Nincs szükségünk a hullák színházára

Nincs szükségünk a hullák színházára

1962 óta minden évben március 27-én egy nagy színházművész köszöntheti a színházi világot. Jean Cocteau, Arthur Miller, Laurence Olivier, Peter Brook után 2016-ban Anatolij Vasziljevet kérték fel erre a kivételes megtiszteltetésre. Vasziljev egyik kedvenc színésznője egyébként Törőcsik Mari, és barátság fűzi Vidnyánszky Attilához is. Nemsokára rendezni is fog a Nemzeti Színházban.

Anatolij Vasziljev orosz színházrendező, színházelméleti gondolkodó és pedagógus a színházművészet egyik leginkább öntörvényű kísérletezője, akit hazájában olykor értetlenség, külföldön hihetetlen elismerés vesz körül. Vasziljev színházi világnapi üzenetében felteszi a kérdést, hogy szükség van-e színházra, ugyanis a színház manapság jelentéktelenné vált a városokban és az országokban lejátszódó tragédiákhoz képest.

Szerinte egyértelmű, hogy a színház bármit el tud mondani: “Azt is, ahogy az istenek az egekben élnek, ahogy a rabok barlangokban szenvednek és ahogy a szenvedély felemel, a szerelem elpusztít, hogy mennyire nincs szükség jó emberre, hogy hazugság ural mindent, és ahogy az emberek a lakásaikban élnek, a gyerekek pedig – a menekülttáborokban, és ahogy visszatérnek a sivatagba, és ahogy elválnak a szeretteiktől, a színház mindenről képes beszélni.”

Azt is írja, hogy a színház mindig volt, örökké lesz és az eljövendő ötven-hetven évben különösen nagy szükség lesz rá.

“Mert valamennyi művészet közül csakis a színház az – ahol a szó szájtól szájig, a tekintet szemtől szemig, a mozdulat kéztől kézig, testtől testig hatol. Nincs szüksége közvetítőre. (…) Fenébe a kütyükkel és a számítógépekkel – menjetek színházba” – írja Vasziljev. És azt is, hogy mindenféle színházra szükség van, csupán egyetlen színházra nincs szükség – a politikai játszmák színházára, a politikai egérfogó színházára, a politikusok színházára, a politika színházára.

“És legkevésbé a mindennapi terror színházára – legyen bár egyéni vagy kollektív; nincs szükségünk a hullák színházára, az utcákon és tereken, a fővárosokban és vidéken folyó vér színházára vallások és etnikumok között”.

Vasziljev Törőcsik Mari kedvéért rendezett

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója szerint – akit Vasziljevhez évtizedes barátság fűzi –  Peter Brook, Grotowski és Kantor mellett Vasziljev volt az utolsó valódi színházi újító, az utódok ezen mesterek eredményeit variálják, szintetizálják. Vidnyánszky az első, 2014-es MITEM-re, azaz a Madách Nemzetközi Színházi Fesztiválra meghívta Vasziljevet egy szakmai beszélgetésre.

Anatolij Vasziljev a jelenlegi Nemzeti Színház épületének első igazgatóját, Schwajda Györgyöt barátjának nevezte. Schwajda egyébként többször hívta rendezni Vasziljevet Magyarországra. Már a Lear király előkészületei folytak – amelynek érdekessége, hogy Vasziljev csak nőkkel játszatta volna el a darabot, illetve Lear királyt Törőcsik Mari alakította volna – amikor Schwajdát leváltották, és ezért Vasziljev lemondta az előadást.

Vasziljev többször dolgozott együtt Törőcsik Marival: Pesten, Szolnokon, Kaposváron és Moszkvában. Két nappal azután, hogy Törőcsik 2008 őszén visszatért a klinikai halálból, Vasziljev már a betegágya mellett állt, és azt mondta: “Mari, keljen fel, és gyerünk próbálni… „

Egy év múlva pedig Kaposváron bemutatták Törőcsik Mari főszereplésével a Vasziljev rendezte Naphosszat a fákon című előadást, amely próbáiról dokumentumfilm is készült. A kaposvári színházat akkor Schwajda György vezette.

Vasziljev azt vallja, hogy az igazi művészetnek az a feladata, hogy kívül kerüljön a kulturális életen és szembe helyezkedjen vele, hogy alapjaiban megújíthassa. Viszont úgy érezte, hogy erre ma nincs szükség, ezért döntött úgy, hogy elhagyja Oroszországot. Ugyanis olyan feltételeket támasztottak az általa alapított színházával (Drámai Művészetek Iskolája) szemben Moszkva város vezetői, amit ő nem tudott az alkotói szabadságának a feladása nélkül elfogadni. Ez az oka annak, hogy Vasziljev évek óta nem nagyon rendez, hanem inkább Európát járva tanít.

Majd Vidnyánszky Attila felkérte, hogy dolgozzon újra Törőcsikkel, ezúttal a Nemzeti Színházban. Vasziljev némi gondolkodás után igent mondott a felkérésre. Különleges kísérletre készült: Hemingway Az öreg halász és a tenger című regényéből készült színpadi adaptációja Törőcsik Mari egyszemélyes monológja lett volna. Törőcsik nagyon várta a Vasziljevvel való közös munkát. Ezt mondta:  “Én a Vasziljevvel fejjel is a falnak megyek. De az imádott rendezőm megteszi velem, hogy halálra dolgoztat több héten keresztül, hogy ünnepeljem magam a 80. születésnapomon”

A bemutatót a színésznő 80. születésnapján, 2015. november 23-án tartották volna. Nyáron el is kezdődtek Az öreg és a tenger című darab próbái, ám orvosai tanácsára Törőcsik végül nem vállalta a bemutatót.

A színházi világnap

A színházi világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) alapította, 1962 óta tartják meg március 27-én annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. A szervezők célja, hogy felhívják a figyelmet a színházművészet, tágabb értelemben a kultúra fontosságára, a színészek, színházi dolgozók tiszteletére, és kérjék a közönség szeretetét, támogatását.

A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) minden évben a színházi világ egy kivételes, nagy művészét kéri fel, hogy fogalmazza meg üzenetét a színház művészei és a közönség számára. Legelőször Jean Cocteau szövege hangzott el több mint húsz ország színpadán. Az előző években is olyan jelentős alkotók mondhatták el üzeneteiket, mint például Krzysztof Warlikowski, a kortárs lengyel színház egyik legnagyobb, világszerte elismert rendezője, a varsói Nowy Teatr művészeti igazgatója; John Malkovich amerikai színész; Dario Fo olasz drámaíró, színházigazgató, a commedia dell’arte műfajának megújítója vagy éppen Tankred Dorst német drámaíró, Judi Dench Oscar-díjas brit színésznő, Arthur Miller, a huszadik század egyik legnagyobb drámaírója, a legendás brit színész-rendező, Laurence Olivier, vagy az egyik valaha élt legnagyobb színházi újító, Peter Brook.

Egyszóval, a világ színházművészetének egyik legnagyobb kitüntetése, hogyha valakit felkérnek, ő írja a színháznapi köszöntőt. Idén tehát Anatolij Vasziljev kapta ezt a kitüntetést.

Csizmadia Izabella


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »