Nincs már status quo ante Mészáros Richárd2023. 11. 29., sze – 19:59
Az orosz agresszió kapcsán egyre több a kétkedő hang immár nyugati fővárosokban is. Washingtontól Berlinig pletykálnak arról, hogy milyen kiút következhet a mostani helyzetből. Persze. Hogyan lehet Ukrajnát tárgyalásra kényszeríteni? Legyen béke!
De milyen áron?
Ezek a hangok nem veszik figyelembe, hogy egy tárgyaláshoz két fél kell: Moszkva nem lesz hajlandó tárgyalni vagy bármilyen megállapodást komolyan venni addig, amíg az erőt nem látja mögötte. Ez a fő gond, nem Ukrajna.
Ez a helyzet igazából nem változott a háború kezdete óta. Ha sikerülne az ukránokat úgy felfegyverezni, hogy valóban fenyegetést jelentsenek, és esélye legyen a lokális orosz vereségnek, akkor képes lehetne az euroatlanti szövetség erőpozícióból tárgyalást ajánlani Putyinéknak. Csakhogy az ellenkezője történik.
Lassú fegyverszállítmányokkal, jó néhány közülük amúgy is csak ígéret maradt, nem sikerült az orosz védvonalak megerősítése előtt az áttörést elérni. Beállt a háború. A szankciókat Moszkva kétségtelenül viszonylag ügyesen elmenedzseli, bár már látszik a munkaerőhiány a sok sorozás és menekülés miatt. De Ukrajna veszíthet, ha a nyugati segítség elapad. Veszíthet, ha túl sokáig húzódik a háború, és egyszerűen elfogynak a férfiak az országban. Veszíthet, ha az oroszok a front mögött sikeresen szabotálják az ukrán politikai vezetést és/vagy kritikus infrastruktúrát.
Ezekben az esetekben – ne nagyon legyenek kétségeink – előbb-utóbb Kijevig mennének az orosz erők. Biztonságosabb lenne az európai élet ennek fényében? Ki az, akinek érve van itt egy „igen” válaszra? Nem lehet kiegyezni az oroszokkal anélkül, hogy megvillantanánk az erőt.
A befektetést már másfél éve radikálisan növelni kellett volna, hogy a megtérülés utána hosszú évekig tartson: ha az elrettentésre tényleg adnánk, utána ki lehetne egyezni Moszkvával a saját elképzeléseinkhez közelebb. Ha nem tesszük le az asztalra a befektetést, amely az elrettentést érdemben finanszírozza, akkor viszont Moszkva feltételei lesznek meghatározóak, és hosszú távon még többe kerül majd, mert fegyverkezhetünk a végtelenségig. Nem véletlen, hogy a lengyelek a belorusz–lengyel határ védelméről gondolkoznak, hogy a románok mit áldoznak a Fekete-tengerre, és sorolhatnánk.
Ha Kijevig ér a muszka, akkor egy sokkal, de sokkal hosszabb NATO– orosz határt kell sokkal jobban védeni, mintha az ukrán–orosz határon meg tudnánk fogni ezt a fenyegetést. Ez nemcsak ideológiai kérdés, hanem gazdasági. A morális mellett, természetesen. Felejtsük el, nincs és nem is lesz status quo ante! Ezer és egy okból már nem térhet vissza a világ a 2014 előtti évekbe. Az a vonat elment. Az új vonatot viszont, nem lenne rossz, ha az EU villanymozdonya húzná, és nem Moszkva gőzöse.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
