Nagyon veszélyes lenne, ha olyan emberek hozhatnának döntéseket az ország sorsáról, mint a Jobbik jelenlegi vezetői, akiknek annyi politikai realitásérzékük sincs, hogy elhitték, megnyerhetik a választást – mondta a Magyar Hírlapnak Novák Előd, a párt volt alelnöke. A Jobbikból a pártszakadáskor kilépett politikus beszélt arról is, hogy a közelmúltban alapított új pártjuk, a Mi Hazánk Mozgalom nemzeti elvpártként a jobboldali kormány józan kritikusa, konstruktív ellenzéke kíván lenni. Alább az interjú.
– Húsz éve politizál, de a képviselői mandátumáról való, két évvel ezelőtti lemondása óta jóval kevesebbet szerepelt a közéletben, mint korábban. Most a Jobbikból kilépve egy új párt, a Mi Hazánk Mozgalom alapításával került újra előtérbe. Mivel töltötte a napjait az elmúlt időszakban?
– Elsősorban főállású apa vagyok három kisgyerekünk mellett, valamint önkéntes tartalékos honvéd főtörzsőrmester. Évente néhány hónapot szolgálok a határon, vagy ahol szükség van rám. Érdekes, hogy a honvédség jobban tűri belső, építőnek szánt kritikáimat, mint korábban a Jobbik, vagy legalábbis Vona Gábor. Az elmúlt években a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen kommunikáció és médiatudomány szakon tanultam, illetve áthallgattam más szakokra, így például politológiára is, vagy épp most vizsgáztam ötösre romológiából, korábban pedig a holokoauszt történelméből, bár azt nem önként választottam. Az is benne volt a pakliban, hogy többé nem fogok politizálni, de most mégis így hozta a sors.
– Miért vetődött fel, hogy távozzon a politikai életből?
– A Jobbik két évvel ezelőtti tisztújításán Vona Gábor egyik pillanatról a másikra, a tagság véleményét felülírva, vétójogával élve kitett a párt élvonalából, mert nagyon jól tudta, hogy velem a Jobbik nem tud lényegében dezertálni a jobboldalról. Nemcsak alelnök, de képviselőjelölt sem lehettem, mégis, egyszerű tagként is mindenkit a pártban való maradásra buzdítottam, bízva abban, hogy visszafordíthatjuk a Jobbikot. Egészen a pártszakadásig, amikor a Dúró Dóra és Toroczkai László elleni koncepciós eljárások miatt nem maradt esély a párt jobb útra térítésére. Becsületbeli ügynek éreztük, hogy kilépjünk.
– A szakadásról az úgynevezett néppártosodás tehet?
– A néppártosodást eleinte elsősorban stílusváltásnak, kommunikációs finomhangolásnak nevezték, pontosabban hazudták. Valójában azonban komoly tartalmi váltás történt. A mindenáron való kormányra kerülés szándékával nem értettem egyet, ezt gyakran tettem szóvá Vona Gábornak, ám ezt a kritikát sem tűrte. Korábban a Jobbik programjának része volt az írni-olvasni nem tudók szavazati jogának megvonása, majd Vona Gábor a választmány döntését is egy személyben felülírva megváltoztatta. De feladták azt az alapító nyilatkozatunkba foglalt irányt is, miszerint elfogadhatatlan számunkra az uniós tagság, amely nemzeti függetlenségünk végzetes megcsonkításával jár. Egyetlen jelszó maradt: váltsuk le Orbán Viktort. Ez szerintem rossz önmeghatározás. Nem a Fidesz napi politikájának mínusz egyszeresének kéne lennie a Jobbik álláspontjának. Ne ez legyen az igazodási pont, hanem a régi jelszavunk: csak a nemzet.
– Ott volt a bérunió ötlete, ez sem saját politikai célkitűzés?
– Ezt nevezhetnénk akár kreatív ötletnek is, de inkább szemfényvesztés. Semmiképpen sem elvszerű az EU kezébe adni jelenleg nemzeti hatáskörbe tartozó döntési lehetőségeket, például az adópolitikát. Ráadásul az, hogy az unió majd jótékonysági intézményként megoldja a bérfelzárkóztatás problémáját, nemcsak naiv elképzelés, hanem a magyar emberek megtévesztése. Az EU megreformálásának további ígérgetése helyett szerintünk már az unió utáni életre kellene felkészülni.
– Toroczkai László a kizárása után arról beszélt, a Jobbik elkezdett liberális irányba tolódni. Egyetért ezzel?
