Köszöntsük-ema a nőket? Tisztelegve áldozatos munkájuk előtt, amit a családért, nemzetünk,fajunk fennmaradásáért tesznek… várjunk csak, hát nem is ezért tisztelgünkelőttük… nem is ezért ünnepeljük őket, nem ezért mondunk köszöntőt nekik.
A nőnapnem arról szól, hogy meghajlunk a nők előtt, mert ők kiteljesednek a nőiabszolútomhoz viszonyítva, hanem arról, hogy férfiakhoz hasonlóvá válva élnek.Ez egy ünneplésre méltó dolog lenne? Olyan, mintha ünnepelnénk, hogy a férfiakmilyen csinosan járnak magassarkúban és milyen szépen sminkelnek. Abszurd…
A mai napnem tisztelgés a nők előtt, hanem asszisztálás a férfivá kényszerítésükhöz, elismeréseannak, hogy rendjén vannak a dolgok.
Az ünneperedetileg, mint a „Munkásnők Nemzetközi Napja” lett meghirdetve. A I.Internacionálé (London, 1864.) és a II. Internacionálé (Párizs, 1889.) aszerves gyökereitől elidegenített, megalázott munkásnőből héroszt faragott,méghozzá olyan héroszt, aki levetheti magáról a férfiak évezredes rabigáját. Adátum eredete egy gyakorlatilag ismeretlen szövőnői sztrájkra vezethető vissza,de ténylegesen az oroszországi 1917-es „februári forradalom” (aGergely-féle naptár szerinti március 8-a) kezdeteként elkönyvelt petrográdinőtüntetéssel nyerte el mai státuszát.
Aszélsőbaloldali/marxista feminizmus nem a női ideál, a női abszolútumegyenlőnek való elismeréséről szólt, nem a nőiség, mint idea tisztántartásárólés megőrzéséről, azt a férfi ideával egyenrangúvá hozataláról. Nem! Hanem a nőkkimozdításáról természet adta szerepükből, „megszabadítani” őket a férfiak„elnyomásától”. Azért harcoltak, hogy a nőket ismerjék el ugyan olyan embernek,mint a férfi, de az ezzel járó nőiséget nem, hanem csak magát a nőt, mintszemélyt.
Hogy, amijár a férfinak, az járjon a nőnek is. De akkoriban nem volt általános szavazatijog, nem csak a nőknek nem volt szavazati joga, de sok férfinak sem.
Ami ellenharcoltak (ill. harcolnak még mindig), az a szellemileg és biológiailagdeterminált tulajdonságok, amik a nőt nővé, a férfit pedig férfivá teszik. Egytermészetes összhangról, egymás kiegészítéséről van szó, egyik fél semlétezhetne a másik nélkül, csak üresen és az elhagyatottság gondolatánakfolytonos kísértésében.
A maivilágban bevett gyakorlat, miszerint a nők és férfiak egyenlőek, csak mamodernnek számító keretek közt tartható állapot. Ha történne egy komolyabbtermészeti katasztrófa, bármi, ami a ma ismert eszközök használatát több százévre visszavetné, akkor a társadalom nem tudná tartani a mára megtanultszokását. Vélhetőleg visszatérnénk a kisebb közösségekbe, lejátszódna az, ami aRóma bukásakor, a városok elnéptelenednének, valószínűleg létrejönnénekállamok, vagy a meglévők meg tudnák őrizni államiságukat. De a társadalomberendezkedése megváltozna és újra a közösségek jelentenék az egyetlenbiztonságot, ami az életben maradáshoz kell. A közösség léte pedig afiataloktól függ, hogy van-e utánpótlás, lesz-e gondozója az időseknek. Újrakialakulna az őskorból hozott, és az újkor végéig fenntartott munkamegosztás,miszerint a férfi a család eltartója, a nő pedig a háztartás vezetője és agyermekek gondozója, nevelője.
Ezért hibamagunkat ábrándokba ringatni! Nem vagyunk egyenlőek, nem tudnánk létezni egymásnélkül, egymásra vagyunk utalva! Ha elhisszük, hogy lehet a másik fél nélkülugyanolyan jó életünk; hogy a másik fél ugyanolyan, mint én, csak annálrosszabb lesz a felismerés egy esetleges katasztrófa esetén, hogy minden, amiteddig gondoltunk csak egy jól felépített hazugság volt. Egy hazugság, mert nema természet adta szabályokra helyezte a társadalmat, hanem a természetetpróbálta alakítani a torz társadalmi elképzelésekhez. Ezért van bukásra ítélveés ezért is fog elbukni.
A nőnapnem a nőkről szól, a nőnap a férfivá vált nőkről szól, akik alacsonyabb rendűek,mint egy tisztán nőies nő, aki számára március 8. nem több egy fogyasztóiünnepnél.
Testvérek!Ne köszöntsük hát a nőket ma, hanem tisztelegjünk az igazi nők és a női ideaelőtt, hogy ma nem ünnepeljük ezt, a férfivá vált nők ünnepét. Ha szemrehányásttesznek nekünk, pedig magyarázzuk el nekik, miért káros a jelen korszellemrájuk nézve. Másrészről pedig március 25. a magyar nőnap – Gyümölcsoltó Boldogasszonynapja, Jézus fogantatásának ünnepe. A magyarság mindig ezen a napon ünnepelte anőket, az anyákat, járjunk mi is így, tisztelegve a női idea előtt, amit Máriatestesít meg és követve hagyományainkat!
Zárásképpálljon itt egy idézet Evolától, bár kétségtelen, hogy van, amiben vitatkoznánkvele, de ebben egyetértünk:
“A nő férfival szembeni alsóbbrendűségének,egyenlőségének vagy fensőbbrendűségének gyakran vitatott problémájatulajdonképpen álprobléma. A kérdés valójában azért értelmetlen, mertelőfeltételezi, hogy a férfi és a nő egymással összemérhetők. Ha minden művi,felszínes és mesterkélt előítéletet félreteszünk, azt kell látnunk, hogy olyanjellegű különbség van a platóni értelemben vett férfi- és nőidea között, hogyazokat lehetetlen egymással összemérni. Ugyanúgy értelmetlen feltenni akérdést, hogy a nő magasabb vagy alacsonyabb rendű-e a férfinál, mint azontöprengeni, hogy a víz magasabb vagy alacsonyabb rendű-e a tűznél. Az egyik nemszámára mintául szolgáló mértékről tehát nem az ellenkező nem, hanem kizárólagsaját nemének „ideája” gondoskodhat. Másképpen megfogalmazva, az egyetlen dolog,amit egy adott nő magas- vagy alacsonyrendűségének megállapítása kapcsántehetünk az, hogy lénye alapján a tiszta, abszolút nőhöz, a női nem sajátmintaképéhez viszonyítjuk; akárcsak a férfi esetében, ahol hasonló értelembenkell eljárnunk. Éppen ezért a modern nő jogkövetelései abból a tévedésenalapuló kisebbségi komplexusból erednek, amely szerint a nő a férfinálalacsonyabb rendű lenne. Még egyszer ismételjük meg, az egyetlen minőségi mérceaz, hogy valaki milyen mértékben képes saját természetét megvalósítani. Ilymódon magától értetődik, hogy a tökéletesen nőies nő magasabb rendű, mint aférfiatlan férfi.” (Julius Evola: A szexus metafizikája I.11.)
Úgylegyen!
Bognár Albert – Zöldinges.net
A Nőnap-e a nőnap? bejegyzés először Zöldinges.net-én jelent meg.
Forrás:zoldinges.net
Tovább a cikkre »
