Kedden Genfben ismét összeültek az amerikai, ukrán és orosz tárgyalópartnerek, hogy folytassák az orosz–ukrán konfliktus lezárását célzó egyeztetéseket.
A The Economist hetilap szerint azonban az ukrán delegáció helyzetét nehezíti a belső megosztottság, mivel a küldöttség két eltérő irányvonalra szakadt. Az egyik csoport az Egyesült Államok védnöksége alatt álló gyors megállapodást szorgalmazza, míg a másik inkább várna a kedvezőbb feltételekre.
Sietni vagy várni?
A gyors megállapodást támogató csoportot – amelyet az elnöki hivatal jelenlegi vezetője és az ukrán katonai hírszerzés korábbi parancsnoka, Kirilo Budanov vezet – azzal érvel, hogy nem szabad elszalasztani a lehetőséget. Erre nemrég Donald Trump amerikai elnök is utalt, amikor nagyobb aktivitásra szólította fel az ukrán államfőt, hogy Kijev ne veszítse el az Oroszországgal való békekötés „rendkívüli esélyét”.
Ezzel szemben a másik tábor, amely az elnöki hivatal korábbi, egy energetikai korrupciós botrány után távozott vezetőjéhez, Andrij Jermakhoz köthető, óvatosabb a gyors békével kapcsolatban. A The Economist ugyanakkor rámutat: a kivárásra épülő stratégia hatalmas kockázattal jár.
Fogy az idő Kijev számára
A kivárás hívei abban bíznak, hogy Ukrajna javíthatja tárgyalási pozícióit az orosz gazdaság meggyengítésével, ami korlátozná Moszkva katonai forrásait. A probléma viszont az, hogy az idő nem Kijevnek dolgozik: az ország súlyos energia- és hithiánnyal küzd, miközben a frontvonalakon is emberhiánnyal viaskodik.
Volodimir Zelenszkij elnök láthatóan próbál egyensúlyozni a két megközelítés között. A lap szerint az ideális megoldás egy tartós békeszerződés lenne, kiegészítve egy világos, az Egyesült Államokkal kötött biztonsági egyezménnyel, amely szilárd garanciákat tartalmaz.
Az orosz álláspont és a washingtoni nyomás
Egy ilyen forgatókönyv azonban nemcsak ukrán, hanem orosz részről is engedményeket követelne, valamint Washington következetes nyomásgyakorlását Moszkvára. A The Economist ugyanakkor figyelmeztet az amerikai hozzáállás következetlenségére, ami csökkenti annak esélyét, hogy ez a nyomás valóban megvalósuljon.
Közben az orosz delegáció élére Genfben visszatért a Kreml tanácsadója, a korábbi kulturális miniszter, Vlagyimir Megyinszkij. Az ő mozgástere azonban korlátozott, mivel szigorúan az előre meghatározott utasításokat kell követnie.
Moszkva továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Ukrajna mondjon le azokról a területekről is, amelyeket az orosz hadseregnek még nem sikerült elfoglalnia. Kijev ezt a követelést elutasítja. Bár Oroszország jelenleg Ukrajna területének körülbelül egyötödét ellenőrzi, igényt tart a teljes Donyecki területre, beleértve azokat a részeket is, amelyek még ukrán kézen vannak.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: Ukrainian National Security and Defense Council press office via AP
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
