Az alábbiakban közölt és bemutatott tervrajzok a magyar vidéki településtervezés meghatározó korszakából származnak, mely korszak a múlt század negyvenes éveitől a hatvanas évekig terjedt. Ez a bő két évtized döntő társadalmi átalakulást hozott vidéken, amit röviden a parasztság felszámolásának időszakaként lehetne meghatározni. A vidék átalakulásának társadalomtörténeti aspektusai viszonylag ismertek, ugyanakkor kevesebb figyelmet kaptak mindeddig az átalakulás térbeli következményei. Mindenekelőtt a volt uradalmi puszták, majd a tanyák felszámolására és a helyükbe lépő új falvakra érdemes utalni. Az alábbi, főként levéltári forrásokból összeállított virtuális kiállítás a vidéki településtervezés korabeli törekvéseit mutatja be.
Tamáska Máté: Népies modern – vidékies modern: válogatás az 1945–1960 közötti falutervezés levéltári dokumentumaiból című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 17. évfolyamának 4. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.
A népies modern
A vidéki társadalom második világháború utáni története viszonylag jól feldolgozott téma. Jóval kisebb számban, de születtek munkák a tér átalakulásáról is.
A faluépítés tervezési dokumentumainak történeti áttekintése mindezekhez új és érdekes nézőpontot kínál: rávilágít például arra, hogy a forrásokban gyakran „szocialista faluként” nevezett új községek voltaképpen nem a szocializmushoz, hanem a korszak általános mérnökideáljaihoz kötődtek.
Ez a mérnöki szemlélet még a második világháború előtt alakult ki, és egyszerre jellemezte a múlthoz való kötődés (vagy legalábbis a lokális értékek felismerése) és a radikális modernitás.
Az elsőre ellentmondásnak tűnő alapelvekből született meg az összefoglalóan „népies modernként” nevezhető irányzat.
Legnevesebb, a világháború előtt és után is aktív képviselői Tóth Kálmán és Rácz György voltak.
A „népies modern” a harmincas években még inkább népies volt, mint modern, majd idővel inkább modern, mint népies.
A népi tradícióktól való elszakadás olyan mértékű volt, hogy a negyvenes évek második felétől kibontakozó tervezési gyakorlat ugyan még a népies modern utolsó virágkora, de egyben a hatvanas évekre kiérlelődő új időszak gyakorlótere is.
Utóbbit a népies moderntől való elkülönítés érdekében vidékies modernként nevezhetjük, mely már nem törekedett a hagyományos falukép fenntartására, különösen nem a hagyományos lakó és gazdálkodó paraszttelek továbbvitelére. Jellemzője a múlttal való szakítás, ideálja a vidéki agrár-munkáslakás és a koncentrált nagyüzemi termelés térben is elváló településrendje.
Mintáit egyértelműen a várostervezés, ipartervezés és lakástervezés korabeli standardjaihoz igazította, ahol ugyanúgy a tömegtermelés és a funkciók merev elválasztása volt az uralkodó narratíva.
Tamáska Máté: Népies modern – vidékies modern: válogatás az 1945–1960 közötti falutervezés levéltári dokumentumaiból című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 17. évfolyamának 4. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