– Nagyon súlyos önfeladásnak tartom a lezajlott folyamatot. Vona Gábor nemcsak a gárdamellényét, hanem sokadik köpönyegét is levette. Többen azzal áltatták magukat, hogy ez csak a felszín, és kormányra kerülve visszatérünk a régi, radikális változást célzó elveinkhez, de Heller Ágnestől Havas Henrikig sok olyan személy került a Jobbik holdudvarába, és lett „politikacsinálója” a pártnak, akiknek semmi keresnivalójuk nem lenne ott. A homoszexuális felvonuláson részt vevő Momentum és a már Schiffer Andrásnak is vállalhatatlanul elvtelenné váló LMP mint koalíciós partner? Ez is Vona Gábor egyszemélyi döntése, politikai ámokfutása volt, amivel tényleg liberalizálta a Jobbikot.
– Mi változott még?
– A döntéshozatal egyre inkább centralizált lett. A 2016-os tisztújításon Vona vétójával példát statuáltak, aminek köszönhetően szinte csak olyan emberek kerültek az elnökségbe, akik mindenre bólogattak, amit az elnök és a pártigazgató mondott. Sokan pedig ebből tanulva inkább befogták a szájukat, belesimultak az új rendszerbe. Mára a frakció többsége ilyen mamelukokból áll. De ez legyen az ő bajuk, én már inkább a Mi Hazánk Mozgalommal szeretnék foglalkozni.
– Dúró Dóra személyében a közvélemény-kutatások szerint a frakció legnépszerűbb tagját zárták ki, és Toroczkai László is a Jobbik egyik legismertebb arca volt. Sneider Tamás és Gyöngyösi Márton, a párt új vezetői inkább másodvonalbeli politikusok voltak. Hogyan kerültek ők előtérbe?
– Ők Vona Gábor legközelebbi bizalmasai, bábjai, akik garantálhatják számára, hogy visszatérhessen a Jobbik élére, hiszen egyértelmű, hogy ezt tervezi. Most viszont muszáj volt lemondania, hiszen annyiszor megígérte, hogy a Jobbik megnyeri a választást, hogy minden hitelességét elveszítette volna, ha nem vállalja a felelősséget a vereségért.
– Tényleg elhitték, hogy nyerhetnek?
– Sosem tudtam, hogy Vona lelke mélyén mi van, de a szűk környezetével, például a frakció döntő többségével sikerült ezt elhitetnie. Nagyon veszélyes, ha olyan emberek hozhatnak döntéseket egy ország sorsáról, akiknek ennyi politikai realitásérzékük sincs. Mindent feltettek a győzelemre, a párt egész gazdálkodását is. A Jobbik intézményrendszerét évente több mint egymilliárd forintból tartották fenn, most mégis tele vannak adóssággal. Ha valaki így kezeli a pártja pénzét, hogyan gazdálkodna az ország vagyonával? Fájt, hogy nem tűrték meg, ha reális ellenvéleményt, kritikát próbáltam megfogalmazni, mondván: nem hiszek a néppártosodásban, akadályozom azt.
– Hisz a néppártosodásban?
– Attól függ, hogyan definiáljuk a kifejezést. Ha azt jelenti, hogy az egész nemzetet képviseljük, akkor igen, de nem úgy, hogy elveinket feladva megpróbálunk mindenkinek megfelelni, hanem úgy, hogy saját meggyőződésünk szerint próbálunk válaszokat adni a teljes társadalom problémáira. A néppártosodás viszont sajnos az elvtelenség szinonimája lett a Jobbikban. Így nem lehet szakpolitikai kérdésekben dönteni, ez nemcsak hiteltelen, de komolytalan viselkedés is.
– Mit szól azokhoz a véleményekhez, hogy a Jobbik pártszakadása a Fidesz szalámitaktikájának köszönhető, s a pártban a Fidesz ügynökei dolgoztak?
