Mindenképpen kompromisszumot kell kötni ahhoz, hogy béke, de legalábbis fegyverszünet legyen – állítja Nógrádi György. Az ismert biztonságpolitikai elemző szerint Ukrajnának gyakorlatilag elfogytak a hadra fogható tartalékai, de a Nyugat meg fogja akadályozni, hogy az oroszok győztesen kerüljenek ki a konfliktusból. Folytatódik interjúsorozatunk, amelyben elemzőket, biztonságpolitikai szakembereket kérdezünk az orosz-ukrán háború első évét és a kilátásokat értékelve.
Az ukrajnai háború túl van az első évén, a csatatereken nem született döntés. Ha dióhéjban kellene összefoglalni, hogyan változott az orosz és az ukrán stratégia február 24-e óta?
Az eredeti orosz terv az volt, hogy a háborút kilenc nap alatt megnyerik, hasonlóan, mint 2014-ben a Krím elfoglalásakor. Úgy számoltak, két nap alatt elfoglalják Kijevet, ebből semmi nem jött be. Jelenleg Oroszország számára katonailag három lehetőség van: a hosszú keleti fronton támadni, Transznisztria felől elfoglalni a tengerpartot, beleértve Odesszát, vagy megindulni Belarusz irányából, ahogy azt tették a háború elején.
Az ukránok múlt februárban még azzal számoltak, hogy lemondanak húsz évre a Krímről és legyen népszavazás a Donbász hovatartozásáról. Ahogy megindult a tömeges nyugati pénzügyi és katonai támogatás, Kijev ezektől az elképzelésektől visszakozott, és most már egy talpalatnyi földről sem hajlandó lemondani.
A háború a nagyhatalmak erőviszonyait is átrendezte. Kik a nyertesek, kik a vesztesek?
Az európai vélemény nem egységes: a baltiak, a lengyelek, a skandinávok és a britek kőkemény fellépést követelnek az oroszokkal szemben, a többiek óvatosabbak. Gazdaságilag Európa a háború legnagyobb vesztese, a szankciók jobban sújtják az öreg kontinenst, mint Oroszországot.
Az USA a stratégiai célját elérte, Oroszország és Európa egyidejűleg gyengült, másfelől azonban Moszkva és az Egyesült Államok deklaráltan első számú ellenfele, Peking stratégiai partnerséget kötött.
Kína számára előzetesen az volt a fő dilemma, hogy Szibériát célozza meg, vagy Tajvant próbálja visszafoglalni. A jelenlegi helyzetben a válasz nyilvánvalóan Tajvan, ennek időpontja azonban nem ismert.
Említette, hogy gazdaságilag Európa veszített a legtöbbet, miközben az is nyilvánvaló, hogy a háború addig húzódhat, amíg a hadviselő felek képesek finanszírozni a kiadásokat. Mik a kilátások a gazdasági fronton?
Kezdjük az elején, Ukrajna a nyugati támogatás nélkül 24 órán belül összeomlana. Oroszország esetében a nyugatiak azzal számoltak, hogy 8-12 százalékkal esik vissza a gazdaság éves szinten. Ezzel szemben – különböző adatok vannak – 1,5-2,5 százalékkal csökkent az orosz gazdaság. Ezt ellensúlyozza, hogy a kőolaj és a földgáz ára a szankciós politika következtében egekbe emelkedett. Az oroszok az energiahordozókat Európa helyett az ázsiai, elsősorban távol-keleti piacokon értékesítik. Európa ezeket a nyersanyagokat visszavásárolja az indiai feldolgozás után sokkal drágábban. A válasz tehát az, hogy
Európa óriásit bukott, Oroszország valamelyest visszaesett, Ukrajna gazdaságilag nem létezik, Kína rengeteget profitált, az Egyesült Államok pedig sokkal drágábban el tudta adni a palagázt.
A kelet-ukrajnai harcok kísértetiesen emlékeztetnek az első világháborúra, amelyet hosszú felőrlő harcok után a nagyobb tartalékok döntöttek el. Az ukrajnai háborúban megismétlődhet ez a forgatókönyv, vagy mégis lehetséges diplomáciai rendezés?
Ott tartunk, hogy Ukrajnának hadra fogható tartalékai gyakorlatilag nincsenek. Azon gondolkodnak, hogy leszállítják a hadköteles állomány korhatárát 18 év alá, vagy felemelik 60 év fölé, esetleg behívják a nőket. A következő megoldás az lenne, ha Kijev NATO-csapatokat hívna be, de ez egyet jelentene a harmadik világháborúval.
Ukrajna abban bízik, hogy a beérkezett nyugati fegyverekkel legyőzi az oroszokat, nekem meggyőződésem, és a négycsillagos német tábornokok többsége is így gondolja, egy atomhatalommal szemben nem nyerhetnek.
A Nyugat azt sem fogja hagyni, hogy Oroszország kerüljön ki győztesen a konfliktusból, s mivel Ukrajnának elvi esélye sincs a győzelemre, mindenképpen kompromisszumot kell kötni ahhoz, hogy béke, de legalábbis fegyverszünet legyen. Meggyőződésem, hogy az oroszok a Krímről és a Donbászról nem fognak lemondani, az összes többi terület politikai kompromisszum kérdése lesz.
Térjünk ki még Közép-Európára, a háború láthatóan fellazította a visegrádi együttműködést. A szlovák külügyminisztertől az utóbbi napokban már egészen elrugaszkodott kijelentéseket hallhattunk. Van tartalék a közép-európai együttműködésben?
A válaszom az, hogy Szlovákiában választások lesznek.
A V4 államai változatlanul egyetértenek két kulcsfontosságú kérdésben: Európában a kelet-nyugati tranzitvonalak mellett szükség van az észak-déli folyosóra, és nem akarunk migránsokat.
Más kérdésekben pedig vannak vitáink.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
