NYÍLT LEVÉL MACRONNAK

NYÍLT LEVÉL MACRONNAK

Elnök Úr!

Jó ez a kép. Gratulálunk hozzá.

Jó ez a kép, hiszen egy kép akkor jó, ha mesél. És ez bizony mesél. Ez a kép sok-sok mindent el fog mesélni erről a korról, ha száz-százötven év múlva előveszi majd valaki. Feltéve persze, ha lesz még száz-százötven év után bárki, aki elővegye.

Legyünk optimisták, és tételezzük fel, hogy lesz. Vajon miről fog mesélni neki ez a kép?

Nos, például önről, Elnök Úr. Önről, a Francia Köztársaság elnökéről. Ez lesz a mese legfontosabb része – mármint hogy ön, Elnök Úr, a Francia Köztársaság elnöke lehetett. Talán ez mondja el a legtöbbet erről a korról.

Nekünk persze, akik ebben a korban élünk, akiket foglyul ejtett a jelen, az is fontos, hogy mi járhat az ön fejében?

Nekünk bizony fontos a kép primér üzenete.

Ahogy ön odabújik két kifejezéstelen tekintetű, félelmetesen ostoba és agresszív arcú feka közé, és szemmel láthatóan élvezi ezt a helyzetet, ez bizony beszédes. S persze kérdések is tolakodnak elénk, pimasz, vagy méginkább kétségbeesett kérdések.

Az a feka, akinek ön a hóna alá bújik, és akit oly’ gyengéden átölel, a lehető legnemzetközibb és legalpáribb jelet mutatja a kezével. “LFS!” – üzeni az a feka, ha Elnök Úr tudni akarja, mit is jelent ez magyarul, olvassa el Ottlik Iskola a határonját. Ami a lényeg: ön szerint, Elnök Úr, kinek szól ez az üzenet? Kinek üzen ez a nyomorult, primitív ösztönlény?

Önnek, Elnök Úr? Önnek “elefes”? Lehet, bár ez önnek feltehetőleg öröm…

A franciáknak “elefes”? Az is lehet.

Európának “elefes”? Ez még valószínűbb.

Minden fehérnek “elefes”? Attól tartok, most érkeztünk meg a valóságba.

És igen, Elnök Úr, ön ott áll, a sátán szarvat meg az “elefest” mutató két primitív, ostoba, de legalább agresszív feka között, a fehér ingében és a fehér képével, öleli őket vágyakozva, alázatos örömmel, és alig várja, hogy tátott szájjal térdre eshessen elöttük.

És ön a Francia Köztársaság elnöke.

Így áll össze a kép mondanivalója, meséje, amely messze túlmutat a jelen pitiáner, groteszk iszonyán.

A jövő európai embere (ha lesz olyan, s ha fehér lesz még egyáltalán) e képből fogja tökéletesen megérteni, mi is történt itt mivelünk a huszonegyedik század elején, s miért is jutottunk oda, ahová jutottunk.

Mindebből ön természetesen semmit sem érzékel, semmit sem fog fel, Elnök Úr. Ön kiélte beteg hajlamait, megalázta önmagát (ez nem érdekel senkit sem), megalázta azt a méltóságot, amelyben átmenetileg tetszeleghet még önmagának (Uramisten! Az ön székében egykoron mégis csak Charles De Gaulle ült!), és aztán visszautazott ide hozzánk, hogy megvédje Európát Orbán Viktortól.

Teljesen igaza van Elnök Úr! Valóban ön a magyar miniszterelnök legfőbb ellenfele. S persze mindaz, amit ön képvisel. És abban is igaza van önnek, hogy ez a két világ nem összeegyeztethető.

Persze, az is igaz, hogy ön Elnök Úr logikus folytatása egy hosszú és dicstelen sorozatnak. Hiszen az ön hazája adta a világnak a Nagy Francia Forradalmat és a jakobinusokat, De Sade márkit, Lautréamont grófját – vagyis Isidore-Lucien Ducasse-t, aki megtagadta a létező összes emberi értéket, s persze Cohn-Benditet, akit éppen ön óhajtott kinevezni miniszterének, s ez teljesen érthető, hiszen nevezett ’68-as “diákvezér messze meghaladta korát, amikor már a Das da című ultrabalos magazin 1976. augusztusi számában is beszámolót közölt „hihetetlen” élményeiről: „Gyakran előfordult, hogy néhány gyerek kinyitotta a sliccemet, és elkezdett simogatni. A körülményektől függően mindig másként reagáltam, de vágyaik problémát okoztak nekem. Megkérdeztem tőlük: miért nem játszotok egymással? Miért engem választottatok, és nem a többi gyereket? De amikor ragaszkodtak hozzá, akkor én simogattam őket. Emiatt perverz magatartással vádoltak.” (Tóth Gy. László gyűjtése). De ő írja ezt is: „Tavaly elcsábított egy hatéves elvtárs kislány. Ez volt az egyik elmondhatatlanul legszebb élményem életemben, és most nem annyira fontos értekezést írni a pederasztia előnyeiről és hátrányairól”.

Meg ezt: „A gyermeki szexualitás fantasztikus. Őszintének és komolynak kell lenni, a legkisebbeknél ez valami egészen különleges dolog”. (…) „Amikor egy kis ötéves lányka kezd vetkőzni neked, az nagyszerű, mert ez csak egy játék. Egy őrülten erotikus játék”. „Ugyanebben az interjúban arról is vall, hogyan szokta a gyerekek popóját mosni az alternatív óvodában.” (Földi Bence gyűjtése, Mandiner)

Nos, Elnök Úr, kétségtelen tény, hogy ehhez képest ön a két félmeztelen feka hóna alatt kifejezetten normálisnak mondható. De nekünk ez azért sajnálatosan kevés.

És ezért megvívjuk ezt a harcot önnel, és mindazzal, amit ön képvisel. Ha elbukunk, száz-százötven év múlva nem lesz senki, akinek meséljen ez a mai kép. Ha győzünk, akkor igen. Már ha ön érti egyáltalán ezt a képes beszédet.

Kifejezetten tiszteletlenül és mély megvetéssel üdvözli önt Budapestről:

Bayer Zsolt


Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »