környezeti tapasztalat tette lehetővé a későbbi, sikeres eurázsiai terjeszkedést.
A 70 000 évvel ezelőtt kezdődő adaptáció során az ősi emberek megtanultak a sivatagi szárazságban, a trópusi erdőkben és a szélsőséges hőingású térségekben is boldogulni.
Kariba-tó üzenete
A zimbabwei Kariba-tó partjáról készült mai fotó emlékeztet: a korábbi kivándorlási kísérletek kudarcai után csak e rugalmasság birtokában sikerült végleg elhagyni Afrikát.
A felfedezés az emberi evolúció más ágaira is fényt vethet. William E. Banks, a francia CNRS régésze rámutat: a Homo erectus, a neandervölgyiek és a deniszovaiak is hasonló alkalmazkodási folyamaton mehettek át.
Scerri szerint továbbra sem világos, mi ösztökélte a modern embert a nehezebb élőhelyek felé fordulásra 70 000 éve. Lehetséges, hogy az addigi élőterek zsugorodtak, ám a pontos ok még kutatásra vár.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