– Ezt mindenképpen cáfolnám, nevetségesnek tartom az ilyen kijelentéseket. A pártszakadásért Vona bábjai, Gyöngyösi és Sneider a felelősek. A pártvezetés elhibázott politikai stratégiája mellett az ő emberi és politikusi alkalmatlanságuk vezetett ide. Nem őszinteségi rohamukban, hanem kommunikációs bakiként ismerték be azt, hogy elköltötték az Állami Számvevőszék által kiszabott bírságra összegyűjtött adományokat. Gyöngyösi pedig közvetlenül a tisztújítás után, amikor még szó sem volt a platform alapításáról sem, kijelentette, az elnökségnek meg kell vizsgálnia, hogy Dúró Dóra maradhat-e a frakcióban. Pusztán azért, mert elindult a tisztújításon. Nem bírták elviselni, hogy Toroczkai Lászlóék komoly ellenszélben is majdnem megnyerték az elnökválasztást. A Jobbik ellen rengeteg sajtópert veszítettek a Fidesz-közeli médiumok, és ezért joggal lehetnek fenntartásaink velük szemben, de elfogadhatatlan, hogy Fidesz-ügynöknek neveznek bárkit, aki nyilatkozik ezeknek az orgánumoknak, miközben Kálmán Olgának persze lehet tenni a szépet.
– Ezek szerint úgy látja, hogy a Jobbik magának köszönheti a pártszakadást?
– Alapvetően igen. Egy ilyen szoros tisztújítás után a kiegyezésnek kellett volna következnie, ehelyett a politikai leszámolást választották a vezetők. A szavazatok és az állami támogatás megszerzése érdekében kellett nekik Toroczkai László és Dúró Dóra, de a választások után „dobták őket”.
– Dúró Dóra arról beszélt, a kilépés érzelmileg is megviselte. Túlléptek már a gyászidőszakon?
– Nehéz volt, hiszen a Jobbikot saját gyermekünknek tekintettük. Egy párkapcsolat lezárásához hasonlóan a „pártkapcsolati szakítás” is nagyon nehéz, még akkor is, ha minden racionális érv emellett szól. Sokan még nem tudtak elszakadni, elsősorban érzelmileg kötődnek a Jobbikhoz, de sokan egzisztenciálisan is. De előbb-utóbb mindenkiben meg fog születni ez a döntés, aki ragaszkodik az eredeti elveinkhez. Mi nem változtunk, Vona Gáborék viszont igen, ezért az lett volna a korrekt eljárás, ha ők alapítanak új pártot. Ehelyett gyakorlatilag ellopták a pártunkat. A kilépésünk után sokan követnek minket, már több mint hatvan önkormányzati mandátumot is veszített a Jobbik, és elképesztően erős társadalmi igényt tapasztaltunk, hogy új politikai erőt hozzunk létre. Ezért alapítottuk meg a Mi Hazánk Mozgalmat. A Jobbiknak múltja van, nekünk viszont jövőnk. Mi már nem a múltról, hanem erről a szebb jövőről szeretnénk beszélni.
– Milyen pártként definiálná a Mi Hazánk Mozgalmat? Mit szeretnének képviselni?
– Nemzeti elvpártnak nevezném, mely erős eszmei alapokra épül, és őrzi a hitelességét. A társadalmi problémákra megoldást kínáló, alulról építkező, mozgalmi jellegű pártot szeretnénk. Ma jobboldali kormány vezeti az országot, melynek most a nemzeti oldalról megfogalmazott, józan kritikára, konstruktív ellenzékre van szüksége. Ezt a szerepet szeretnénk betölteni, radikálisabb változást célzó válaszokat fogunk megfogalmazni. Például a kormányzati sikerterületként bemutatott népesedéspolitikában a kormány érdemeinek elismerése mellett ki kell mondani, gyökeres változásra van szükség. Még mindig a nemzethalál és az államháztartás összeroppanása fenyeget, nemcsak az elöregedő társadalom, de a cigányság népességrobbanása és a dolgozó magyarok Nyugatra vándorlása miatt is. A napokban hozunk nyilvánosságra egy vitairatot, majd egy társadalmi párbeszéd után augusztus 20-án szeretnénk elfogadni a fővárosi Városligetben, a Mi Hazánk Mozgalom családi és politikai rendezvényén. Szeretnénk tabunak számító kérdésekkel, a magyar–cigány együttéléssel, szegregációval, bentlakásos iskolák létrehozásával, az egészségügyi rendszer potyautasaival, a parkolási maffiával, a Fidesz-kormányok alatt csúcsra járatott korrupcióval, a politikusbűnözéssel, az akár szibériai bérrabtartás vagy a halálbüntetés bevezetésének lehetőségével, a milliárdosok vagyonadójának bevezetésével vagy az egy-két hónapos sorkatonai kiképzés szükségességével foglalkozni. Remélem, ezekről sikerül egy komoly társadalmi vitát folytatni.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
