A Kárpát-medencei magyarság száma a következő harminc évben a legvalószínűbb forgatókönyv szerint a jelenlegi 12 millióról mintegy 9 millió főre csökken. A felvidéki magyarság száma pedig 320 és 370 ezer fő között várható. Ez derül ki abból a friss tudományos kutatásból, amely arra vállalkozott, hogy megjósolja a magyarság jövőjének alakulását. A kép meglehetősen lehangoló, ám a kutatást vezető szakember szerint a csökkenő számok mögött meg kell találnunk a pozitív tendenciákat, hiszen azokból is akad bőven.
A Péti Márton, Pakot Levente, Megyesi Zoltán és Szabó Balázs szerzősége alatt a Kárpát-medencei magyarság népesség-előreszámítása 2011–2051 címmel megjelent tanulmány arra vállalkozott, hogy helyzetfeltárást nyújtson a Kárpát-medencei magyarság szinte egészének a demográfiai viszonyairól, és ehhez kapcsolódóan bemutassa a térségben élő magyarság lélekszámának előreszámítását.
A kutatás nemcsak azért érdekes, mert meglehetősen régen – több mint másfél évtizeddel ezelőtt – készült ehhez hasonló tudományos munka, hanem azért is, mert Magyarország népessége mellett kiterjed a környező országok közül a legnagyobb lélekszámú magyar közösségeknek otthont adó országok magyarlakta térségeire is. Azaz a Felvidékre, Kárpátaljára, Erdélyre és Vajdaságra. A külhoni magyarok várható számarányát pedig nemcsak önmagában, hanem a többségi nemzethez viszonyítva is vizsgálja.
– A társadalomtudósok, különösen a demográfusok között már régóta téma volt, hogy érdemes lenne elvégezni egy népesség-előreszámítást a Kárpát-medencében. Ennek ugyanis stratégiai jelentősége van: ha tudjuk, hogy mennyien vagyunk és mennyien lehetünk, akkor bizonyos szakpolitikai kérdésekben is tisztábban láthatunk, célkitűzéseinket is pontosabban megfogalmazhatjuk – nyilatkozta lapunknak Péti Márton, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) elnökhelyettese, a tanulmányt jegyző munkacsoport vezetője. Szerinte kulcskérdés annak meghatározása, hogy nagy távlatokra előre tekintve milyen szerepet kaphat a magyarság a térségben.
A kutatók érdeklődésének fókuszában az a kérdés állt, hogy 2051-re miként változik meg az egyes magyar közösségek népességszáma és az említett szomszédos országokon belül várható etnikai aránya. Ezzel összefüggésben négy forgatókönyvet (1. alapváltozat, 2. pesszimista, 3. optimista, 4. ún. kiegyenlített migrációs) állítottak fel.
Ha pusztán csak a számokat nézzük, lehangoló kép tárul elénk. A tanulmányban ugyanis azt olvashatjuk, hogy a Kárpát-medencei magyarság száma a következő harminc évben a legvalószínűbb forgatókönyv szerint – e nagytérség teljes népességéhez hasonlóan – a jelenlegi 12 millióról körülbelül 9 millió főre csökken.
Ezen belül az anyaországi magyarság száma 6,6 és 8,5 millió, a felvidéki magyarság 320 és 370 ezer, az erdélyi magyarság 640 és 900, a kárpátaljai magyarság 71 és 94, míg a vajdasági magyarság 110 és 157 ezer fő között várható, annak függvényében, hogy melyik népesedési forgatókönyv valósul meg.
A szerzők hangsúlyozzák, a Kárpát-medencében élő magyarság demográfiai helyzetképe jelentős eltéréseket mutat, amelynek egyik fontos oka a vizsgált társadalmak egymástól eltérő korszerkezetében rejlik. Erről egyrészt az öregedési index (amely azt mutatja, milyen mértékben öregedik el egy adott közösség vagy egy adott terület népessége), másrészt az eltartottsági ráta (hogy az aktív, munkaképes népességre százalékosan mekkora inaktív – fiatal és idős – népesség jut) árulkodik.
A kutatók a Kárpát-medencei magyarság lélekszámának előreszámításánál azonban egy sor más demográfiai jellemzőt (gyermekvállalás, halandóság, természetes szaporulat, elvándorlás, asszimilációs folyamatok) is figyelembe vettek. Ezek ugyanis mind jelentősen befolyásolják a számokat.
A tanulmányból az is kiderül, hogy 1980 óta a magyarság számát és az egyes országokon belüli arányát tekintve folyamatosan csökkenő tendenciát figyelhetünk meg. Ez jól látható a következő adatból: míg 1990-ben Magyarországon és a Magyarországgal határos országokban 12,9 millió fő vallotta magát magyarnak, addig 2001-ben már csak 12,4 millió fő. A negatív tendencia a 21. század első évtizedében tovább folytatódott, a magyarok átlagos népességszáma 2012–2016-ra vetítve már csak 11,5 millió fő volt.
Péti Márton ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy ha a fenti negatív és kedvezőtlen színben feltűnő eredményeket tágabb kontextusba helyezzük, pozitív tendenciákat és folyamatokat is láthatunk. Arról nem is szólva, hogy egy ehhez hasonló kutatás után a Kárpát-medencében élő bármelyik más nép is ilyen, de még valószínűbb, hogy sokkal kedvezőtlenebb képet kapna.
Az NSKI elnökhelyettese szerint Közép-Kelet-Európa egyébként is olyan térség, ahol nagyon jelentős a népességfogyás és az elvándorlás. Ez utóbbi különösen a térség országainak uniós csatlakozása után erősödött fel.
Péti úgy véli, érdemes történelmi kontextusban is vizsgálni a demográfiai jelenségeket. Ha ugyanis a külhoni magyar nemzetrészek elmúlt százéves történetét szemléljük, láthatjuk, hogy noha kifejezetten nehéz helyzetekkel – sok esetben üldöztetésekkel – kellett szembesülniük annak érdekében, hogy egyáltalán megmaradjanak, ezek ellenére a megmaradási törekvésük sikeresnek bizonyult.
– Olyannyira, hogy még harminc év múlva is igen komoly százezres közösségek lesznek a legnagyobb külhoni régiókban. Az elmúlt száz évben nagyon kevés alkalommal voltunk kedvező helyzetben. Az tehát, hogy a külhoni magyar közösségeknek sok-sok nehézség ellenére is sikerült megmaradniuk, már önmagában is nagy eredmény.
A tanulmány szerint a három népesedési hipotézis alapján a felvidéki magyarok lélekszámával kapcsolatban 135 ezertől 180 ezer főig terjedő veszteséggel számolhatunk (30-40 százalékos csökkenéssel), a legvalószínűbb forgatókönyv szerint 160 ezer fővel lesz kevesebb a magyarság lélekszáma Szlovákiában.
Mindezek alapján (annak függvényében, hogy melyik hipotézis valósul meg) a felvidéki magyar anyanyelvűek száma 320–370 ezer fő között várható 2051-ben a 2011-re számított 504 ezerhez képest (a szerzők különböző kutatásokra hivatkozva ebből a becslésből indultak ki).
Harminc év múlva tehát jócskán 400 ezer alatt lesz a felvidéki magyarok száma. És noha a szlovákok száma is csökkenni fog a következő évtizedekben, a felvidéki magyarokénál kisebb mértékben. Ez pedig azt eredményezi, hogy a felvidéki magyarság aránya 2051-re összességében 2–2,5 százalékponttal csökkenhet az összlakosságon belül.
Az aránycsökkenés hátterében több folyamat állhat. A felvidéki magyarság demográfiai mutatói ugyanis egyértelműen kedvezőtlenebbek a többségi nemzetéihez képest: a termékenységi arányszám alacsonyabb, a halandóság magasabb, ráadásul a születéskor várható élettartam jóval elmarad a szlovákság várható élettartamához képest.
Péti szerint a felvidéki magyarok fogyásában döntő szerepet játszanak az asszimilációs folyamatok. Mint mondja, ezek a külhoni magyar közösségek közül éppen a Felvidéken érzékelhetők a leginkább.
– Székelyföldön például egyáltalán nincs, vagy csak alig jelentkezik ilyen veszteség, Kárpátalján talán még nyereség is van, Vajdaságban ugyan ellentmondásos a helyzet, mert a vajdasági magyar társadalom ugyan rendkívül elöregedett, de újabban egy bizakodásra okot adó fordulatra lehet számítani a Délvidéken. A Felvidék ebben a tekintetben csak az erdélyi szórvánnyal említhető egy lapon. Tudni kell ugyanakkor, hogy az erdélyi magyarságnak csak egy nagyon kis töredéke él szórványban – emeli ki Péti Márton.
Szerinte az asszimiláció olyan jelentős probléma a Felvidéken, hogy ha csak ezen sikerülne változtatni, már sokkal kedvezőbb helyzetben találná magát a felvidéki magyarság, és egy perspektivikusabb jövőkép bontakozna ki előtte. De vajon miért a Felvidéket sújtja leginkább az asszimiláció? Péti szerint leginkább azért, mert amíg a felvidéki magyarok kulturálisan sokkal kevésbé különülnek el a többségi nemzettől, addig a többi külhoni magyar közösség sokkal nagyobb kulturális-vallási különbségekkel találkozik.
– Ha megkérdezünk Erdélyben egy magyart vagy egy románt, hogy milyen nemzetiségűnek vallja magát, sokkal egyértelműbb választ kapunk: az előbbi magyarnak, az utóbbi románnak. A Felvidéken ez már másként jelentkezik, hiszen ott sokkal inkább van jelen a kettős vagy akár többes identitás is – éppen azért, mert a szlovák és a magyar népesség kevésbé különül el egymástól – mondja a kutató.
Hogy pontosabban lássuk az egyes nemzetrészek közti fogyásbeli különbségeket, érdemes idézni a tanulmány erdélyiekre, kárpátaljaiakra és vajdaságiakra vonatkozó adatait.
Az alapforgatókönyv szerint a romániai magyarok száma a 2011-es 1,228 millió főről negyven év alatt 753 ezer főre csökkenhet. Az optimista népesség-előreszámítási forgatókönyv szerint a fenti csökkenés mintegy 72 ezer fővel mérséklődhet, míg a pesszimista verzió a népességfogyás mértékét 584 ezer főre, a 2051. évi népességszámot pedig 643 ezer főre becsüli.
Összességében tehát az erdélyi magyarság száma 640 és 900 ezer fő között várható 2051-ben. A székelyföldi magyarság – a legkedvezőbb forgatókönyv szerint is – mintegy 120 ezres fogyással számolhat, s bár enyhe vigasz, mégis igaz: mivel ez a legkisebb mértékű fogyás az Erdélyben élő magyarság körében, ezzel tovább növekszik majd a székelyföldiek súlya a romániai magyar kisebbségen belül.
A kárpátaljai magyar népességszám az alapforgatókönyv szerint a négy évtized alatt 41 ezer fővel fogyatkozik meg. Annak függvényében, hogy melyik hipotézis valósul meg, a kárpátaljai magyarság száma 71 és 94 ezer fő között várható 2051-ben a 2017-es felmérés során mért 122–123 ezer főhöz képest.
Péti Márton ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy Kárpátalján az elmúlt években egy nagyon pozitív tendencia is észrevehető: a magyar identitás vállalása egyre inkább népszerűvé válik. Ez a gyakorlatban például azt jelenti, hogy a vegyes házasságokban a gyermekek identitása egyre nagyobb eséllyel lesz magyar. Az NSKI elnökhelyettese szerint ennek az lehet az egyik oka, hogy a magyar identitás vállalásával különböző támogatáspolitikai kedvezményekhez lehet jutni, ami ahhoz a felismeréshez vezethet, hogy a „magyarként megélt jövő” több lehetőséget kínál számukra.
A vajdasági magyar népesség számának csökkenése szintén folytatódni fog, vélhetően a többi nemzetrésznél is jelentősebb mértékben. Már az alapforgatókönyv szerinti 123 ezer fős veszteség is gyakorlatilag megfelezi a vajdasági magyarságot. Mindezek alapján a vajdasági magyarság száma 110 és 157 ezer fő között várható 2051-ben a 2011-es 253 ezer főhöz képest.
Magyar szempontból jó hír ugyanakkor, hogy továbbra is a magyarok élnek majd a legnagyobb arányban a Kárpát-medencében. Mivel a népességcsökkenés kisebb-nagyobb mértékben szinte valamennyi szomszédos országot sújtani fogja, hosszú távon továbbra is a magyarság marad a Kárpát-medence legnépesebb etnikai csoportja.
A 2011-es népszámlálások alapján a Kárpát-medencének összesen 26 millió lakosa volt, ebből 11,95 millió fő volt magyar nemzetiségű, ami jóval meghaladja a második legnagyobb, román nemzetiségű népesség körülbelül 4,9 milliós számát.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2021/10. számában)
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
