Nyári időszámítás – kérdőjelekkel

Nyári időszámítás – kérdőjelekkel

Már négy napja áttértünk a nyári időszámításra, csak a nyár nem jött meg hozzá, de még a tavasz se nagyon. Azt még Sándor-József-Benedek se hozta el, pedig ez a veterán trió több évszázados múltja okán is sokkal megbízhatóbb (volt), a klasszikus összhangzattan jegyében „szebben hegedült”, mint a dodekafón időkbe és járásokba bicskájukat folyton beletörő meteorológiák…

Szóval nyakunkon a nyári időszámítás és október 30-ig tart, ki tudja, miféle hipermagas tudományos meggondolásból, mert hát az őszi napéjegyenlőség, vagyis idén szeptember 22-e után már alig-alig lehet bármiféle áramspórolós vonzata.

És ha belegondolunk, a világítás a mind modernebb „égőknek” köszönhetően évről évre kevesebb kilowattórát igényel. A klasszikus takarékos „körték” a hagyományos izzók fogyasztásának 20-25 százalékával, a LEDek már a 10 százalékával is „beérik”. Az utóbbi két évtizedben divatba jött és gombamód elszaporodott (mellesleg a gombás megbetegedéseket is terjesztő) légkondicionálók viszont zabálják az áramot. És ezeket éppen hogy „világosban”, ébrenlét idején szokás „csúcsra járatni”. Az óriásképernyőjű televíziók étvágya sem kicsi: biztosan nem érik be 15-20 wattal, mint egy közepes minőségű takarékos égő. (Egészen konkrétan, egy 42 hüvelykes plazmatévé átlagosan 200-250 wattot fogyaszt, egy ugyanekkora LCD „beéri” 120 wattal is. De manapság mind többen vannak, akik ennél jóval nagyobb képátmérőjű készüléket vásárolnak.) Nagyon érdekes, hogy ezek ellen nem vagy alig-alig emel szót, gyártásukat, használatukat nem igyekszik korlátozni sem az Unió, sem Amerika. Szóval, ha mindebbe jól belegondolunk, akkor erős kételyeink támadhatnak a nyári időszámítással kapcsolatos takarékossági lázzal kapcsolatban.

Talán nem ártana nemcsak egy órával, hanem még korábban felébredni, s felismerni: harminc-negyven évvel ezelőtt megérte „átállni”, az előnyök és hátrányok mérlege pozitív volt… de változnak az idők! Egyelőre úgy tűnik, mindazok, akik ez ügyben dönthetnek, bele vannak betonozva a wolframszálas energiazabáló villanykörték dicső múltjába, és nem látják a fától az erdőt.

Na de!… a számos nyárias „előny” közül lajstromozzunk csak néhányat! (A következőkben idézek és parafrazálok):

„Sok ember szervezete nehezen viseli az átállást. A nyári időszámítás bevezetése utáni napokban általában megugrik a halálos közúti balesetek száma, mert az elvesztett óra miatt sokan kialvatlanok, rosszkedvet, levertséget tapasztalnak.”

Hírdetés

„Mexikóban például arra panaszkodnak a férfiak, hogy sokkal rosszabbul teljesítenek az ágyban, amióta 1998-ban náluk is bevezették a nyári időszámítást.”

„A kisebb gyerekek dekoncentráltak lesznek. Már egyetlen óra rövidebb alvás is 30–40 százalékkal csökkenti az iskolai teljesítményt.”

„Az átállással az immunrendszerünket kizökkentjük a megszokott ritmusból, miáltal gyengül a testazonos védekezés, és fogékonyabbá válunk a fertőzésekre és a meghűlésre.”

„A legújabb kutatások azt mutatták ki, hogy az óraigazítás statisztikailag igazolható módon több szívinfarktushoz vezet. Alváskutatók éppen ezért tették bírálat tárgyává az óraigazítást, arra hivatkozva, hogy a téli időszámítás jobban megfelel az ember biológiai ritmusának.”

Oroszországban amúgy tavalyelőtt júliusban döntöttek úgy, hogy „visszaállítják az egész éves téli időszámítást. Ezt többek között azzal indokolták, hogy az oroszok krónikus alváshiányban szenvednek és örökké fáradtak.” Vajon csak ők?

Lám, vannak, akik tanulnak is a „bűn-és-bűnhődésből”. Mi meg az „időrablás” mesterfogásait gyakorolva vigasztalódjunk az 54 éves Omega együttes „csillagos hetes” albumának címadó felvételével, illetve időtakarékosság okából az opusz első tételével, akarom mondani – akinek ez is téliesen túl hosszú – a rövidített, rapszodikusabb változatával. (A Youtube-on az is megtalálható.)

Mihály József
kolozsvariradio.ro


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »