Megkezdődött a népszámlálás a Felvidéken. Bizonyos fokú bátorság is kell magyarjainknak ahhoz, hogy az ősi magyar területen vállalják nemzeti hovatartozásukat. Európa-érmes újságíróval készített interjút a Gondola.
2021 a népszámlálás éve a Felvidéken. A mostani megszámláltatás azonban különbözik az előzőektől. Egy sor új kihívást állít: megváltoztak a kérdések és a népszámlálás teljes egészében elektronikusan zajlik. Eközben a kedvezőtlen járványügyi helyzet is súlyosbít. Kövesdi Károly Európa-érmes felföldi újságírónak tett föl kérdéseket a Gondola.
Magyarjaink a Felföldön
– Szerkesztő úr, a pártállamban annak idején azért alakult a Csemadok, hogy aki az akkori Csehszlovákiában magyarnak született, maradjon magyar. Ez a hősies erőfeszítés mennyire volt eredményes, netán sikeres?
– A Csemadok közművelődési szövetséget 1949-ben azért hozták létre a csehszlovák elvtársak, hogy a felvidéki magyarság „ellenőrzés alatt” legyen. A szándék azonban hamar a visszájára fordult, mert a jogfosztottság évei után a magyarság akkora levegőt vett, és olyan mérvű önszervezésbe fogott, hogy az hamarosan kicsúszott az elvtársak keze közül. A Csemadok olyan kulturális, nemzetiségi megtartó erő lett, amelynek a hatása a mai napig kimutatható.
– Annak idején a hungarofób propaganda kitalálta a „reszlovakizálás” kifejezést. Fölmérhető-e és mennyire az a rombolás, amelyet ez a szélsőséges manipuláció okozott?
– A háború utáni állampropaganda minden eszközzel igyekezett elhitetni a világgal, hogy Szlovákia területén kevés a magyar, azok is szlovákok voltak egykor. Innen ered a furcsa műszó, a „visszaszlovákosítás”. Ám amíg a reszlovakizálással közel 240 000 magyarból sikerült szlovákot kreálni, a tíz évvel későbbi (1961-es) népszámláláson már 163 000 ember visszatért a magyarságához. A fogyatkozás persze így is kimutatható.
– Az 1990-es rendszerváltozáskor a Felföldön egymillió magyar élt. Hogyan zajlott az agymosás, amely ezt az adatot hirtelen csökkentette?
– A szám kissé túlzó, de kétségtelen, hogy a rendszerváltozás után még közel 700 ezer ember vallotta magát magyarnak a Felvidéken (az 1991-es népszámlálás adatai szerint 567 296). Tíz évvel később, 2001-ben a hivatalos népösszeírás szerint már csak 520 528-an voltunk, míg 2011-ben ez a szám 458 467-re apadt. Fontos megjegyezni, hogy a nemzetiség és az anyanyelvet használók adatai között hatalmas volt az eltérés. A 2011-es, tíz évvel ezelőtti népszámlálás azért is volt letaglózó, mert a népfogyatkozásban átléptük a félmilliós lélektani határt. Ugyanakkor a magyar anyanyelvet használók és a magukat magyar nemzetiségűnek vallók között nagy az eltérés, tehát tíz esztendeje sem csökkentünk félmillió alá. Tíz éve a magyar anyanyelvet megadók száma például elérte az 510 ezret.
Ősi magyar erősség: Árva vára
A számok azonban így is könyörtelenek, az utóbbi húsz évben „eltűnt” mintegy 120 ezer magyar a Felvidékről! A mostani – február 15-ével kezdődő – összeírástól a demográfusok és a szociológusok adatai szerint hozzávetőleg 430 ezres adat várható (a belügyminisztérium lakossági nyilvántartása alapján is ez várható). Ha ehhez hozzászámítjuk a magyarul beszélők arányát, akkor is 450–500 ezer közötti adatot kapunk, bár az alsó határ a reálisabb.
A folyamat összetett és mélyebb gyökerű. Ha csak a rendszerváltozás óta eltelt három évtizedet tekintjük, statisztikai adatként csaknem 200 ezres fogyásról beszélhetünk. Ennek okai ismertek: a felvidéki magyarság a rendszerváltás vesztese volt, mezőgazdaságát transzformálták (az egykor mezőgazdaságból élők aránya a 20 százalékára esett), leépült az ipar, eltűntek a feldolgozóüzemek. Nagy mértékű az elvándorlás. A mintegy 520 magyarok lakta települések között egyet sem találnánk, ahonnan nem költöztek volna ki fiatalok Londonba, Írországba, Ausztriába. Munkahely, lakhatás hiánya, fejletlen infrastruktúra, tőkehiány, s az ezekből eredő demográfiai csökkenés miatt a felvidéki magyarságnak nincs jövőképe, csak túlél és vegetál. Ezen próbál segíteni a magyar polgári kormány, amely a kultúra, a sajtó, az egyház, az oktatás támogatása mellett már a vállalkozásoknak is segítő kezet nyújt. Így lesz az egyik legerősebb megtartó erőnk az erős Magyarország.
– Egy felföldi magyar városban a helyi önkormányzatban csak magyarok vannak. De idegen nyelven beszélnek az üléseken. A polgármester ezt azzal indokolta, hogy nem magyar államban vannak, tehát nem magyarul beszélnek. Hogyan állítható meg, és fordítható vissza ez a beteges önfeladó folyamat?
– Ez a stockholm-szindróma tipikus esete. A szlovákiai nyelvhasználati törvény ugyan minden olyan településen, ahol a kisebbség aránya eléri a 15 százalékot, a hivatali nyelvhasználatban megengedi a magyar nyelv használatát, sokan mégsem élnek ezzel, ami a rejtett asszimiláció és az önkéntes behódolás lélektani rombolásának a számlájára írható. Az okok ismertek: szlovák iskolát végzett értelmiségiek, vegyesházasságban élők-születettek, vagy egyszerűen a gyávaságig meghunyászkodók „példája”. Sokan egyszerűen nem tartják fontosnak és felvállalhatónak az anyanyelvüket. Elfogadják, hogy a magyar másodlagos, „konyhanyelv”. A „Na Slovensku po slovensky” (Szlovákiában szlovákul) állampropaganda változó intenzitással és módszerekkel tovább él, és a magyar politikai képviselet a maga szétdaraboltságával nem képes betölteni az érdekérvényesítés feladatát. Az egyedüli megoldás az autonómia lenne, de napjainkra ez nálunk – hála a vegyestudatú, liberális agymosásnak – szinte szitokszóvá devalválódott, és ezzel már parlamenti választást sem lehetne nyerni.
– A mostani népszámlálás előkészítésében milyen manipulációk észlelhetők?
– A ketyegő bombát a két ciklusban kormányon és egy ciklus idején ellenzékben levő vegyespárt, a Most–Híd rakta le a legutóbbi Fico-féle rablókormány tagjaként, amikor kitalálta, hogy a népszámlálási íveken két nemzetiséget is fel lehessen tüntetni. Egyesek szerint a jó szándék vezérelte őket, és az ötlet a magyarországi példa alapján született, ahol a két nemzetiség megvallásával ugrásszerűen megemelkedett a nemzetiségek aránya. (S ezzel együtt sokkal nagyobb állami támogatáshoz juthattak.) Jómagam nem osztom ezt a megengedő jóindulatot. A vegyestudatú bizniszpárt igazából sosem képviselte a felvidéki magyarok érdekeit (csak néhány magyar nagyvállalkozóét), és sejthetően nem is tőlük származik az ötlet, ők inkább „rábólintottak”. Sajnos ez a tény elsikkadt a figyelő tekintetek előtt, és sokan csak valamikor az év elején kezdték félreverni a harangot. Nincs ugyanis semmilyen biztosíték arra, hogy a szlovák statisztikai hivatal a két bejelölt nemzetiség közül melyiket tartja mérvadónak. (Néhány napja került nyilvánosságra, hogy az elsőt.) Aki tehát elsőnek a szlovákot, másodiknak a magyart jelöli meg, annak a bevallása automatikusan szlovák lesz, annak dacára, hogy az illető magyar. Ezt a kérdést egyébként semmilyen társadalmi vita, kutatás nem előzte meg, néhány hidas ideológus kitalálta, és így lett. A másik veszély a magyarul beszélő, magukat magyarnak tartó cigányok „elhalászásának” a szándéka. Ha déli járásokban élő magyar cigányok ezúttal cigánynak vallják magukat, az legalább 40 ezres magyar csökkenést jelenthet. Miközben ezek az emberek magyarok, és annak is tartják magukat.
Kövesdi Károly Európa-érmes újságíró
Még egy jelentős változás történt: a törvénymódosítás értelmében ezúttal elektronikus úton történik a népszámlálás, ami eleve csökkenő részvételi hajlandóságot okoz. Aki ezen február 15-től március 31-ig nem vesz részt, külön kérnie kell, hogy klasszikus módon (papíron) tehesse meg. Mindent összevetve, a koronavírus-járvány okozta akadályokra való tekintettel és a tisztázatlan kérdések miatt az idén el kellett volna halasztani a népszámlálást.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
