Egyre nagyobb a nyomás az Európai Unión, hogy megreformálja egyik legmélyebben gyökerező szabályát, az egyhangú döntéshozatalt. A hivatalos, globalista narratíva az, hogy az „Oroszország által jelentett katonai fenyegetés és a változó geopolitikai környezet arra készteti a blokkot, hogy újraértelmezze önmagát”. Ennek a folyamatnak a középpontjában a vétójog kérdése áll. Jelenleg az EU-ban lévő országok többsége globalista-progresszív országvezetés alatt áll. Amennyiben sikerülne eltörölniük a vétójogot, hatékonyabban vihetnék keresztül az olyan politikai célokat, mint az Oroszország elleni háborús erőfeszítések, az EU eladósítása, fegyverkezés, szabadkereskedelmi egyezmények az európai gazdák likvidálásával, háborús eszkaláció, Ukrajna és Moldova gyorsított uniós tagsága, migráció vagy tanszgender-propaganda. Lényegében a tagállami hatáskörök nagymértékű leépítéséről van szó, amellyel a kis tagállamok sorsát a nagyokhoz kötnék, az ellenkezés lehetősége nélkül.
A vétójog mint „a fejlődés gátja”
A jelenlegi uniós szerződések szerint egyhangúság szükséges a külügyek, az uniós bővítés, az adózás és az EU-költségvetés területén. Ezt a szabályt a nemzeti szuverenitás védelmére és a kisebb tagállamok érdekeinek érvényesítésére tervezték.
Addig nem is volt ezzel különösebben nagy probléma, amíg a nyugati nagy tagállamok nem kezdtek el olyan döntéseket hozni, amelyek összeegyeztethetetlenek voltak a kisebb vagy keleti tagállamok érdekeivel.
Az első nagy feszítőpróba a görög válság volt. Lehet, hogy a görög vezetés meghamisította a pénzügyi jelentéseket, de az kizárt, hogy a bankárok és pénzügyi alapok ne lettek volna tisztában azzal, mennyivel tartozik nekik Görögország. A trükközésért ennek ellenére a hétköznapi választópolgárok fizettek. Elsősorban a németek, akik ugyanakkor közös teherviselésre kényszerítették az egész EU-t.
Ugyanez a közös teherviselés jelent meg a migráció esetében is. A nyugati tagállamok terve a migránskvótákon keresztül az volt, hogy a beözönlő tömegekből kiszemezgetik a munkára fogható migránsokat, a többit pedig majd Közép-Európa és Dél-Európa szállásolja el a saját adófizetői terhére.
Az érdekkülönbségek kis- és nagy országok, illetve bizonyos szempontból nyugati és keleti országok között egyre nőttek. Brüsszel, hogy nagy tagállamok akaratát érvényesítse, elkezdte lemorzsolni a tagállami ellenállás eszközeit. Mikor ez nem sikerült, zsarolóeszközöket vetett be. A transzgender- és a migránspárti propaganda felpörgetésével párhuzamosan jogi eszközöket kreált az uniós pénzek blokkolásához. Többek között a jogállamisági klauzula is ide tartozik.
Sokszor elhangzik, de azért leírjuk: az uniós források nem könyöradományok. A keleti tagállamok azért kapják, mert megnyitották piacukat a nyugatiak előtt, munkaerőt adtak nekik, sőt, tétlenül és tehetetlenül viselik az agyelszívás káros hatásait is. Nem mellesleg, az uniós források nagy részét a nyugati cégek szívják ki a gazdaságból. Így amikor Brüsszel uniós forrásokat tart vissza, azt politikai zsarolásként teszi.
Összefoglalva tehát, az EU addig tudott viszonylag gyorsan reagálni az eseményekre, amíg könnyű volt konszenzust teremteni. Az elmúlt másfél évtizedben azonban egymást érik a nehezebbnél nehezebb dilemmák, ahol minden tagállam a maga érdekeit próbálja érvényre juttatni. Az EU-ban alkalmi klikkek jelennek meg, ahol a gazdagabb országok kevesebb pénzt akarnak fizetni, de az általuk okozott károkat (migráció) ráterhelnék a szegényebb országokra. A szegényebb országok pedig nem értik, hogyan jutottak ide, mert nem erre fizettek be 2004-ben és 2008-ban.
Ezt a konfliktust nevezik a brüsszeliek a „fejlődés gátjának”. Fejlődés alatt természetesen a globalista elit és néhány nagy nyugati tagállam akaratának feltétlen teljesülését értik.
A sajtóban persze jóval primitívebb indoklásokat olvashatunk: állítólag Magyarország sorozatos vétója Ukrajna uniós csatlakozása kapcsán „indokolja” a vétójog eltörlését. Ez már csak azért is nevetséges, mert Brüsszel a migránsválság kitörése, és a tagállami ellenállás megjelenése óta igyekszik eltörölni a vétójogot – ez már egy tíz éves történet.
A vétóellenes országok a minősített többségi szavazást javasolják alternatívaként. Tény, hogy ez a döntési mechanizmus már most is működik egyes területeken. A döntés elfogadásához a tagállamok legalább 55%-ának (jelenleg 15 ország) támogatása szükséges, amelyek együttesen az EU teljes népességének legalább 65%-át képviselik. Ezt a megközelítést „kettős többségnek” nevezik.
A probléma vele az, hogy a kisebb tagállamokat a franciák vezette „déli” és a németek vezette „északi” klikk együtt könnyen leszavazná. Vagyis az EU két nagy tagállamok akaratát tükrözné vissza. A helyzet még durvább lenne a kis tagállamok számára, ha Ukrajna belépne az EU-ba, mert Kijev nem csak Párizs és Berlin akaratát, de a nem EU-tag London és Washington akaratát is megtestesítené.
Nem meglepő: a németek álltak a vétóellenes harc élére
Egy országcsoport Németország, Ausztria és Szlovénia vezetésével aktívan szorgalmazza a minősített többségi szavazás kiterjesztését. Érvelésük szerint a jelenlegi szabály lehetővé teszi, hogy „egyetlen kormány túszul ejtse” a blokk többi részét.
Németország és más tagállamok szerint egy rugalmasabb szavazási rendszer elengedhetetlen egy nagyobb és határozottabb unió számára. A reformot az EU legmagasabb szintű vezetői, köztük Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (aki német) és Antonio Costa, az Európai Tanács elnöke (aki Portugál) is támogatják.
Von der Leyen 2025-ös évértékelő beszédében sürgette a tagállamokat, hogy „szabaduljanak ki az egyhangúság béklyóiból”. Már korábban is hangsúlyozta, hogy bizonyos kulcsfontosságú területeken „az egyhangú szavazásnak egyszerűen nincs többé értelme, ha gyorsabban akarunk haladni”. Ennek ellenére a korábbi reformkísérletek, mint Jean-Claude Juncker 2018-as és Angela Merkel 2021-es javaslata, elakadtak a kisebb tagállamok ellenállása miatt.
A szuverenitás védelmezői
A javaslat ellenzői, köztük Magyarország, Görögország és Hollandia, attól tartanak, hogy a vétójog elvesztése megfosztaná a kisebb országokat a nemzeti szuverenitást érintő kérdésekben való érdekérvényesítési lehetőségüktől. Magyarország a vétó legfőbb védelmezőjeként pozícionálta magát. Orbán Viktor korábban a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) kormányában talált szövetségesre, amely megvédte Budapestet az uniós fegyelmi eljárásoktól.
Az új, EU-párti lengyel kormány hivatalba lépésével Orbán elvesztette ezt a fontos szövetségest, de azóta Robert Fico szlovák miniszterelnökben talált partnerre. A jövőben a csehországi Andrej Babiš pártja is csatlakozhat ehhez az euroszkeptikusabb vonalhoz. Ezzel fennmaradhat egy közép-európai blokk, amely több kulcsfontosságú kérdésben szembehelyezkedik az unió többi részével.
Fontos kiemelni, hogy a németek verték szét a V4-et is. A V4 működésének ellehetetlenítése volt az első lépés a vétójog eltörlése felé. Most esély kínálkozhat a visegrádi csoport feltámasztására. Nem véletlen, hogy ennek esélyével kezdték vehemensebben szorgalmazni a vétójog eltörlését.
Persze, minden szuverenitást védő tagállam más és más okból állt a vétójog mellé. A hollandok a pénzügyi-adózási döntésektől féltik önmagukat, mint nettó befizető országot. Hollandia tagja a „fösvény négyeknek”, akik rendszeresen drámai megszorításokat szorgalmaznak a költségvetésről szóló vitákon.
Görögország a hollandiai érvelés ellenpólusán van, ő az uniós mentőcsomagok (görög csomag) haszonélvezőjeként meg akarja őrizni az alkupozícióját, hogy Brüsszel ne szabhasson ki rá túl szigorú feltételeket. Egyébiránt pedig fenn akarja tartani a vétót, ha egyszer a jövőben végül Törökország mégis beléphetne az EU-ba, akkor zsarolhassa Ankarát. A két ország kapcsolata Ciprus miatt rendkívül feszült, annak ellenére, hogy mindketten NATO-tagok. Görögország viszonylag magas hadi kiadásait épp Törökországgal indokolja.
Magyarország a migráció, a háború és a tagállami hatáskörök megnyirbálása ellenében védi a vétójogot.
Bővítés és geopolitika
A szavazási reformról szóló vita szorosan kapcsolódik a bővítés újbóli lendületéhez. Oroszország ukrajnai inváziója a bővítést biztonsági és befolyásolási kérdéssé tette. Ukrajna és Moldova 2022-ben tagjelölti státuszt kapott, amit Bosznia-Hercegovina és Grúzia követett. A Nyugat-Balkán országai szintén megerősítést kaptak, hogy az út nyitva áll előttük.
Azonban egy akár 35 tagúra bővülő EU a jelenlegi döntéshozatali rendszerrel szinte biztosan megbénulna. Az is aggodalomra ad okot, hogy az új tagok a jövőben szintén vétójogukat használhatják történelmi sérelmek rendezésére, ahogy arra már volt példa a múltban.
Képzeljük el, hogy Ukrajnát felveszik az EU-ba. Értékrendi és háborús, valamint pénzügyi kérdésekben nyilván a nyugatiakat támogatná, de az agrártámogatások kérdésében már szembe kerülne Lengyelországgal és Németországgal.
A másik kérdés, hogy ugyan Ukrajna tagfelvételét Magyarország blokkolja, a nyugat-balkáni bővítést már Franciaország. A kettős mérce elég szembetűnő.
Jelenleg a vétójog kapcsán elég vegyes képet kapunk, a jövő pedig még bonyolultabbnak tűnik. Ám sokkal valószínűbb, hogy mire a vétójog eltörlése valóban megvalósulna, a belső feszültségek miatt az EU darabjaira hullik, vagy megszűnik létezni abban a formában, ahogy ma ismerjük.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Andy Wong
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
